Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-08-27 / 35. szám
35. szám. DUNÁNTŰLI PROTESTÁNS LAP. 301. oldal. tárnok ugyanezt tételről-tételre beigazolta egy alapos és szép fejtegetésben, melyet azonban már oly kevesen hallgattak, mintha a legközönyösebb dolog lett volna. Pedig jó lenne törődni és gondolni, sőt tenni valamit, mert ha a kiadás mindig szaporodik, a bevétel fogy, ez a „nervus rerum gerendarum“ teljes elsorvadását eredményezheti. Az egyházmegyei gyámoldai pénztári jóváhagyott számadás során Szűcs József pénztárnok indítványozta a múlt évi gyűlés azon határozatának hatályon kivül helyezését, mely szerint a gyámolda élő 15—16 lelkészi tagja évi 5 kor. tagsági díjat fizet, melynek összegét az özvegyek' közt kell kiosztani, de csak azok közt, kik az orsz. gyámoldának nem tagjai. Felhozta pénztárnok, hogy az összegek beszedése oly keserves, (az illető, aki a fizetést indítványozta, sem fizette le, mire kellett volna,) a lefizetések utóbb történnek, mint az özvegyek járulékát kiosztani kell, oly csekély öszszeg esik egy özvegyre, hogy azért vesződni, késlekedni, várakozni nem érdemes, a segítésnek más, eredményesebb módját kell eszközölni. A múlt évi határozatot egyébként is tévesnek tartja, az csak elnézésből jöhetett létre amiatt, mert az ügy tárgyalásánál (mint most is) igen kevesen lehettek jelen, a jelen levők is kevesen figyelhették és érthették meg a kellő megvilágosítás és megvitatás híján, miről van szó, csak mikor fizetni kellett, akkor kérdezősködtek. A lelkészgyámoldai tagok bizonyos, meghatározott jogokkal és kötelezettségekkel, bizonyos alapszabály értelmében léptek be annak idejen, erre kötelezték magukat, aláírtak adóslevelet. Most kötelezettségeiket egyszerűen csak fölemelni, külön beleegyezésük nélkül nem lehet, mert hisz akkor az e. m. közgyűlés bármily nagy gyámoldai fizetséget is kiróhatna a belépési kötelező és alapszabály ellenére is arra a 15—16 lelkész tagra, és akármit is határozhatnának felőlünk olyanok, kik nem is tagjai a gyámoldának, de az e. m. gyűlésen azzal a néhány taggal szemben mindig többségben lehetnének. Kéri a nevezett, szerinte téves határozat megsemmisítését, mint ahogy máskor is egy előbbi évi határozatot igazított már ki a közgyűlés, mert követbező évben kitűnt, hogy egészen mást mondott az E. T. Az indítvány nem fogadtatott el és a tavaly meghatározott 5 kor. ezután is beszedetik. Szőke Ignác, világi számvevő, tisztségéről lemond - ván, helyette dr. Bibó Károly választatott meg. A következő 3 évre egyházkerületi képviselőkül választattak : egyházi rendes tagokul Gózon Gyula, Gsomasz Gyula, póttagokul Jákói Pál, Szűcs József; világi rendes tagokul: Kenessey Móric, dr. Vadnay Szilárd; póttagokul : Szőke Ignác, Fodor Gyula. Nagy vitát keltett a f.-csurgói egyház urvacsorakiosztási ügye. Mint néhol másutt is, régi, de meghagyott helytelen szokás volt itt, hogy a presbiterek az első padban, helyükön felálltak és oda vitte nekik a lelkipásztor a szent jegyeket. Az új, fiatal lelkész azonban az általánosan elfogadott és tanított liturgiái elvekkel, hitelveinkkel, az evangéliom és Krisztus szellemével ellenkező szokást megakarta változtatni és behozni, hogy a presbiterek is járuljanak az Ur szent asztalához. Ellenkezésre talált. (Úgy hallottam, hogy az elöljáróknak minden előzetes értesítése nélkül, az úrvacsoraosztás alkalmával, egy intéssel akarta megváltoztatni a régi szokást. Ha csakugyan így volt: akkor igen érthető, hogy „ellenkezésre talált“. Ez egyszerű megjegyzésen túl a vitát átengedem másoknak. Szerk.) A rendes évi egyházlátogatás azt adta tanácsul a lelkész felfogásával szemben, hogy hagyassák meg a szokás és vigye helyükbe lelkész a presbitereknek az úrvacsorát. Mivel lelkész is ragaszkodott álláspontjához és ahhoz, hogy ő nem köteles, sőt neki nem is szabad engedelmeskedni egy helytelen szokásnak, szemben az evangéliummal és lelkészi esküjével : egyházmegyei közgyűlés elé került az ügy, hova a presbiterek részéről is lejöttek néhányan. Az előadói javaslat szintén az volt, hogy az új liturgiái rendszer megállapításáig meghagyandó a csurgói szokás. Peti Sándor várpalotai lelkész az előadói javaslat ellen és a csurgói lelkész álláspontja mellett foglalt állást, mert az új egységes liturgiában, mint a mostaniban is bizonyára nem a csurgói szokás lesz szentesítve, melynek semmi helye evangéliumi református egyházunkban. Szűcs József gyámpénztárnok szintén éles világításba helyezte, hogy az illető szokás mennyire ellenkezik hitelveinkkel és a Krisztus leikével. Az a kérdés, igaza van-e a lelkésznek? Ha igen, neki kell igazat adni és nem helytelen szokásnak. Egy református egyházi felsőbb fórum soha semmi körülmények között, a XX. században pedig legkevésbé mondhat ki olyan elvet, mely e szokás meghagyása mögött ott lappang. A csurgói szokás helyességét nem indokolta senki. Atyánkfiái azonban jól számítottak, mert nem engedvén, íme nekik lett igazuk. A közgyűlés 37 szávai 7 ellenében kimondta, hogy a csurgói szokás megmaradjon, mert a törvény nem tiltja, az evangéliom szellemével nem ellenkezik stb. Majdha az új, egységes liturgia behozatik, úgy is ahhoz kell alkalmaszkodni. Figyelő. Ifj. Stern Lipót Pápa , Kossuth-Lajos-utca 25. sz. Mindennemű kézimunka-, himzési előnyomda-, rövidáru-, csipke-, szalag- és divatcikkek raktára. — Elvállal mindenféle templomi arany-, ezüst- s selyem díszmunkát, valamint fehér hímzésekéi és kelengyék elkészítését. — Lelkiismeretes kiszolgálás!
