Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-08-27 / 35. szám
Huszonkettedik évfolyam. 35. szám. Pápa, 191 i augusztus 27. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő cimére küldendők. — Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egy évre 9 K, félévre 4*50 K),hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs cimére küldendők. Egyről-másról. A vágvidéki lelkészi értekezleten felolvasta Gyalókay László. — Folytatás. — Senki sem tagadhatja pedig, hogy annak az áldatlan munkának, melyet a kongregációk munkája által a klerikálizmus ma minden irányban kifejt, végső következései ide fognak vezetni. És annak az iránynak voltak védelmezői, persze hamis, igazi céljukat eltakaró lobogó alatt küzdve, a lefolyt vitában. S ami egyenesen megdöbbentő jelenség, nemcsak szónokai voltak, hanem a leghatható - sabb pártfogóval, az állam kormányával, a kultuszminiszterr úr hallgatólagos támogatásával is dicsekedhetett, amennyiben az egyik lelkészképviselö által benyújtott azon határozatot: „az állami és egyéb középiskolákban ne engedje meg a miniszter a felekezeti jellegű egyesületek alakítását,“ — ö mellőzni kérte, s a javaslat a különböző politikai pártokból alakult többség Örök szégyenére le is szavaztatott. Sőt nemcsak szavak hangzottak el, s szavazatok adattak le ez irányzat védelmére, de a lelepleztetésböl eredő fájdalom enyhítésére, s a harcban nyert sebek bekötöztetésére, mint a Pesti Hírlap közli, a Mária Kongregáció Otthonának építésére a vallásalapból most utalványozott a kultuszminisztérium hatszázezer koronát, s a Regnum Mariánum egyesületnek pedig negyvenezer koronát. Tehát a kultuszminisztérium anyagi támogatása és aegise alatt folynak a kongregációk veszedelmes üzelmei, állami pénzen fognak felekezetieskedni a félmilliós palotában. Állami iskolákra s egyéb kulturális szükségletekre nincs pénz az állami kasszában, hanem van egy olyan egyesületnek, amelyre lépten-nyomon vigyázni kell, hogy felekezeti túlbuzgóságával, lélek halászatra irányuló munkásságával, eltürhetetlen módon ne veszélyeztesse a haza különböző hitü polgárai között a társadalmi békességet! . . . Ilynemű cselekmények elnézése, azokról való tudomás nem vétel, szinte könnyelműségnek minősíthető, az ellenőrzésre hivatott egyének, pártok és testületek részéről! . . . Azok kik a kongregációk áldatlan munkáját a liberálizmus köpenyébe bújva védték, egyúttal a modern atheizmus vádjával illették azokat, kik kedvencüket támadták, a szabadgondolkodókat, a szabadkömives páhplyokat, s az ezek részéről történt támadást az igaz kérésztyénség ellen intézett merényletnek tüntették fel, s úgy gérálták magukat, mintha csak az ö keresztyénségük képviselné egyedül a Krisztus tudományát; szóval a keresztyén vallást a maguk számára foglalták le. Kik azok a szabadgondolkodók, mi célra alakultak a szabadkömives páholyok, milyenek az alapszabályaik, miket tartalmaznak, én részletesen nem ismerem. A vita folyamán felhozottakra szorítkozhatom csupán, s a „Világ“ c. napilap egyes közleményeire, amelyeket néha olvashattam. Nagy keserűsége volt egyik szónoknak ellenük az, hogy tagjaik nagyrésze zsidó vallásu s ez okból még a főváros keresztyén jellegét is féltette terjedő hatalmuktól. Hallottam olyas megjegyzést is, hogy alapszabályaik egyes szakaszai sértik a pozitív
