Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-08 / 2. szám
14. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1911. temen ; hogy ez alatt miből, hogyan élnek, az már az ő gondjuk. Az orvosi pálya, különösen a tanulási idő alatt, épen nem rózsás; a műszerek, könyvek, laboratóriumok drágák; hát még a megélés ? Igazán megdöbbentő az a nyomorúság, melyet némelyik orvosnövendék végigszenved, mire pályát végez. S ha oklevele van, csak városba kívánkozik, ahol legalább annyira fejlett a kultúra, hogy ha beteg van, orvost hívnak; falun még nem vagyunk annyira, azért nem kívánkoznak az orvosok falura, ezért nem tölthetők be a körorvosi állások. Ép azért volna kívánatos legalább a körorvosok államosítása; mert ma pl. az állatorvos, míg tanul, kap 4—800 K ösztöndíjat s ha oklevele van, biztos alkalmazást, — amivel az emberorvost legföllebb a városok kecsegtetik, ahol aztán túlerős a verseny, kenyéririgység stb. Katonaorvosokra azonban fényes jövő vár; már tanulási idejük alatt kapnak 480—1000 K segélyt, ha kötelezik magukat, hogy oklevelük birtokában, rendes fizetésért, főorvosi rangon kezdve, 6 évig szolgálnak a hadseregben ; sőt ez a tanulmányi segély 1909 óta 6000 K-ra emelkedett s a 6 évből is betudnak egy felet az önkénytesi szolgálatból. A gyógyszerész pálya, minden megszorítása mellett, ma túlzsúfolt (1700 gyógyszerészre 1500 segéd jut); tanulságul vehetjük, hogy „a numerus clausus“ nem biztosít a zsúfoltság ellen. Még csak a gazdasági képzést említem, amennyiben az egyetemre vonatkozik. Nálunk tudvalevőleg a gazdasági akadémiákon történik a felsőfokú gazdasági képzés ; ettől különváltan történik az állatorvosok képzése az állatorvosi főiskolán, pompás szervezettel, akár a tanulmányok berendezése, akár a tanulók exisztenciája tekintetében; de a gazdasági akadémiák, amint később rátérek az okokra, vérszegények. Életre keltésükre két féle tervezet van; az egyik szerint gazdasági főiskolán kellene egyesíteni mindenféle szaktudományt, ami a mezőgazdaságra vonatkozik; a másik szerint a tudományegyetemen kellene szervezni gazdasági fakultást, hogy a gazdák is megszerezhessék az egyetemi fokozatot, a doktorátust. Ez igen szerencsétlen, ha nem túl naiv kívánság; micsoda szociális, gazdának való ismeretet nyújthatna a tudományegyetem ? Hisz a műegyetem, vagy az állatorvosi főiskola mégis csak közelebb áll a mezőgazdasághoz; miért nem kívánják hát a gazdaképzést ezek keretében ? Hogy a gazdáknak kellene doktorátus ? Meg kell nekik adni, hisz az állatorvosok máris megkapták ; micsoda anomália volna abban, ha a gazda, 4 évi főiskolai tanulmány után, doktor lehetne a gazdasági tudományokból? ki irigyelné ezt tőle? Ezen előleges észrevételek után lássuk szorosabban a gimnázium és az egyetem kapcsolatát; nagyon sajnálom, hogy se az új egyetemekről, se a gazdazági oktatás újjászervezéséről, 2 év előtt, a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelére készült javaslatokhoz nem juthattam, egy másik lap pedig megkapta őket (pl. a Köztelek szerkesztősége Demeczky Mihály tanulmányát az új egyetemekről, 1. Köztelek, 1910. dec. 8.); saját kombinációmra lévén utalva, meglehet, nyitott ajtón zörgetek olykor; de — más nem áll módomban. Amint a gimnázium középfokú iskolája a társadalom vezető köreinek, a tudomány-egyetem a diplomagyár, a kenyeret, befolyást biztosító csodaintézmény, melynek birtokáért, megnyerhetéseért csakugyan minden erejét megfeszítette 5—6 nagy város társadalma, hogy hozzájusson, mikor a politikai látóhatáron némi reménysugár csillant meg, hogy nem harmadik, de 5—6 egyetemet kapunk egyszerre. Pécs katholikus, Debreczen református egyetemét, Kassa a műegyetemet már szinte bekebelezte pomaeriumába; csak úgy dobálóztak Szegeden, a magyarság szivében, a határszéli Pozsonyban a milliókkal, hogy igényeiknek nyomatéka legyen s Isten ments, hogy valaki halogató, csillapító szavával megfontolását hangoztatta úgy a kívánságok szertelenségének, mint a teljesítésükre szánt eszközök korlátoltságának, különösen pedig azoknak a légváraknak, hogy a tudomány-egyetemek nyomán a kenyérkeresetnek, a megélhetésnek, a boldogulásnak új, talán eddig ismeretlen, észre nem vett, ki nem használt eszközei fognak, első sorban az érdekelt vidékek társadalma előtt, feltárulni. Van-e szükség, ilyen célból, új tudomány-egyetemekre ? A tudomány-egyetem zömét — jogászok teszik; 1907—8. év végén volt a magyarországi főiskolák hallgatóinak száma, papnövendékek nélkül, 11.069 s ezeknek több, mint fele, 6135 jogász (vallás- és közokt. miniszter jelentése „Magyarország közoktatásáról az 1908. évben“, — 1910.), s ezeknek is több mint fele (3222), a budapesti tudomány-egyetemre esik, mikor is orvos, gyógyszerész és bölcsész együttvéve nincs 3000 (2913). Véletlenül ugyanennyi jogász tanult vidéken, t. i. kolozsvárit és a 10 jogakadémián. Mindenki jogász akar lenni, mert a jogászból — minden lehet; „Dat Galenus opes, dat íustinianus honores“ — az orvos csak vagyont, szerezhet, de az ügyvéd befolyást, ez által tehát vagyont is. Sajnos, még mindig ez a meggyőződés járja. Minden jogász nyitva találja maga előtt az utat •— egész a miniszterelnökségig, amellyel 40.000 kor. fizetés s természetbeli lakás jár; csak jó szerencse kell, a siker kétségtelen: „Sors bona, nihil aliud“ — vallják Zrínyivel. A minisztériumokat annyira ellepik a mindenhez értő jogászok, hogy miattuk sehol se jutnak szóhoz, vagy csak lélekzethez is a szakemberek. Á közigazgatási pálya imperiummal egybekötött része — csak végzett jogászok számára van fenntartva. Érdekes tanulsággal szolgál erre nézve a közigazgatási tanfolyamok elsenyvedése; Széli Kálmán ezelőtt 15 évvel országos jellegű közigazgatási tanfolyamokat szervezett; azelőtt minden vármegye maga képesítette a jegyzőket; két tanfolyam volt csak az egész országban, Nagybecskereken és gondolom, Pozsonyban; ezek elvégzése nem volt kötelező; egyik törvényhatóság nem respektálta a másiknak képesítését, vagyis a jegyzők törvényhatóságokhoz voltak kötve, egyikből a másikba át nem mehettek. A közigazgatási tanfolya-Alapíttatott 1864-ben. A. VÍdek legrégibb ÓS legnagyobb eipőüzlete Alapíttatott 1864-ben. ]Vfanheim ^ipnin, ezelőtt ^Itstäätei] J. ciporLciI^tária ÍJápa. gcssutlj Lajos utca hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő ntán nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (ortophäd-munka) kiváló gondot fordít. — Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipőit és csizmáit. Üzletemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem át.
