Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-05-28 / 22. szám
188. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1911. szebbet nem adhatunk nekik. De hogyan tehetjük e kincset a mi kezünkből az övékébe ? Csak két eszközünk van ennek elérésére: az élet, életünk bizonysága; és a tanítás, ajkaink bizonysága. Ez a két eszköz szoros viszonyban van egymással. Ha nem állanak összhangban, úgy minden elveszett. Az első nélkül a második haszontalan semmi. A tanítás nem ér annyit, mint az élet bizonysága. Csak úgy tudjuk megismertetni gyermekeinkkel életünk, lételünk szilárd alapját, ha elmondjuk azt nekik, de vigyázzunk, hogy e tanítás, ez elmondás hű legyen, mert ha átlépjük a valóságot, ha többet, vagy mást mondunk életünkről, mint ahogy élünk, a veszély már ott van a kis szivek ajtaján s rombolással fenyeget. Át kell élni minden tudományt, mit hirdetünk. Itt megemlékezhetünk Jézus szavairól: „Ha valaki megbotránkoztat egyet az én kicsinyeim közül, kik hisznek, jobb annak hóhérkötelet vetni nyaka körül és a tengerbe dobni“. Valóban, ki fogja valaha megmondani a megbotránkozá s nagyságát, mely a gyermeki szivekben terem és ki méri meg, hogy mily mértékben gyakoroljuk mi ezt? Emlékezzünk csak vissza. Jézus mindig hivatkozott az emberi szív képmutatására s ez a szó: képmutató ! gyakran visszhangzik az evangélium lapjain. De ha megvizsgáljuk, hogy mit akar mondani ezzel Jézus, meglátjuk, hogy nincs ennek oly durva értelme, mint amilyent mi általánosan adunk neki. Jézus képmutatóknak mondja azokat, kik néha öntudatlanul s majdnem jóhiszemüleg kettős belső életet élnek, azokat, kiknek viselkedése nem felel meg belső életüknek. Ezért ítéli el oly határozottan őket. És nemde, nagyon gyakran ilyenek vagyunk mi gyermekeinkkel szemben ? De ide példák kellenek. Igyekszem azokat is felhozni. De előbb idézzük csak fel a gyermekkor emlékeit s gondoljuk el, milyen sokszor volt botrány lelkűnkben. Most hogy szülők vagyunk, annál kevésbbé járassuk el gyermekeinkkel e keserű szomorúsággal telt golgothát, mert e kellemetlenségeknek emléke a legkésőbb korig megmarad a lélekben. Legyünk ezért gyermekeinkkel szemben őszinték, őszinték az elpirulásig, őszinték a lehető legnagyobb mértékben. Ha törvénycikket kellene készítenem a szülők számára, azt ezzel kezdeném : „Ne bánjatok gyermekeitekkel máskép, mint mikor kettőtük közül csak az egyik van jelen és mikor mindketten ott vagytok“. Gyermekeiteknek, ne kételkedjetek ebben, csodálatos Ítélőképességük van. Egyszerre megismerik szivetek tartalmát s észreveszik, még mielőtt ti magatok tudnátok, hogy a mama nem beszél erről és arról, mikor a papa is itt van, vagy hogy a papa nem engedi meg azt, amit a mama megenged, mikor a papa nem látja. Innét aztán a nélkül, hogy e fogalmakat ismernék eljutnak arra a következtetésre, hogy a papának más erkölcsi felfogása van, mint a mamának. Más következtetés nem lehetséges a gyermek könyörtelen okoskodásával. íme az első kérdőjel, mellyel a lelkiismeret tekintélye szenved csorbulást. — Folytatása következik. — Vegyes közlemények. — Gyászhir. Elesett a mi fejünknek koronája, ezért szomorú a mi szivünk! Özv. losonozi báró Bánffy Dezsó'né született Máthé Ilona a maga és leánya Dóra ; továbbá az elhunytnak első felesége, néhai magyargyerő-monostori báró Kemény Máriától született gyermekei: losonczi báró Bánffy Kazimir és neje szül. tarcsafaivi Pálffy Marie, gyermekeik : Marienne és Dániel; losonozi báró Bánffy Ferenc és neje széplaki Petricsevioh-Horváth Idi és fiuk Dezső; báró Feilitzsch Bertholdné született losonczi báró Bánffy Alice, férje báró Feilitzsch Berthold, gyermekeik : Cécile, Jenő és Erzsébet; továbbá az elhunytnak fivére: losonczi báró Bánffy Ernő és neje galantai gróf Eszterházy Cécile, valamint a közeli és távolabbi rokonok nevében, mélyen megszomorodott szívvel tudatják, hogy a forrón szeretett férj, illetőleg apa, após, nagyapa, testvér és sógor Losonczi báró Bánffy Dezső Magyarország ny. miniszterelnöke, a magy. képviselőház volt elnöke, valóságos belső titkos tanáoeos, cs. és kir. kamarás, Szeged város I. kerületének országgyűlési képviselője, a magyarországi református egyház egyetemes konventjének világi elnöke, az erdélyi református egyházkerület főgondnoka, az országos erdészeti egyesület elnöke, a Szent István- és Lipót-rend nagykeresztese, a Porosz kir. Vörös sasrend nagykeresztjének stb. tulajdonosa, Budapest székesfőváros és számos magyar város díszpolgára ez évi május hó 24-én reggeli 21ji órakor, hosszas szenvedés után, életének 68-ik esztendejében, családjának nagy fájdalmára jobblétre szenderült. A megboldogult földi maradványai f. évi május hó 26-án délután 3 órakor a Kálvin-téri református templomban tartandó egyházi szertartás után a kerepesi-uti köztemetőben helyeztetnek örök nyuga - lomra. — A hazáját önzetlenül és rajongón szerető Aiapíttatott 1864-ben. A. vidék legrégibb és legnagyobb cipőüzlete Alapíthatott íse-t-ben. Manheim Ármin, ezelőtt Altstädter J. cipőraktára Pápa, Kossuth L. utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopäd-munka) kiváló gondot fordít. . ... . Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipőit és csizmáit. ... Üzletemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem át.
