Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-05-21 / 21. szám
Huszonkettedik évfolyam. 21. szám. Pápa, 1911 május 21. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 450 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Vigasztaló és fölemelő hatásában áldott ünnep. Jézus, ki mindenekben hasonlatos volt hozzánk a bűntől megválva, e napon ment be dicsőségébe. De mennyi szenvedésen át! Testi szenvedéseit ne is említsük. A szegénységgel járó szükölködés, nélkülözés; a kicsinylés és lenézés — mikben bő része volt, csak semmi azokhoz a lelki fájdalmakhoz, amiket az okozott neki, hogy az emberek mennyire fogékonytalanok az isteni igazságok iránt; mennyire lelkiismeretlenek, fortélyosak az igazság elhomályosításában, a kényelmes, gondolkozásra vagy lusta, vagy képtelen tömeg félrevezetésében; a saját anyagi hasznuk, pompázó életmódjuk biztosításában ; a kezükbe kerített hatalomhoz való makacs ragaszkodásban és annak gyűlöletes alkalmazásában! E miatt a romlottsága miatt siratta ö meg Jéruzsálemet. A miatt a romlottsága miatt, amelvlyel halálra kereste és megölte a prófétákat — végül keresztre feszítette azt, akiben álnokság nem találtatott. E kétségbeejtő romlottság fölött ragyog megdicsőülésének napja. A feneketlen fertő nem nyelhette el, a belőle felszállt sürü, fojtó kod nem boríthatta el végleg az igazságnak és kegyelemnek napját. Az Isten őrködött az Ö szentje fölött; kiragadta a pusztítás, a romlás, az enyészet hatalmából. Jobbjára ültette és adott neki oly méltóságot, mely minden méltóság fölött való, hogy az ö nevére meghajolnak a földnek minden nemzetségei. Munkájának elvégzése után meghallgatta esedezését: Atyám, dicsőíts meg Te magadnál! Óh, olyan jól esik a megdicsőülés ünnepét ünnepelni minden tisztaszivü embernek! Ez az ünnep megerősíti előtte Jézus ama mondását: „Boldogok a tiszta szivüek, mert ők az Istent meglátják“. Az anyagi érdekek ezer szálával megkötözött ember e napon se tud fölemelkedni magasságba; a tülekedések esélyeinek félelme e napon is töprengövé, szorongóvá, boldogtalanná teszi. De a tisztaszivü, az isteni igazságoknak hivő, azokban bizó ember e példán, a Jézus példáján jutalmat vár ott fenn, bár itt nem él boldogul. Látja a dolgok végkimenetelét, látja a pokoli zűrzavarból, a földi érdekek tisztátalan forgatagából kiemelkedni azt és azokat, akik háborúságot szenvednek az igazságért. Látja megdicsöülni azokat, akiket szidalmaztak e világon a Krisztus nevéért! Óh áldott ünnep áraszd ki ránk áldásaidat. A helyes nevelés. Irta: Berguer György genfi lelkész és tanár. ... Az emberek nem nagyon ragaszkodnak annak a kötelességnek teljesítéséhez, melyet a gyermekek nevelése reájuk ró. Pedig egész természetes, hogy ez minden másnak fölötte áll s legelső, legfontosabb kötelesség. Hogy ennek teljesítése annál lehetőbbé váljék, saját magunknak kell első sorban tiszta, világos fogalmat alkotni a vallási tekintélyről, Jézus Krisztusról és a Bibliáról. Meg vagyok győződve afelől, hogy mindenki tudja, mit tartalmaz ez a három fogalom vallási szempontból, amely szempont azonban nem szükségképen tiszta is. Az igazán vallásos magatartásban is mindig akad valami rejtelmesség, amely gyakran bizonytalanságot eredményez, valami hirtelen eltűnhető, valami eltávolítható, kitörölhető. Szükséges r Aldozó-csütörtök.
