Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-08 / 2. szám

12. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1911. Az 1908. évi XLYI. t.-c. A konventi irodának 7800/1910. sz. alatt nagy­­tiszteletü presbitériumhoz intézett nyomtatott leirata úgy gondolom sokunknak már másodízben okoz komoly aggodalmat. Első Ízben a lelkészt terhelte a felelősség, hogy az ideiglenes segélyt — ami a normál költség­­vetés, adókulcs stb. megállapítása után jött létre — a maga egészében kieszközölje; most pedig a pres­bitérium van megrettentve azzal, hogy azt a bizonyos összeget kieszközölje, mert az tovább az egyetemes adóalapból előreláthatólag nem fog utalványoztatni. Bizonyára eme rendeletnek átolvasása után a pres­bitérium feje, a lelkész, mindenütt komor aggodalmak­kal telik meg, mert oly dolgot kívánnak tőle, amit ez idő szerint kivinni, kieszközölni lehetetlen. Akkor, midőn az iskolai szükségleteket felsőbb uta­sításra jól felszámítottuk, legtöbben nem is álmod­hattuk, mi lészen majd ebből? De hát ezen már túl vagyunk s csak az lenne itt a figyelemre méltó dolog, hogy az ilyen statisztikai kimutatások, felszámítások készíttetésénél a felsőbb hatóságok amiért ?-re is kegyes­kedjenek lehetőleg felvilágosítást adni, mert különben pénzügyeink rendbe soha sem jönnek s az örökös hullámzást népünk az ő józan paraszteszével meg­érteni igen nehezen tudja. Ha most valósággal úgy lesz, hogy a konvent a rendkívülinek nevezett segélyt a maga egészében le­fogja, akkor ez a legtöbb gyülekezetben olyan zűr­zavart okoz, hogy az 1911. évet előreláthatólag nem vigságszerzönek lehet jövendelni és a szükség által | hajtva ismét kénytelenek leszünk a régi fahordást, gyermekek által való sepretést, tisztogatást stb. újra kezdeni, ami majd népünk és a tanfelügyelőség köré­ben fog heves ellenállásra találni. De hát ez, azt hiszem nem történhetik meg, mert a konvent is tudja, hogy téves az a nézet, hogy szin­tén kárpótoltatik és pedig dologi tandíj cimen az iskolai bevételben szereplő fa vagy fütöpénz, téntapénz, seprési, zsurolási, vizdíj stb., melyeket az iskolába járó tanulók után fejenként szedtek. Miután az iskola dologi szük­ségleteire szedett díjak nem tanulási, azaz tandíjaknak, sem pedig felvételi díjaknak nem minősíthetők, ilyen cimen kárpótlásra igényt nem tarthatnak az iskola­­fenntartók, mert csak azon járulékok nyernek kárpót­lást, mely járulékokat tényleg mint tan- vagy felvételi díjat mindenkor az iskolába bejáró tanköteles gyer­mekek után azok szülői szolgáltattak. (Vkm. 82718/910.) így hát azt, amit mi fűtési, seprési, tisztogatási díjul szedtünk és kimutattunk, most sehogy sem eszközöl­hetjük ki, mivel azt, mint a fenti idézetből is láthat­juk, meg nem kapjuk semmi esetre sem. Ezt hát gondolom odafent is méltóztatik tudni s így reméljük, hogy a „valószínűleg“ majd mindent elren­dező és kiegyenlítő jóságos lepellé lesz. Még egy dolog van itt, amit most fel akarok emlí­teni s amire óhajtom felhívni lelkésztársaim figyelmét. A zsinati törvény 13-ik §-ának utolsó kikezdésében (101. oldal) világosan ki van mondva, hogy a kitün­tetett adókulcsnak életbeléptetése mellett eddig netalán fizetett népiskolai tandíj eltörlendő s akik az új adó­zást már 1907—908.-ban életbeléptettük, egyúttal a népiskolai tandíj, fa és seprési díj fizetését is meg­szüntettük, most azután, ha tudunk is valami ta'ndíj­­váltságot kieszközölni, vigyázni kell arra, hogy a kir. tanfelügyelő előtt az első nyugta láttamozásakor az iskolafenntartó igazolni tartozik, hogy az utalványozott tandíjat mindenkor a tanköteles gyermekek szülői szolgáltatták, mert ha ezen járulék a hívek egyetemére vagy a községi adózókra lett volna kivetve, tandíjnak nem tekintetik és kifizetésének megtagadására a minisz­terhez azonnal jelentés teendő, a nyugtát pedig a tan­felügyelőnek láttamozni nem szabad. (Vkm. 110380/910.) íme egyfelől a zsinati törvény, meg a konventi szorító rendelet, meg a miniszteri rendelet, mily óvatos­ságra, mily vigyázásra kényszerít bennünket s ha ilyen szirtek között egyik-másik lelkésztársunknak az evezés nem sikerül, vájjon kit terhel ezért a felelősség? Kizárólag csak azt a falusi lelkészt-e, aki magára hagyatva tűnődhetik azon, vájjon az új évben mi lesz reá nézve jobb, az-e, ha a konvent? vagy pedig az-e, ha a tanfelügyelőség miatt ? keveredik gyülekezetével együtt pénzügyi bajba és zavarba. Sajátságos, de ténynek látszik, hogy a szegénység az új adózás folytán nagy megkönnyebbüléshez jutott s a helyett, hogy ezt hálával és megelégedéssel fogadná, még követelőbbé lett, még több és több segítséget kivan ; a visszafelé való menetel ezért óriási nehéz­séggel járna. Evangéliumi erő, belátás és tanács szükséges azért, hogy az ilynemű zavarok között is a közbéke, igaz­ság és egyenesség ösvényén tudjunk előre menni. Seregély Béla ref. lelkész. Könyvek, folyóiratok, egyházszámadási nyomtatványok bekötésére ajánlom modern gépekkel felszerelt könyvkötészetemet. Kinyomtatott müvek fűzése vagy célszerű bekötése, angol-vászon, félbőr vagy diszkötésben, nagy gonddal, a legjulányosabb áron készül. — Térképek vászonra húzása, szalagnyomás tüzaranyozással gyorsan készül. —... KIS TIVADAR könyvkötészetében Pápa, Fő-utca SÍ- sz- zzz

Next

/
Oldalképek
Tartalom