Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-08 / 2. szám
12. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1911. Az 1908. évi XLYI. t.-c. A konventi irodának 7800/1910. sz. alatt nagytiszteletü presbitériumhoz intézett nyomtatott leirata úgy gondolom sokunknak már másodízben okoz komoly aggodalmat. Első Ízben a lelkészt terhelte a felelősség, hogy az ideiglenes segélyt — ami a normál költségvetés, adókulcs stb. megállapítása után jött létre — a maga egészében kieszközölje; most pedig a presbitérium van megrettentve azzal, hogy azt a bizonyos összeget kieszközölje, mert az tovább az egyetemes adóalapból előreláthatólag nem fog utalványoztatni. Bizonyára eme rendeletnek átolvasása után a presbitérium feje, a lelkész, mindenütt komor aggodalmakkal telik meg, mert oly dolgot kívánnak tőle, amit ez idő szerint kivinni, kieszközölni lehetetlen. Akkor, midőn az iskolai szükségleteket felsőbb utasításra jól felszámítottuk, legtöbben nem is álmodhattuk, mi lészen majd ebből? De hát ezen már túl vagyunk s csak az lenne itt a figyelemre méltó dolog, hogy az ilyen statisztikai kimutatások, felszámítások készíttetésénél a felsőbb hatóságok amiért ?-re is kegyeskedjenek lehetőleg felvilágosítást adni, mert különben pénzügyeink rendbe soha sem jönnek s az örökös hullámzást népünk az ő józan paraszteszével megérteni igen nehezen tudja. Ha most valósággal úgy lesz, hogy a konvent a rendkívülinek nevezett segélyt a maga egészében lefogja, akkor ez a legtöbb gyülekezetben olyan zűrzavart okoz, hogy az 1911. évet előreláthatólag nem vigságszerzönek lehet jövendelni és a szükség által | hajtva ismét kénytelenek leszünk a régi fahordást, gyermekek által való sepretést, tisztogatást stb. újra kezdeni, ami majd népünk és a tanfelügyelőség körében fog heves ellenállásra találni. De hát ez, azt hiszem nem történhetik meg, mert a konvent is tudja, hogy téves az a nézet, hogy szintén kárpótoltatik és pedig dologi tandíj cimen az iskolai bevételben szereplő fa vagy fütöpénz, téntapénz, seprési, zsurolási, vizdíj stb., melyeket az iskolába járó tanulók után fejenként szedtek. Miután az iskola dologi szükségleteire szedett díjak nem tanulási, azaz tandíjaknak, sem pedig felvételi díjaknak nem minősíthetők, ilyen cimen kárpótlásra igényt nem tarthatnak az iskolafenntartók, mert csak azon járulékok nyernek kárpótlást, mely járulékokat tényleg mint tan- vagy felvételi díjat mindenkor az iskolába bejáró tanköteles gyermekek után azok szülői szolgáltattak. (Vkm. 82718/910.) így hát azt, amit mi fűtési, seprési, tisztogatási díjul szedtünk és kimutattunk, most sehogy sem eszközölhetjük ki, mivel azt, mint a fenti idézetből is láthatjuk, meg nem kapjuk semmi esetre sem. Ezt hát gondolom odafent is méltóztatik tudni s így reméljük, hogy a „valószínűleg“ majd mindent elrendező és kiegyenlítő jóságos lepellé lesz. Még egy dolog van itt, amit most fel akarok említeni s amire óhajtom felhívni lelkésztársaim figyelmét. A zsinati törvény 13-ik §-ának utolsó kikezdésében (101. oldal) világosan ki van mondva, hogy a kitüntetett adókulcsnak életbeléptetése mellett eddig netalán fizetett népiskolai tandíj eltörlendő s akik az új adózást már 1907—908.-ban életbeléptettük, egyúttal a népiskolai tandíj, fa és seprési díj fizetését is megszüntettük, most azután, ha tudunk is valami ta'ndíjváltságot kieszközölni, vigyázni kell arra, hogy a kir. tanfelügyelő előtt az első nyugta láttamozásakor az iskolafenntartó igazolni tartozik, hogy az utalványozott tandíjat mindenkor a tanköteles gyermekek szülői szolgáltatták, mert ha ezen járulék a hívek egyetemére vagy a községi adózókra lett volna kivetve, tandíjnak nem tekintetik és kifizetésének megtagadására a miniszterhez azonnal jelentés teendő, a nyugtát pedig a tanfelügyelőnek láttamozni nem szabad. (Vkm. 110380/910.) íme egyfelől a zsinati törvény, meg a konventi szorító rendelet, meg a miniszteri rendelet, mily óvatosságra, mily vigyázásra kényszerít bennünket s ha ilyen szirtek között egyik-másik lelkésztársunknak az evezés nem sikerül, vájjon kit terhel ezért a felelősség? Kizárólag csak azt a falusi lelkészt-e, aki magára hagyatva tűnődhetik azon, vájjon az új évben mi lesz reá nézve jobb, az-e, ha a konvent? vagy pedig az-e, ha a tanfelügyelőség miatt ? keveredik gyülekezetével együtt pénzügyi bajba és zavarba. Sajátságos, de ténynek látszik, hogy a szegénység az új adózás folytán nagy megkönnyebbüléshez jutott s a helyett, hogy ezt hálával és megelégedéssel fogadná, még követelőbbé lett, még több és több segítséget kivan ; a visszafelé való menetel ezért óriási nehézséggel járna. Evangéliumi erő, belátás és tanács szükséges azért, hogy az ilynemű zavarok között is a közbéke, igazság és egyenesség ösvényén tudjunk előre menni. Seregély Béla ref. lelkész. Könyvek, folyóiratok, egyházszámadási nyomtatványok bekötésére ajánlom modern gépekkel felszerelt könyvkötészetemet. Kinyomtatott müvek fűzése vagy célszerű bekötése, angol-vászon, félbőr vagy diszkötésben, nagy gonddal, a legjulányosabb áron készül. — Térképek vászonra húzása, szalagnyomás tüzaranyozással gyorsan készül. —... KIS TIVADAR könyvkötészetében Pápa, Fő-utca SÍ- sz- zzz
