Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1911-04-02 / 14. szám

118. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1911. és igazán a világ hatalmasainak akkor is, ha nincs jogi doktorátusuk. Tehetséget, buzgóságot, igazságért szomju lelket semmiféle szakoktatás nem adhat. P. o. Baltazár sem jogi doktorátusának köszöni erős jog­érzékét, tehetségét, hanem sokkal inkább a jogi dok­torátusát köszöni tehetségének. Akinek az ő egyéni­sége olyan, mint teknőben a viz, úgy billeg, amint a teknő ingadozik : az nem fog az egyházát ért jogtalan el­járás miatt egyet sem lépni, még ha száz jogi doktorátust tett is. Vagy ha lép is egyet, elég lesz neki egy ferde szemhunyorítás, mely megsejteti vele, hogy mások cirkulusait turbálja: visszafordul és szépen meglapul. Aki jobban felindul azon, hogy pipája összetört, mint azon, hogy a közegyházat egy jogtalan sérelem, arcul­­csapás érte : az nem fog patensküzdelmet vezetni, ha száz jogi doktorátust tétettek is vele. És azért hozni még jogi szakoktatást is a theológiai rovására, mert akadhat néhány egyén, aki jogi képzettségével is ki­­tünhetik : olyan volna, mintha a tibeti nyelvet be akar­nánk kötelezőleg hozni theológiai oktatásunk keretébe, mert hátha akad egy félszázadban olyan ember, aki ezt eredménnyel tanulná és fejlesztené tovább, hiszen Körösi Csorna Sándor is a mi ref. akadémiánkról került ki. Az a néhány ember, aki közülünk nyelvek­kel. vagy történetbúvárlattal, vagy jogi szaktudomány­nyal stb. foglalkozik, megkeresi hozzá a módokat és eszközöket is. Aki pedig ilyesmikkel nem foglalkoz­­hatik, mert esetleg kedvet, tehetséget és időt nem fordíthat reájuk, annak ott lehet a jogi szakoktatás, ott lehetnének még a parochiális könyvtárban is a jogi szakkönyvek, vagy a héber biblia, vagy Kálvin művei eredeti nyelven: azért, sohasem lesz az illetőből sem Károli Gáspár, sem Révész Imre, sem Baltazár Dezső. Még egyháza érdekében sikra szálló lelkipásztor is csak az lesz, akit erre kvalifikál mindenek előtt az a Lélek, mely ha nem hiányzik, játszva keresi elő mun­kájának külső eszközeit. De ha ez hiányzik, ott lehet a jogi szakképzettség egész arzenálja. — Vége következik. — Egyházmegyei gyűlés Amerikában. Történelmi nevezetességű évszám lesz az amerikai magyar református egyház életében az 1911-ik esz­tendő. Az a kis mustármag, amelyet 1904 őszén a magyarországi ref. egyház plántált át az amerikai talajba, az amerikai magyar ref. missziói munka fel­vételével s az amerikai magyar ref. egyházmegye megszervezésével, — megküzdve az idők viharaival, alig hat esztendő leforgása alatt szép fává növekedett fel, ágakat, lombokat is hajtott. Hat egyházból 22 egyházzá fejlődött. S noha még mindig nincs meg a kívánt egység az amerikai magyar reformátusság között és még mindig vannak más denominációk alatt is egyházak, vannak a hazai készültségü lelkészek közül is „sántálók“, mindamellett is megállapítható, hogy ma már a magyar misszió a legerősebb egyházi szervezet a magyar reformátusság között és működése is a leg­hatásosabb. Az egyházközségek szaporodtával — amúgy is óriási területen lévén azok elszórva — roppant terhes volt az egy egyházmegye igazgatása s vezetése is, űgyannyira, hogy maga a missziói felsőbb hatóság, a konventi elnökség is belátván ezt, készséggel hozzá­járult ahhoz (miként a Dunántúli Prot. Lap is meg­írta egy rövid hír alakjában ez évi 6. számában), hogy az egyházmegye ketté osztassák s 1911-től kezdve két egyházmegye (keleti és nyugati) végezze azt a szép és fontos missziói munkát, melyre a magyar misszió faji, nemzeti és vallási szempontból hivatva van itt az idegenben. S a két új szervezetben bizonyára végezni is fogja még nagyobb súllyal, mint eddig végezte. A két egyházmegye működésének megkezdéséhez azonban szükséges volt, hogy előbb még a régi egyház­megye megtartsa utolsó gyűlését és letárgyalja a közös ügyeket, majd kimondja az egyházmegyének — mint ilyennek — a megszűntét és azonnal megalakuljon két szervezetben. Ez a történelmi határnap február 21-én következett be, amikorra Kuthy Zoltán esperes összehívta az egyházmegyei gyűlést Buffaloba, New- York államba, ahol egyúttal más helyi egyházi ünnep­ségekkel is összekötöttük a gyűlést. Ezekről óhajtok beszámolni röviden e lap hasábjain is a nagyt. szer­kesztőség szives engedelmével. Buffalo New-York állam északi részébe esik, alig egy jó félórányira a világhírű Niagara vízeséstől, tehát egész közel Kanadához. Itt eleinte a presbiterián misszió kezdett egyházi munkát a magyar reformátu­sok között, de a nagy Ígéreteken kívül egyebet nem kaptak tőle. Ezért örömmel is csatlakoztak a magyar misszióhoz, mikor az már kezdett meggyökeresedni. Sok megpróbáltatáson ment azután keresztül a kis egyház, mignem 1909 végén egy derék ifjú lelkészt nyert Tóth Sándor személyében, aki erős kézzel, lan­kadatlan buzgósággal és Krisztusi szeretettel reorgani­.Alapíttatott 1864-ben. A Vidék legrégibb) és legnagyobb cipő üzlete .AJapíttatott 1864-ben. Manheim Ármin, ezelőtt Altstädter J. cipőraktára Pápa, Kossuth L. utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopäd-munka) kiváló gondot fordít. ===== Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipőit és csizmáit. ; Üzletemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem át.

Next

/
Oldalképek
Tartalom