Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-03-26 / 13. szám
13. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 109. oldal. ügyeket vinni, pert nyerni, nagyon hamar bevehetne a táblát és visszakérhetné a jogi szakoktattatásra tandíjait. Hidd el, a jogi ténykedések mezején sokkal nagyobb szerepe van a dr. Hombár Mihályok és dr. Fogas Manók gyakorlati fogásainak, mint a magasabb jogi szakoktatásnak. Furcsán hangzik, de azt mondom neked, hogy a jogi szakoktatásra még a gyakorló jogászoknak sincs szükségük. Hát akkor mit akarsz vele a lelkészi oktatás mesgyéi között? Tanácsot, útbaigazítást akarsz adni híveid jogi ügyeiben ? Tudod-e, mit mondott Jézus, mikor egy örökségkiadatási ügyben hozzá fordultak közbenjárásért ? F.: Hamarjában nem emlékszem. Ö. : Nem is csodálom. Ha még jogi szakoktatásban is részesültél volna a theológián : még úgy sem emlékeznél. Bizony azt mondta Jézus : „Ember, kicsoda tett engemet köztetek bíróvá, vagy osztóvá?“ És nem adott jogi szaktanácsokat. Édes öcsém, aki jogi szakoktatásban akar részesülni, az megy a jogi tanfolyamra, diplomát szerez és lesz jogászember, s minden szavát, betűjét jól megfizetik és ezt mindenki természetesn ek találja. De nem fog pappá lenni azért, hogy fizetetlen, nehéz mellékfoglalkozás gyanánt ügyvédkedjék is. Bizony mondom néked: az Isten országának jogi, politikai elveit kell nekünk tanulmányoznunk, s aztán mindenek megadatnak minekünk. Éhez pedig nem a jogi szakoktatás vezet. Lelkészbeiktatás csendőrfedezettel. Hiába titkoljuk, megtörtént. így kezdtem ezelőtt egy évvel ezen Lap 19-iki számában megjelent „Szabad a vásár !“ cimü cikkemet; így kezdem ezen folytatásszerű tudósításomat Sándor Benő kartársunknak negyedi lelkésszé folyó hó 19-én megtörtént beiktatásáról. Reszket a toll kezemben, midőn nagyjában papírra akarom vetni az ott látott és hallott eseményeket. Szivem telve van keserűséggel, hogy az emberi önzés gonosz elvetemültsége hogyan volt képes egyik legszebb gyülekezetünkben a protestáns szabadságot a fékevesztett vad csőcselék durva szabadosságává változtatni. Könnyeimtől alig látom betűimet, mert folyton előttem van, fülemben cseng a férje életéért aggódó, négy kis gyermekes papné, amint ez „örömnapon“ ágyra borulva zokogott; előttem vannak a szoba sarkában összebújt kis papgyermekek, kik mint védtelen gyenge madárfiókák remegve féltek akarvaly lecsapásától. De erősödjél meg szivem, ne reszkess kezem, száradjatok fel könnyeim és gondolj arra a tiszteletes barátodra, aki oldalúdon ocsmány üvöltés közt, könnyeit visszafojtva, biztos lépéssel ment Gecsemáné útján családjától a templomba. Az előzmények még emlékezetben vannak. A komáromi ref. egyházmegye egyik legnépesebb és legjobb javadalmu egyháza egy évvel ezelőtt megüresedett. A negyedi presbitérium esperes urunkat akarta meghívni, de az odarendelt B. Szabó János segédlelkész, aki még ekkor második papi vizsgáját se tette le, rövid pár hét alatt annyira megkedveltette magát az egyház szegényebb, nagyobb tömegével, hogy nemcsak az esperes meghívása hiúsult meg, hanem utánna két ízben a pályázat utján elrendelt lelkészválasztás is eredménytelen maradt. Erre a komáromi egyházmegyei közgyűlés titkos szavazatának óriási többségével, ha jól emlékszem 13 minősített pályázó közül Sándor Benő bajkai lelkészt választotta meg a negyedieknek lelkészül. Leírhatatlan az az intriga, személyes és levélbeli komiszkodás, amellyel Sándor Benőt el akarták riasztani a Negyedre jöveteltől. De ő hálás szívvel fogadta szülő egyházmegyéjének megtisztelő hívását és Pál apostollal csak azt válaszolta minden fenyegető üzenetre: „még az én életem se drága nekem, csakhogy elvégezhessem azt a szolgálatot, melyet vettem Istentől“. Egész gyűjteményem van az ő bámulatos türelmü baráti leveleiből. Minél inkább közeledtünk a negyedi lelkészbeiktatás vészteljes napjához, annál jobban kidomborodott előttem Sándor Benőnek a nápolyi gályák gyötrelmeire elkészült nemes nyugalma, az ő Istenébe vetett rendíthetetlen bizalma. Már egy hónappal ezelőtt még a szomszéd róm. kath. falvak is telve voltak a negyedi lelkészbeiktatás fenyegető híreivel. Ilyen körülmények között kötelességünk volt külvédelemről gondoskodni. Thuróczy Károly vágsellyei főszolgabíró 10 csendőrt rendelt Negyedre és személyesen kiszállt és próbálta törvénytiszteletre bírni a zavargókat. Majd március 16-án az új lelkész hurcolkodása alkalmából felemelte a csendőrlétszámot 24-re. A lelkész bútorát, családját mind idegen fuvarosokkal kellett beszállíttatni az állomásról, mert a 2400 lelkes gyülekezetben senki se mert vállalkozni a szállításra. A lelkészcsalád megérkezésekor a községi biró, az egyik volt gondnokkal mentek ki az állomásra, a jelenlegi gondnokok az izgatók vezetői. Bizony, ha .Állapíttatott 1864-ben. A vidék legrégibb es legnagyobb cipőüzlete Alapíthatott 1864-ben. Manheim Armin, ezelőtt Altstädter J. cipőraktára Pápa, Kossuth L. utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopäd-munka) kiváló gondot fordít. zz=z= Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipöit és csizmáit. ........ Üzletemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem át.
