Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-03-26 / 13. szám
Huszonkettedik évfolyam. 13. szám. Pápa, 1911 március 26. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő cimére küldendők. ===== Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4-50 K),hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. „De Jézus nem felelt néki“. Kinek nem felelt Jézus ? Pilátusnak, a kormányzónak. Miért nem felelt? Miért hallgat itt az, aki ott a Jákób kutjánál a bűnös nőnek, aztán a vakonszületettnek és sok más nyomorult embernek megmondta, hogy kicsoda és honnét való ? íme, Pilátust utoléri a* bűne. Elfordult, mikor Jézus szólt hozzá és megmondta neki, hogy kicsoda ö; most pedig Jézus fordult el ö tőle. Ö nem hitt, mikor az igazság szólt (Ján. Vili: 46.); most szinte megrémült lélekkel keresi az igazságot, de nem találja (Ján. VIII : 21.). Aki elfordul az igazságtól, mikor az szól, nem kap feleletet, mikor kérdezi öt. Ezért nem kap feleletet Pilátus se most; mert az öt kereső igazságban való hitetlensége képtelenné tette arra, hogy igaz értelemben kérdezősködjék az után. Mert hogyan is kérdez most Pilátus ? Talán magába szállva, — üdv után való sóvárgással, hogy megragadja Jézusban az Isten fiát> hogy istenévé és üdvözítőjévé elfogadja öt?! Ettől ugyan távol volt. Félelemből kérdezősködött ; ilyen feleletet szeretett volna hallani: „Én nem a mennyből való vagyok; te csak egy embert, nem az Isten fiát ostoroztattad meg és koronáztattad meg tövissel; csak egy embert szándékozol keresztre feszíteni“. Ilyen kérdező részére az Úrnak, aki a sziveket vizsgálja, nincs felelete. így hallgat — mondja Theremin — az Írás még most is az olyan emberrel szemben, aki azzal a szándékkal nyúl a bibliához és azzal is olvassa, hogy abból magából, ha csak lehet igazolja ellenséges érzületét, mellyel Krisztust és a benne való hitet kárhoztatja. Nem hallgatna az irás vele szemben, ha jóhiszeműen akarna eljárni. De hallgat egy olyan emberrel szemben, aki azzal az áruló szándékkal olvassa, hogy abból magából cáfolja annak isteni eredetét ; az ilyenre nézve hét pecséttel lezárt könyv marad az. Mig egy egyszerű szem mindenütt fedez föl abban valami fölcsillanó világosságot, amik mind összefutnak és a Krisztusban egyesülnek és öt az ö dicsőségében mutatják, addig egy olyan szem, ami a szívnek gonoszsága miatt megromlott, nem keres és nem is talál mást, mint csak sötétséget és ellenmondásokat; ezt keresi és ezt találja meg, mert ezt akarta megtalálni . . . Jézus hallgat. Óh rettenetes hallgatás! Óh szörnyű büntetés! Előjátéka egy még nagyobb Ítéletnek! Jézus, a bevádolt, hallgat. Jézus, a bíró, akkor is hallgatni fog majd . . . Előbb beszélni fog . . . Volt Mózesiek, voltak prófétáitok, fogja mondani; ott volt nálatok az én igém, ami világosság és élet; miért nem akartátok hallgatni?! Ezek a szemrehányások úgy fognak zúgni a bűnösök fölébe, mint a mennydörgés. Aztán elhallgat a mennydörgés és a bíró hallgatni fog ... és csend áll be . . . ami rettenetesebb, mint a mennydörgés: az örök Ítélet csendje! A lelkészj elöltek jogi szakoktatása. — Két lelkész : egy fiatal (F.) és egy öreg (Ö.) beszélget. — F. : Mit szólsz kedves bátyám a lelkészjelöltek jogi szakoktatásának eszméjéhez ? Ö. : Semmit. Szóra sem érdemes. F.: No, ez meglepő rám nézve. Hát te igazán nem óhajtanád a theológusok jogi szakoktatását ?
