Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-20 / 12. szám
12. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 97. oldal. megtakarítás 1200 korona lenne. E négy tétel 7400 koronát tesz ki, amit ha hozzá adunk a föntebb kimutatott 5700 korona maradványhoz, összes fölöslegül mutatkozik 13.100 korona. Vagyis, ha az épületfenntartás és házbér címén föntebb jelzett szükségletet 4000 korona helyett 10.000 koronára tesszük is, még mindig mutatkozik 7100 korona fölösleg. Csurgón négy tanuló ingyenes. A mutatkozó fölöslegből nálunk is kaphatna 12—15 szegény, de kitűnő tanuló, akik a felügyeletet a szobáikban gyakorolnák, ingyenes ellátást. A internátus tehát fenntartaná maga magát, sőt még jótékonyságot is gyakorolhatna. Én így látom a dolgot. Az internátus szükséges voltát az előadottakon kívül én nem vitatom; annyival inkább nem, mert hiszen egyházkerületünk 1908. évi őszi közgyűlése jegyzőkönyvének 151. pontja alatt úgy határozott, hogy az igazgató-tanács a fiúinternátus ügyével tovább is foglalkozzék. Abban az esetben is -—amit én nem hiszek —, ha nem tudná maga magát fenntartani az internátus, fölállítandónak tartom úgy anyagi-, mint erkölcsi szempontból. Alig van valaki, aki ne hallotta, vagy ne olvasta volna, hogy néhány megye jegyzői testületé komolyan foglalkozik azzal a tervvel, hogy Győrben, vagy Szombathelyen állít föl internátust. Ha ez megtörténik, és mi ennek folytán csak 25—30 tanulót veszítünk is el, ez tandíj- és fölvételi díjveszteségben már 1700—2000 koronát tesz ki. Az erkölcsi veszteség pedig az, hogy állami vagy szerzetes iskolákban tanulnak ez ifjak. Tehát, még ha egyelőre rá kellene fizetnünk, még akkor is létesíteni kellene az internátust. De miből fizetnénk rá? Én úgy tudom, hogy a főgimnázium részéröl az állammal kötött szerződéshez csatolt költségvetésben a szükségletek közt „segély- és ösztöndíjak“ címén 6000 korona szerepel. Igaz, hogy a főiskola 1910. évi költségvetésben ez nincs benn. Valószínűen csak azért maradt ki, mert a teljes segélyt még nem adja az állam. De nyilvánvaló, hogy ily címen ekkora segélyre joga van fögimnáziumi ifjúságunknak. Az is tény, hogy a fögimnáziumi tanulók számának megszaporodása folytán a tandíjbevétel jelentékenyen több annál, amennyi a normál-költségvetésbe föl van véve; az 1908—9. tanévben például több, mint 3000 koronával volt több. Ez is nyújthatna tehát fedezetet; bár kissé bizonytalant. De ha nem volna, vagy nincs biztos fedezetünk, mégis gondolnunk kell a tanulóknak nagyobbmérvü segélyezésére, akár az internátus utján, akár másként. Mert az utóbbi években a szegény tanulókra nézve szinte elviselhetetlenné lett a megélhetés. Emelkedett a szállásdíj, a konviktusi díj, hogy a ruhanemüeket ne is említsük; könyvre, füzetekre is, hogy mennyit kell költeni, ezt 25 évvel ez előtt elképzelni se tudtuk volna. De emelkedett a tandíj is. Hol van az az idő, amikor csak a köztartáson nem levő és jótéteményekkel nem élő tanulók fizettek 20 forint tandíjat, a többiek pedig csak 10 forintot. Ma 60 korona a tandíj. Azután a fölvételi díjat is (8 korona) minden évben minden tanuló fizeti, amit több helyen csak egyszer fizetnek, tudniillik akkor, amikor az intézetbe először fölvétetnek. Aztán most az is ki van kötve, hogy tandíj-elengedésben csak a „jó“ tanuló fiuk részesíthetők. Ez az állammal kötött szerződés következménye és bizony sok szegény lelkész és tanító elesik emiatt a tandíj-kedvezménytől és fizeti a 60 koronát. És amikor így megdrágul minden, akkor az alapítványok kamatát meg 4%-ra szállította le az egyházkerület. És így kevesebb jut a tanulóknak, mint régen. A magunk erejének kimélésére és ily célra a legújabb tavaszi és nyári férfklivatkelmék! Rendkívüli dús választék bel- és külföldi gyapjukelmékben, valamint angol különlegességekben, ízléses, jól álló papi, polgári, valamint egyenruhákat készítek mérték szerint a legelegánsabb kivitelben. A szabásnál a test formáira, a kényelem követelményeire nagy gond fordíttatik. Megérkeztek Vágó Dezső szabászati akadémiát végzett szabómester, oki. szaktanító Pápán, Fő-tér 19.
