Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-02 / 1. szám
6. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1910. nos küldetett, Isten országa előkészítésével Magyarországon a husziták bizattak meg. Ha én arra kérném önöket, hogy mutassanak nékem itt huszita templomokat, házakat, amelyeken a régi kehelyjegy látható, nem tudom ez óhajtásomnak eleget tudnának-e tenni. Ha önök Magyarországba jönnek, épen az én városomba, én elvezetem majd önöket a mi régi huszita házunkba, ahol megszemlélhetik egy régi oszlopon a huszita kelyhet. Elvezetem önöket egy Réthe nevű kis községbe, ahol mindenki tudja, hogy a református elemi iskola épülete eredetileg huszita templom volt. Még csak 30 éve is jöttek morva hívek, hogy Réthén őseik templomában végezzék istentiszteletüket. Szerencsésnek fogom magamat érezni, ha elvezethetem önöket a pozsonymegyei Széleskutra, ahol Spitzer űr hires tnagánmuzeumában a cseh és morva menekültek utódainak munkái, remek csipkéi láthatók. Nem régi dolog, hogy a magyarországi építészeti emlékek topográfiai összeállítása megjelent. Ha önöknek alkalma nyílik, hogy ezt a remek könyvet megtekintsék, meg fogják találni azt a sok adatot, amely az északmagyarországi huszita épületekre vonatkozik. — Folytatása következik. — A drávavölgyí reformátusság gondozása* nem is volt, mikor annak hatalmas munkásságáról álmodni sem mert senki, a magyar református egyháznak már rég itt voltak apostolai gyűjtögetve, buzdítgatva az elhagyatott magyarságot. Mi pedig, az ő utódaik, átvesszük ajkaikról, lelkűktől az eszmét: mi mindenestől fogva a magyar református egyház tartozéka, teste és vére vagyunk. A slavon misszió célja tehát a jelenre nézve az, hogy a Magyarországból ide átvándorolt magyar reformátusokat itt a magyar korona területén megtartsa reformátusnak és magyarnak, — a jövőre nézve pedig az, hogy a gyarapodó hívekből életerős református gyülekezeteket szervezzen. Vannak gyülekezetek, melyek Isién kegyelméből már ezt a jövőt elérték, mi, itt a Drávavölgyén, még csak a jelennél tartunk. De a célt folyton szemünk előtt tartva, Isten segedelmével várjuk a forrón áhított jövő elközelgését. Ennek a jövendőnek el kell jönnie. Életfeltétel a Horvátországban és Slavonia belsejében alakult gyülekezetekre nézve, hogy a drávavölgyi öntudatos reformátusság elszakíthatatlan láncszemenként csatolja őket a somogyi és baranyai gyülekezetekhez, — viszont eme gyülekezetekre nézve a szülő érdeke az, hogy a Dráván átboosátott gyermekei nemosak, hogy az elveszéstől megőriztessenek, de itt szives fogadtatásra, tanácsadóra, második otthonra leljenek. Tehát a földrajzi fekvés, a már meglevő slavoniai gyülekezeteknek, a magyar református egyháznak, sőt az egész magyarságnak érdeke követeli ezt a jövendőt, s jövendöli a. slavon misszió céljának itt a Drávavölgyén való megvalósulását. E g y li á z a k és iskolák részére @ bélyegzők, pecsétnyomók, “sr; pecsétbélyegek @ művészi kivitelben, pontosan és mérsékelt árakon, csakis elsőrendű minőségben megrendelhetők KIS TIVADARNÁL PÁPA, Fő-utca 21. ☆ Protestáns irodalom terén megjeleni művek gazdag raktára.. Féltékeny szeretettel szorítjuk Slavonia szép földjét Magyarország szivéhez. Azt a földet, melynek eikján acélos búzát, hegyein édes szőlőt érlel s gyönyörű erdőket növel a szelíd napsugár, — azt a földet, melyet megszeret, aki meglátja. — de amelynek népe nem magyar, törvénye idegen s amelyet — le akarnak szakítani hazánk kebeléről. Itt, a magyar korona területén, idegennek tartanak bennünket. Nem ugyan a falvak horvát vagy szerb népsége, mely a legtöbb helyen . szives szeretettel fogadja maga közé a térfoglaló magyarságot, de a tanult elem, az iparos osztály, u kisebb nagyobb gócpontok lakossága, melyet olvasó- és szokoly-egyletekben ádáz gyűlöletre nevelnek ellenünk. Az ő álláspontjukról tekintve, a magyar egyház slavoniai vérei gondozásával a romániai vagy amerikai misszióval azonos akciót végez. Fájdalommal látjuk e horvát gondolkozásmódnak a horvátországi, jobbára németajkú híveket számláló testvér lutheránus egyházban való térfoglalását, mellyel a bányai egyházkerületnek legutóbbi közgyűlésén is erős csatát kellett vívnia. Látjuk azt is, hogy mennyire táplálja e gondolkozásmódot a magyarságot gyűlölő horvát sajtó, mennyire támadja a bányai egyházkerület hazafias állásfoglalását s mennyire igyekszik előmozdítani itteni lutheránus testvéreink törekvését : az önálló horvát lutheránus egyház felállítását. De már a hang, mellyel a kérdést tárgyalja, visszariasztó, s csak mindjobban megerősíti bennünk a magyar egyházunkhoz való kapcsolat szükségességének érzetét. Ez az érzés mindig meg volt az itteni reformátusságban. Mikor még a Julián-egyesület
