Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-06 / 10. szám
10. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 81. oldal. lehelvén, reájuk bízta a működést, azzal az ígérettel, hogy mint ilyet —, mert csak mint ilyenekhez szólhatott mennybemenetele előtt, — fenn is tartja világvégezetéig, mondván: „Veletek leszek“, stb. Tehát nem csak veletek, hanem utódaitokkal is, mert hiszen ők csak nem élhettek világvégezetéig. Ezen származás és poziciónális meghatározás teljesen és tökéletesen megfelelne a bibliának, nemcsak, hanem egyenesen a bibliából volna véve, ha csak a pünkösd előtti dolgokat mérlegelnék. Ám csak ezeket számításba venni tévedés, mert bár tényleg úgy áll a dolog, hogy Isten küldte a Fiút, a Fiú pedig a tanítványokat, e tanítványok nyertek először Szentleiket, mielőtt az egyház megalakult volna, ámde ugyanazon Szentlélek szülte az egyházat is, amely isteni alkotásra nézve az apostolok csak orgánumok voltak.1 így az egyházat illető meghatározást nem az előkészítő pünkösd előtti időkből, hanem a megvalósulásból kell merítenünk.2 Már pedig az első pünkösdkor ugyanazon munkája volt ugyanazon forrásnak a Szentléleknek, mellyel a hivatalt, az egyház-alapító, terjesztő, igét, sacramentumokat szolgáló, kormányzó, ellenőrző, fenyítő hivatalt az apostolokban és a megalapításon kívül az utódokban előhozta, mint amely munkával az egyházat létre hozta. — Folytatása következik. — 1 Ezen és a többi szembeállításokat nem olvastam egy dogmetikából sem. Merőben a Szentirásból merítettem. Arra a meggyőződésre jutottam, hogy felfrgásunk és gyakorlatunk nem mindenben egyezik meg a bibliával. 1 Nem kicsinyes dolog azt is mérlegbe vetnünk, hogy a szentségek is előbb megvoltak, mint a pünkösdi egyház, s hogy e szentségek közül, különösen az úrvacsora az, melyhez rögzítve voltak a tanítványok, mert hiszen se az Űr egymagában nem urvacsorálhatott vala, se az úrvacsora maga nem nélkülözhette a tanítványokat. Ám az Úr e szentségek szerzésével nem csupán az apostolokra, hanem az egyházra számított, így idealiter, nem előzték meg az apostolok (a hivatal) a közönséges híveket. Egy papválasztás Bázelban* Irta : Székely István. Ámbár ez a választás már a múlt évben, sőt a beiktatás is már két hete megtörtént, azt hiszem, még mindig érdekelni fogja kartársaimat; már csak azért is, mert a múlt esztendőben a magyar ref. egyház szorosabb barátságot kötött a svájci ref. egyházzal. Mielőtt a tulajdonképpeni tudósításomba belekezdenék, szükségesnek tartok egyet mást Bázel egyházi viszonyairól elmondani. A város 80 ezernyi ref. lakossága több egyházközségbe van beosztva, külön templommal. Mindegyik egyházközségnek általában 3 papja van és pedig minden egyházközségben van u. n. positiv, vagyis orthodox és reformáló vagyis modern. A szóban forgó választás egyik újabb városrészben, a Matthäus egyházközségben folyt le, ahol munkások is nagy számban laknak. Ebben az egyházközségben 1909-ig két positiv- és egy reformáló lelkész volt. Az egyik positiv lelkész betegeakedése folytán lemondott az állásáról, amelyet a szokás szerint újra positiv lelkésszel kellett volna betölteni. Miért, kinek a biztatására — az nem foDtos - elég az hozzá : a munkásság megmozdult, hogy a megüresedett lelkészi állásra nekik tetsző lelkészt választhassanak Most megint el kell térnem a tárgytól, hogy néhány megjegyzést tegyek, amelyek nélkül nem volna elég világos a tudósításom. T. i. — miként Németországban 8 egyebütt — úgy Svájcban is vaunak szooiálista lelkészek, akik magukat „vallásos szociálisták“ nak vallják. Sőt folyóiratuk is van, amelyet „Neue Wege“ c. alatt Ragaz L. zürichi theol. tanár szerkeszt. E folyóiratnak egyik főmunkatársát, lie. Lieohtenhan Rudolf lelkészt jelölték a munkások, illetőleg a szociálisták a lelkészi állásra. S meg is indult az érdekében — nevezzük nevén a gyermeket — a korteskedés. Én ennek csak arról az alakjáról vehettem tudomást, amely nyomtatásban jelent meg; de -- azt hiszem — nem csalódom, ha kimondom, hogy — amint ez történni szokott — más utón-módon is korteskedtek a jelölt érdekében. Azt hiszem, nem lesz érdektelen, ha a vallásos szociálisták felhívásából, amelyet a más felfogású egyháztagokhoz intéztek, közlök egy részletet. „Ebben az egyházban is észrevették már az új idők hivását. A svájci papságnak egy mindig növekedő része belátta, hogy a kapitálisoménak — amelynek előfeltétele a Mammonnak való szolgálat, az uralma alatt Isten országa nem növekedhetik. Ezért akarják a vallásos szooiálista papok Megérkeztek a legújabb tavaszi és nyári férfi-divatkelmék! Rendkívüli dús választék bel- és külföldi gyapjukelmékbén, valamint angol különlegességekben, ízléses, jól álló papi, polgári, valamint egyenruhákat készítek mérték szerint a legelegánsabb kivitelben. A szabásnál a test formáira, a kényelem követelményeire nagy gond fordíttatik. Vágó Dezső szabászati akadémiát végzett szabómester, oki. szaktanító Pápán, Fő-tér 19.
