Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-02 / 1. szám
4. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1910. Dr. Prohászka Ottokár püspök kijelentései. A római katholikus „Egyházi Közlöny“ karácsonyi számában Székesfehérvár neves püspöke: dr.Prohászka Ottokár szinte szenzációs cikket tett közzé. Eleddig nem sikerült a cikket egész terjedelmében megkapnunk. Vártuk, hogy az „Alkotmány“ egész terjedelmében hozza majd ; de még csak szóvá se tette, meg se említette másutt, csak ott, ahol az „Egyházi Közlöny“ karácsonyi számának tartalmát közli. Mi hát csak annyit közölhetünk, amennyit az „Az Újság“ is közölt karácsonyi számában. A bevezető sorokban kiemeli az „Az Újság“ dr Prohászka érdemeit s aztán így folytatja : A legtermékenyebb és legnemesebb modernizmusnak Magyarorságon körülbelül első és nagyfontosságű megnyilatkozása ez a cikk, amelyről nehéz eldönteni, hogy a filozófiai részei bátrabbak, vagy a politikai programmja termékenyebb-e. Az evangéliom minden kortól, tehát a középkortól is független, az egyház nem szorulhat bele középkori városokba, tehát középkori intézményekbe sem : ez a megállapítás vezeti be a bátran szenzációsnak nevezhető cikket. A theologia — mondja azután a cikk — nem válhatik grammofonná, amely megőrzi számunkra a régi Dagy emberek és szentek szavait, s mely nemcsak gondolataikat, hanem akcentusukat is, nemcsak a gondolat tartalmát, hanem a fölfogás színezetét is híven visszaadja s lelkűnkbe lopja bele. A theologia nem merevülhet meg ügy, hogy ne érvényesüljön benne a föltalálás, az invenció s ugyancsak a kritika szabadsága . . . Ez után a hatalmas és bátor szó után, amely egy forradalminak tekintett elv jogosságát állapítja meg a theologiában — még bátrabb szavak jönnek. A társadalmat — mondja Székesfehérvár püspöke — nem lehet lekötni középkori formákba s fejlődése a szociális igazságnak s a demokráciának állama felé tart. Távol lesz tehát tőlünk az elvi ellenkezés ez irányzattal s e formákkal, s nem fogunk elvből farkasszemet nézni a demokrata pártokkal, s ugyancsak a nemzeti törekvések elvből sohasem fognak aggasztani minket. Es a székesfehérvári püspöknek még ennél is van bátrabb és nagyobb jelentőségű — mert aktuális és politikai súlyú — szava Miután megállapítja ugyanis, hogy megszűnt az egyház kizárólagos kulturális tevékenysége és ezzel együtt az egyház kizárólagos érvéuyeaülése az életben és az államban, miután megállapítja, hogy a modern élet sok változásával szemben dőre dolog régi jogokra hivatkozni, hanem ellenkezőleg, az új érzés szerint kell a régi jognak új formát adni, így beszél tovább : Ez alapon kell a magyar katholikus egyháznak kézbe vennie az egyházi birtok rendezését s az egyházi vagyonjognak szükséges reformját is. Mai állapotában nem lesz fenntartható, mikor az egyesek lelkiismeretére, de a tapasztalat szerint ezzel egyszer smiud sok lelkiismeretlenségre, sok szeszélyre, sokféle egyháziatlan gondolkozásra van bizva a nagy vagyon; mikor a kezelés, a befektetések hiányossága, az adósságokkal való átvétel, a székbetöltéseknél a folytonos újrakezdés tökéletlenségei nem engedik e birtokok gazdasági jtőkéjét és erejét kellőleg értékesíteni; mikor a nagyközönség nem látja, hogy e nagy vagyonok miképp használtatnak fel az alapítványok szellemében s céljaira. S ezzel szemben a jogra, a fennálló állapotokra, egy darab történetre hivatkozni annyit jelent, mint nem ismerni sem jognak, sem annak a darab történetnek filozófiáját, sem pedig az életnek nagy folyamát, mely a tevékenység s a munka fölosztásával állapotokon is, érzéseken is, jogi formákon is változtat. Mi jöjjön még ezek után? Jön annak a megállapítása, hogy a vallást, mint elévülhetetlen életet kell tekinteni, mely formákat teremt s a régi formát el tudja hogy ni, hogy újat alakítson . . . Ebben a szellemben fejeződik be a székesfehérvári püspök karácsonyi cikke, amely eseménye a magyar szellemi életnek, sőt a magyar politikai életnek is. A cseh reformátusokról. — Gyorsírói feljegyzések Balogh Elemér pozsonyi lelkész szabad előadásáról, amelyet az egyházkerületi lelkészértekezleten tartott. — Főtiszteletű Egyházkerületi Lelkészértekezlet ! Legyen megengedve, hogy először is hálás köszönetemet fejezzem ki főtiszteletü és mélíóságos Püspök úrnak, hogy az én csekély személyemet bizta meg azzal, miszerint a Prágában tartott cseh Kálvin ünnepélyen a magyar református keresztyén egyházat képviseljem. Annyival inkább és mélyebben érzem ezt a hálámat, mert a missiói lelkészek közé tartozom, akiknek a munkából mindenha bőven kijutott, de akiknek tiszteletbeli állásra meg választhatósága - sajuos — kétségbe vonatott. Hogy tehát az egyik téren nyert megaláztatás más utón püspök úr jóindulatából és tapintatából helyrehozatott, érette köszönetét nemcsak a magam személye, de annyival inkább missiói lelkészi állásomból kifolyólag is mondok. Érzem azt is, hogy ezen kiküldetésről előbb kellett volna beszámolnom, de egy szerenosés körülmény felfedezéshez juttatott. Dr. Buczar zágrábi tanár és Fülöp
