Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-20 / 8. szám
8. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 63. oldal. koznak. Mert hiszen naiv érv is az, folyton az apostoli korra és a bibliára hivatkozni e másodlagos dolgokban. Mert hiszen óriásit változtak a viszonyok a keresztyénség nagy mérvű terjedésében, a vad, zabolátlan, folyton hadakozó, vándorló és fejletlen népek megtérítésében, országokra kiterjedő gondozásában, nevelésében ; a kultúra és szellem emelkedésében erősödésében, az emberi társadalomnak az előtt teljesen ismeretlen tijabb alakulatai és vonatkozásaiban, szóval az egész földi lét korszakáinak mozdulatai és fejleményei ben. A világ végezetéig —- kitudja — micsoda lépésekkel kell haladnia. Ha az ember mélyebb tekintettel mindezeket élesen átgondolja, nem is kell a bibliára támaszkodnia, mert csupán józan ész szerint is belátja , hogy egy Gondviselő Isten nem hagyhatta magára az anyaszentegyházat, hogy megkapván a bibliát, meg tudván az idvesség fő dolgait, most már küzdjön egymagában, mint valami, bár keresztyén, de merőben emberi szerves csoportozat holott az ember annyira esendő és gyenge biztosíték ily végtelen horderejű érdekben, ilyen megmérhetetlen, kiszámíthatatlan világ missziójában — kitudja — micsoda korszakokon át! Hiszen még egy fazekas mester is, vagy egy építő, kárpitos, avagy iró, törvényhozó, stb. és (jellegzetesen sorolom így !) reggeli munkája előtt felsóhajt, ha buzgó vallásos: „Uram Isten ne hagyj magamra, legyen a Te kegyelmed velem!“ — Mennyivel inkább fel kell sóhajtani az egyháznak napi munkája előtt, amely nap egy egy nagy korszak: „Szentlélek Ur Isten, ne hagyj magamra engemet, ne hagyj a merőben emberi gyűlések ad hoc vitáira, hanem szálld meg az közös lelkemet, légy velem, vezérelj a biztos utón a korszakok lépcsőin minden külső és belső dolgaimban, mert az emberiség minden pápás, konventes, zsinatos, stb. egyházi intézményeivel egy maga nem biztosíték ; egyedül Te isteni megigért hatalom tarthatsz, fejleszthetsz bennünket.“ Van tehát lehetőség, sőt szükség a fejlődésre, de ám csakis a Szentlélekkel. Nem hát pusztán csak az egyén a bibliával, amit nem mindenki érthet meg az egyéni idvesség körén tül terjedőleg ? Ezt szeretettel figyelmébe ajánlom a mi kedves gróf Tisza István atyánkfiának. Ám neki nagy igaza van, ha észre vette mozdulatlan megkötöttségünket. Eszméit egyesítse a Szentlélek szerepének kérdéseivel : megtalálja a helyes utat ő és a református egyház is. És így vájjon a mai egyházi közhatalom törvényei, rendeletéi emberi dolgok-e, melyek a praktikus jó rend kedvéért kötelezők minden magasabb hitbeli alap nélkül ? (Ne neheztelj kedves olvasó, hogy merészebb kézzel bele nyúlván, élére állítjuk a dolgot ? Dogmatikailag élére fogunk még állítani más alkalommal más dolgokat is a biblia szerint ! Csak a szerkesztő fir győzze bátorsággal, a kedves olvasók meg türelemmel és elfogulatlansággal) Mi indítja a sok különböző önös egyént az egyedül célos és célra vezető egyöntetűségre ? Pusztán a józan gyakorlati belátás, vagy ha ez hiányzik, a fegyelem és büntetés? Avagy van egy magasabb motívum is, mely isteni jelleggel, pecséttel, és erővel bensőieg is meggyőzi az egyént, hogy a köznek és a közért levő közhatalomnak engedelmesen feláldozza önösségét oly dolgokban, melyek nem az idvesség alap dolgai, hanem másodlagos, ámde mégis jelentős dolgok, s az egyetemest érdeklők ? Csupán a célomhoz legszükségesebb ily dolgokat tejtegetem. A most feltett kérdésnél tekintetbe kell venni, hogy az egyházi közhatalom emberi vagy isteni eredetü-e, valamint azt is, hogy csupán emberi, avagy Isten erejével1 és annak vezetésével hozott közhatározatokról van e szó ? Előbbi esetben, a már kifejtett módon, gyakorlati szempontból a rend- és haladás kedvéért engedelmeskednünk, utóbbi esetben pedig nemcsak az előbbi gyakorlati szükségből, hanem vallásos hittel is elfogadjuk a közhatározatokat. — Folytatása következik. — 1 A rendíthetetlen következetességgel a végsőig keresztül vitt abszolutisztikus istenhitü kálvini elvek okvetlen ezen éles számvetésre vezetnek. Neki fogtam nagyon sok Ízben e logikai számításhoz. A kérlelhetetlen vaskövetkezetesség algebrai tételei mindig oly eredményre vezettek, hogy megborzadtam tőlük. Mert Kálvin az ő abszolutisztikus elvei sorozatán, íme a rettenetes predesztinációhoz kikerülhetetlenül, matematikai bizonyossággal jutott. És ha most más tekintetben e jegyzetezett tétel tekintetében (isteni vagy emberi intézkedés ? Stb., lásd fenn !) — e tekintetében keressük az X-et, szintén elkerülhetetlenül, a gondolat kérlelhetetlen matematikájával hova jutunk ? Tessék gondolkozni ! Megvallom, bár e végeredményért Kálvin abszolutisztikus isten-elvét illethetné a vád, nem a kövatkezetes kiszámítás, még sincs bátorságom, legalább még most, hogy bár a Kálvin kontójára végig vezessem egész részletességgel és nyíltsággal ezen algebrát. Hogy mindig ilyen tartózkodó leszek-e, azt nem Ígérem. Tessék csak gondolkoznia! . . . A nagytiszteletü lelkész- és tanító urak szíves figyelmébe! “HlZZZIZIZZZZIZír- A dunántúli református egyházkerület közelebb életbelépett Népiskolai---------------------------------- Rendtartása értelmében szerkesztett iskolamulasztási intő-cédulák nálam raktáron tartatnak s 100 darabonként 1 koronáért kaphatók. Kis Tivadar könyv- és papirkereskedő, a főisk. nyomda kezelője — Pápa, Fő-u. 21.