Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-25 / 52. szám
Huszonegyedik évfolyam. 52. szám. Pápa, 1910 december 25. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap, Az előfizetési díjak (egy évre 8 K, félévre 4 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Karácsony." Alapige: Luk. II. 14. Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, békesség e földön és az emberekhez jóakarat. Az angyali seregek amaz énekét, amelyet szent könyvünkből felolvastam, bizonyosan számtalanszor hallottátok és énekeltétek is, ünneplő gyülekezet és mégis úgy tetszik, mintha mindig újabban elragadnának ama jól ismert szavak egy magasabb világba, ahol Istennel és emberrel kibékülve, boldogság tengerében fürdik meg a lélek. Egy hang a boldogok seregéből, egy ének az angyalok ajkáról: óh hogyne jönne hullámzásba ez a folyton csalódó emberi szív! Akit már mindenéből kifosztott az élet, akinek kezében a remény utolsó zöld ága is elhervadt, még az is vágyódással várja a szent Karácsony napját. Óh, mert a képzelet fáklyája bevilágítja az élet sivatagain régóta tévedezö lélek előtt is azt a soha nem feledhető aranyos képet, mikor a szerető szülék, akik talán már porrá omlottak a porok között, gyöngéd kezekkel asztalt terítettek a gyermek számára, vagy az örök reménykedés zöld fácskáját rakták meg csillogó ajándékokkal Karácsony előestéjén. Óh ekkor hallottunk először mennyei hangokat, ekkor ragadta meg gyermeki szivünket az a beszédes sejtelem, amely végtelen, örök szeretetröl szólott, de amelyet kifejezni olyan gyönge az emberi nyelv. Valóban egyetlen ünnepe a családnak a Karácsony. E szent napon, aki csak teheti, mind Lie. Rácz Kálmán tanár úrnak most megjelent prédikációs kötetéből. siet az övéi közé, hogy minél ridegebb az élet ott künn a köznapi világban, annál forróbb legyen a szeretet az édes otthonban. Ma felgyűl a szeretet szent lángja kunyhóban és palotában egyaránt, ma szent áhitat és ugyanegy érzelem ömlik el minden templom ájtatos közönségén, bármilyen nyelven és bármilyen szertartással imádják az Istent. Miért van ez így ma s miért nincs így mindennap ? Miért forróbb ma a szeretet tüze, mint máskor? Miért olvadnak ma össze egy érzelembe a különböző versengő felekezetek? Óh mert ma hallgatnia kell mindannak, ami földi, hogy annál hangosabban beszéljen a mennyei, szent csodálattal kell megnémulnia az embernek akkor, midőn Isten cselekszik. Hogyne ejtené hát ki kezéből a fegyvert az ember ma, mikor a mennyország ölelkezik a földdel, mikor az isteni örök szeretet ölt testet, hogy megváltsa a bűnös világot! Leszállóit az Isten, hogy megszentelje a szenvedésekkel telt siralomvölgyét, hogy mindenekre kiáradó isteni szeretet terjessze ki a béke szivárványát az élet-halál harcok véres mezeje fölött. Az egész földnek öröme van ma, mert ama szent éjszakán megszületett a Megváltó. Jertek, álmodjuk ma vissza magunkat a gondtalan gyermekkor ártatlan paradicsomába, legyünk ma szívben, hitben, kegyességben hasonlók az örvendező gyermekekhez, akik oly sokat várnak a Karácsony napjától és mig feledve bajt, sérelmet, szenvedést, oda zarándoklunk a népek millióival a bethlehemi jászolhoz, elmélkedjünk a keresztyénség egyik legnagyobb áldásáról, a békeségröl.
