Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-20 / 47. szám
410. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1910. ezt a Megváltót tanítja és dicsőíti, Isten áldása minden emberen, aki ilyen Megváltó után vágyódik. Legyen bár különbség tanokban, szertartásokban, avagy a személyes megélés és ismeret fokában, ezek a különbségek, amelyeket emberek okoznak, avagy, amelyek a fejlődés folyamán állnak elő, elhalványulnak és teljességgel eltűnnek a hitben való egységhez hasonlítva, amelyet Isten lelke hoz létre, s amely lehetővé teszi az üdvösséget. És ezt a hitben való egységet kifelé is ápolni és előmozdítani különösen a mi korunkban: igazi és helyén való hithűség. Korunk kétségtelenül, dacára minden ellenmondásnak: nagyfontosságú. A tudományos-, szociális-, sőt politikai élet is hova-tovább internationalis lesz. Azonkívül a hitetlenség még interconphessionalis. xAmennyire eltérnek egymástól egyes kicsiségekben, épp annyira egyetértenek és összefognak az ellenfelek, amidőn az isteni kinyilatkoztatásokról van szó. És még mi is, a hitnek arra elhivatott védelmezői, egyes különösségek iránti előszeretetből visszautasítsuk azoknak testvérjobbját, akik a maguk felfogása szerint ugyan, de mégis Jézust Írják zászlajukra? Mit is tanít az a régi példaszó: „concordia rés parvae crescunlur . , . összetartás: erőssé tesz? Avagy ez a közmondás valaha kudarcot vallott talán a hitében? Tartsuk csak jól szem előtt ezzel szemben azt a sokszor bevált hadászati jelszót: részenként menetelni, de egyesült erővel sújtani, küzdeni, ha arra kerül a sor. Mert a léleknek vissza kell utasítania azt, ami a testnek tán jól esnék. Annyival is inkább, mert Isten országát nem a „küzdelem“, hanem a „megmentés“ hozza létre. És amidőn mentési munkáról van szó, akkor szeretetet kell, hogy gyakoroljunk önzetlenül és egyetértőén. Mi tehát minden ingadozás nélkül az unió mellé állunk; amely egységet hozzon létre azon egyházakkal, amelyek evangéliomi talajon állanak, egységet mindazon egyházakkal, akik Krisztust fejüknek elismerik, egységet mindazon emberekkel, akik az igazság fénylő világossága, a szív békéje és az Isten bocsánata után áhítoznak, és akik a nékik adott talentumokhoz mérten készek együtt működni azon, hogy Istent lélekben és igazságban imádhassuk, Krisztus országát munkáljuk és előmozdíthassuk. A hitetlenség, a materialismus, az e világ szerint valóság, és e világ nagyrabecsülésének internationalis ligájával szemben oda állítjuk a spiritualismusnak, a földöntuliságnak, a hitnek és ami legnagyobb itt e földön •' az Űr Jézus Krisztusnak intereonphessionális, valláskülönbség nélkül való szövetségét. Győződjetek meg arról, hogy ez a szövetség egyetértésben és önzetlenségében létre hozza azt, amit semmi nemű egyházi hatalom eddig létre nem hozhatott, bármennyire dicsőítette és védelmezte is magát. Pfeiderer 0. jól mondja : Az egyoldalú és energikus Individualismus volt a németség ereje és gyöngesége is egyúttal minden időben, ez volt erejük és tetteik alapja épp úgy, mint tehetetlenségük és szenvedésük indító oka. Erről tanúskodik az egész német protestántizmus történelme. Nos tehát! nem volna-e itt az ideje annak, hogy a hibákat levetkőzzük, a balsorsot enyhítsük és közös munkássággal és energiával Isten országa és Jézus dicsőségére hangoztatnánk már egyszer és bizonyítanánk is be tetteinkkel altruismusunkat ? Mily gyönyörű jövendőben lehetne akkor bizodalmunk ! Gyermekes ideálizmus ! — ezt kiáltják talán sokan felém ? Nem törődöm vele. Halmozzanak bár el a Sión őrei gúnnyal és megvetéssel, csúfol kodással, békén fogom tűrni rosszalásukat, gyűlölködésüket. Annyival is könnyebben, mert más, magasabb hatalmaknak és tekintélyeknek bizonyára osztatlan elismerése megvigasztal engem. Mert az ilyen szeretetés hitben való közösséget üdvözlik a mennyei jó angyalok seregei ezzel a dics-énekkel : „Dicsőség légyen Istennek a mennyben, békesség e földön és az emberekhez jóakarat!“ (Lukács 214); ezt erősíti meg Pál apostol is, amidőn így szól: „Maradjon meg a hit, remény és szeretet, ez a három : mindnyájuk közt pedig legnagyobb a szeretet (I. Kor. 1313), ezt veszi Jézus Krisztus is oltalmába, amidőn így szól: „Aki nincs ellenünk, az velünk van.“ (Márk 94o*) — És amit Jézus Krisztus véd, azon Isten áldása. Magasra emelve hát a lobogót az Ur nevében és „vissza emlékezve ama adományokra, amelyben mindegyikének a Krisztus által részesült“, nem fogunk elcsüggedni és belefáradni abba, hogy „a szent lélek közösségét“ munkáljuk és „összetartsuk azt erősen a béke kötelékével“. (Eph. 43_7.) így vigyük hát tovább —, amit Kálvin János megkezdett — hitünkhöz, bizodalmunkhoz hűen, reménynyel telve, szabadon és igazán ! Pozsony, 1910. évi augusztus hó 11.-én. — Vége. — Regner Pál templom- és díszfestő Pápa. Templomok festéséről számos elismerő levél! — Több kiállításon kitüntetve! Több pápai templom restaurátora ! — Elvállal szobák, termek művészi festését! Alapíttatott I87í-ben. — Cím- és betűfestészet! — Modem kivitel! — Szolid árak! — Alapíttatott Í87í-ben.
