Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-13 / 46. szám
402. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1910. „Ahhoz az összekötő láncolathoz, mely a jubileum óta Magyarország és Genf között állandó fejlődésben van. legújabban Fulliquet úr utazása adott igen erős lánc-szemet. Elbámul az ember, ha elgondolja, mit láthatott és végezhetett a mi polgártársunk három hétig tartó utazása alatt. Bejárta Magyar országot széltében-hosszában, felhasznált minden alkalmat nemcsak arra, hogy megfigyeljen és tanuljon, hanem arra is, hogy érzelemnek, tanításnak és bátorításnak szavát intézze ifjakhoz épp úgy, mint öregekhez, lelkészekhez, mint világiakhoz s bár mindig változtatta a tárgyat és külalakot, mégis mindig mélyen vallásos gondolatkörben mozgott. Mindenütt nagy segítségére volt az ő fáradhatatlan, hű tolmácsa és kísérője dr. Kovács J. István. A fogadtatás mindenütt feltüntette azt az örömöt, melyet megjelenése keltett és hogy készek meghallgatására. Még a szegény, kis falusi egyházakban is látszott ez, ahol pedig kevésbbé érthették meg őt. S hogy mégis, mily hatással volt, bizonyság erre balatonendrédi látogatása, melyről a helybeli lelkész : Kájel lelkes cikket irt a „Protestáns“ egyházi és iskolai lapba. Hozzájárult még a már előbb említett kedves fogadtatásokhoz az is, hogy Debreczenben, az öreg kálvinista középpontban, továbbá Kolozsvárott, Erdély főhelyén francia beszédet intéztek hozzá; az előbbi helyen a tiszteletreméltó dr. Balogh professzor, az utóbbin pedig Bethlen gróf. A mi magyar református testvéreink végtelenül felismerték Genf professzorának igyekezetét, aki azért jött hozzájuk, hogy megismerje ott a helyszínén a magyar lelkészek szükségeit, bajait, vágyakozva arra, hogy az okok tökéletes ismeretében irányítsa, vezesse, oktassa azokat az ifjú theologusokat, akik ezután a mi theologiai fakultásunkon tanulnak. Ö meg fogja ezeket tanítani arra, hogy a keresztyénségben a tudomány és hit teljes harmóniában állnak egymással. Fulliquet úr megjelent Budapesten az ORLE évi közgyűlésén is. Dr. Baltazár Dezső elnök üdvözölvén őt, felkérte, hogy vegyen tevékeny részt az értekezleten. Az ő engedélyével élve, Fulliquet úr elmondta véleményét a hírhedt pápai enciklikáról, majd melegséggel beszélt a „Kék Kereszt“ munkájáról, melyet a nagyszámú lelkésztársaság figyelmébe ajánlott. Beszélt még a mi polgártársunk a kongresszus által tartott belmissziói estélyen is a Kálvin-téri református templomban. Utazása folyamán Fulliquet urnák alkalma volt meggyőződnie bizonyos előnyökről, melyekhez szerencsét kívánt vendéglátóinak, kiktől mi irigyelhetünk is némely intézményt, pld. az egyház és iskola egymáshoz való szoros viszonyát. Különösen meghatotta a magyarokat Fulliquet urnák az a kijelentése, hogy ő Genfben imádkozóegyesületet szervez, amelyben a magyar református egyházról sohasem feledkeznek meg. A „Protestáns“ egyházi és iskolai lap azt Írja, hogy Fulliquet úr utazása méltó folytatása és szerencsés kiegészítése volt Doumergue úr utjának. — 1909. évben sokat olvashattak Magyarországon is Kálvinról, az egész országban olvasták életrajzát; nagyon megörülhettek tehát ez alkalommal, hogy üdvözölhették és hallgathatták a genfi lelkészt és tanárt, akinek tevékenysége és elragadó beszéde hatalmas mértékben működik közre a keresztyéni élet és hit felébresztésében. Azok, akik hallották öt, erősebben érzik már* az evangéliornnak, a szeretet evangéliomának hatalmát, mely szerint mindnyájan testvérek vagyunk a Krisztusban és amely az élet fejedelmének lelke által, egyedül képes átalakítani a beteges társadalmat. A mi Fulliquet barátunk elutazásakor így kiált fel a „Protestáns“ egyházi és iskolai lap : Fulliquet úr kétségkívül sok szép emléket visz magával hazánkból, de nálunk nagy értékű kincseket hagyott hátra.“ * * * Mivei azt hiszem, hogy eléggé aktuális nálunk is az a kérdés, mely október 24.-én Arauban tartott gyűlésen Argosie svájczi kanton református lelkészeit foglalkoztatta, azért röviden erről is Írok. A kérdés a következő: „Mit tegyünk, hogy megjavítsuk az egyház és a lelkészek helyzetét ?“ Az előadó nyíltan szemére vetette a műveltebb és felsőbb osztálynak, hogy a lelkészeket csak másodrangú embereknek tekintik, kiket csak megtűrnek, de létezésüket nem veszik komolyan. Az úgynevezett értelmiség a legtöbb helyen nem ismeri azt a hasznos szociális munkát, melyet a lelkészek végeznek; nem ismerik vagy nem akarják ismerni az ezekkel járó nehézségeket. Nemcsak az államra, de az egyházra is kellene gondolni. Az iskolai vallástanítást a tanítókra bizzák, holott a szülék nagy íésze szívesebben látná, ha lelkészek viselnék ezt a terhet is, legalább a felsőbb fokon. Az egyik lelkész kifejezte azt a kívánságát, hogy az egyháztanács többet foglalkozzék a lelkészek személyes helyzetével; beszéde végén célzott az egyház és állam különválasztására. Erre aztán heves vita indult meg. Iíj. Stern Lipót Pápa , Kossuth-Lajos-utca 25. sz. Mindennemű kézimunka-, himzési előnyomda-, rövidárú-, csipke-, szalag- és divatcikkek raktára. — Elvállal mindenféle templomi arany-, ezüst- s selyem díszmunkát, valamint íehér hímzéseket és kelengyék elkészítését. -— Lelkiismeretes kiszolgálás!
