Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-13 / 46. szám
Huszonegyedik évfolyam. 46. szám. Pápa, 1910 november 13. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 8 K, félévre 4 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. A lelkészek fizetése. Az utóbbi hetek, de kivált a legközelebbi, megint különös mértékben ráterelték a figyelmet a tisztviselők, tanárok, tanítók s általában a szellemi munkával foglalkozók fizetésére. Megmozdultak a tanárok, a tanítók, a bíróságok kezelő tisztviselői és zörgetnek az állampénztár ajtaján ... A jegyzők, vasútasok, bírák, vármegyei tisztviselők és postások már révbe jutottak . . . E mozgalmak láttára, vajh, hány lelkész ajkáról lebbent el a sóhaj: hát mi velünk lesz-e már valami ?! Az országos kormány által jóváhagyott, király Őfelsége által szentesített törvényben részünkre már több mint négy évvel .ezelőtt biztosított és igazán csak minimumul megállapított fizetés mikor szűnik meg csak üres biztatás, csak hiú ígéret lenni?! Van-e még olyan foglalkozás, amelynek díjazása az utolsó negyedszázad alatt még egyszer akkorára ne emelkedett volna és van-e olyan, amelyiknek jövedelme a negyedszázad előttihez egyenesen csökkent — van-e még a lelkészin kívül ?! . . . Elhisszük, tudjuk is, hogy nagyon takarékosan kell élni az olyan családos embereknek, akiknek nincs legalább 2400 forint fizetésük. Sőt azt is elhisszük, hogy még azok se igen bövölködnek és nem dobzódhatnak. akiknek ezen fölül van az évi jövedelmük. De hát mit szóljanak azok, akiknél a minimum a 2400 forintnak éppen egyharmadára van megszabva! Igen : 800 forintban; és ehhez még 100—100 forintos korpótlék volt tervezve hat Ízben. Tehát 25 évi szolgálat után az Összes fizetés lenne 1400 írt, vagyis 2800 korona! És ennek a tervezetnek, vagy úgy mondjuk talán, hogy törvénynek végrehajtása még ina se kezdődött meg. A lelkészek részére a korpótlék ma se folyósíttatott. Pedig már 1907 április havában — három és fél évvel ezelőtt — azt mondta gróf Tisza István fögondnok urunk, hogy: „Ma már első sorban áll a lelkészek anyagi helyzetének megfelelő rendezése. És mindaz, ami egyes foglalkozási ágak fizetésének rendezése körül legközelebb történt és terveztetik, ezen kérdés szabályozását is elodázhatlanul égetöleg sürgőssé teszi. Hallottunk e tárgyban bizonyos junktimot emlegetni. (Gróf Apponyi A.-tói. Szerk.) Az én nézetem szerint junktimot kell egymással olyan benső kapcsolatban levő ügyek elintézésénél ismernünk, amelyek egyikének rendezése nélkül a másik célszerű megoldása nem képzelhető, amelyeknél az egyik rendezésének a másik szükségszerű logikai következményét képezi. De heterogen természetű dolgok között junktim felállítása legfeljebb az egyszerűbb, s könnyebben megoldható kérdés zátonyra jutását eredményezheti. (Hát oda is jutott! Szerk.) De igenis látok én bizonyos junktimot is és pedig a mi lelkészi fizetéseink és más foglalkozási ágak illetményeinek rendezése között. És ha ma azt látjuk, hogy a tanítói fizetések és más fontos foglalkozási ágak illetményei oly rohamos mérvben emeltetnek fel, amelyek az ezek és lelkészeink illetményei közölt eddig fennállott egyensúlyt teljesen megzavarják, úgy itt igenis meg kell követelnünk, hogy e megzavart arány a lelkészi illetmények megfelelő újabb szabályozása által lehetőleg mielőbb helyreállíttassék.“ (1907. évi
