Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-06 / 45. szám
45. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 387. oldal. Kálvin, az unió híve* Itta: Witz-Oberlin C. A. Dr., egyházi kormánytanácsos Wien. — Fordította: Kállay Kálmán Pozsony. — Folytatás. — Valóban, hát miben is kereste Kálvin az egységet? Krisztusban — ez igaz volt. De micsoda kapocs fűzze össze Krisztust és a hívőket egymással ? A tan, még pedig a Krisztusról való igaz tan — és ez hamis volt. Annyira t. i., amennyire Krisztus üdvjótéteményei — épp úgy, mint maga az igazság — függővé tétetnek egy egészen bizonyos, egészen megformulázott és hibanélküli tanformulától, amely „a két személyiségről és azok kapcsolatáról“ szól. Kálvinban minden képzettsége mellett is — bocsássátok meg nékem ezt a kifejezést — mégis túlnyomóan a tan az igazság, a jogérzék volt kifejlődve. Bármennyire uralkodott is korán, de az felül nem szárnyalta. Az egység, az unió, amely az ő szeme előtt lebegett, semmi esetre sem volt egyesülés a szeretetben és a Krisztusban való szívből jövő hit által egyesülés az- életben is, amint azt lelkesült életrajzírója : Stähelin hiszi, hanem egy egyesülés, egy unió a Krisztusról való egyforma theologiai felfogásban. Addig a magaslatig, ahol igazság és kegyelem egyesülnek, még nem emelkedett fel. De kora sem követte volna őt odáig. Tehát csak tanbeli egység lett volna a célja. De az ilyen egység több kárt, mint áldást hozott volna. Mert minden egység, amely csak a tanon alapszik, szükségképpen vagy tyranismussá, vagy szolgasággá fajul el. De a tyranismus épp úgy, mint a szolgaság egyformaságot, vak engedelmességet, pangást, elposványosodást, pusztulást, halált idéz elő. Hogy milyen áldatlan állapot lett ennek következménye, azt Kálvin igen jól megmutatta. Az ő tévedései és elkalandozásai természetes következményei voltak dogmatismusának. Servet halála volt oka ennek a nagyon is jogi alapon álló theologiának. Ebből a szempontból kell azt a nagyon is szerencsétlen esetet megvilágítani. Mindenesetre, az enyhébb körülmények is rögtön előtérbe lépnek. Mert mindenütt, ahol a szigorúan megszabott egyházi tan többet ér, mint az evangéliom szabad hirdetése, meg kell történnie annak, hogy az egyforma okok egyforma hatásokat vonnak maguk után — amennyiben persze a kor ezt megengedi és van rá alkalom. És csakugyan tényleg maga után is vonta. Bizonyítja ezt eléggé az egyháztörténelem. Csak azokra az üldözésekre kell gondolnunk, amelyek az úgynevezett crypto-kálvinistákat érték a lutheránus orthodoxia részéről. Ágoston választófejedelem Melanchton vejét, Peucer Gáspár orvost tömlöcbe vetteté, mivel ő neki — mint II. Miksa császárnak mondotta — csak olyan udvari emberekre van szüksége, akik hit dolgában ugyanazt hiszik és vallják, amit ő (t. i. a választófejedelem) és akik egyetértenek lélekben és a hitvallásban, amire a katholikus Miksa komoly méltósággal csak annyit válaszolt: „Ezt nem veszem, nem is akarom, sőt nem is szabad lelkemre vennem, mivel a lelkiismeretek fölött semmi hatalmam nincs és senkit valaminek az elhivésére nem kényszeríthetek.“ Dr. Crell Miklós kancellárt, mint kálvinistát és „oly embert, aki Istenben és az ő szavában semmit sem hitt, a mohamedánizmusnak és pogányságnak kaput nyitott, fölötteseit meghazudotolja, felkelést és vérontást szít“, stb., hóhérpalossal fejezik le, amelybe e szavak voltak vésve: „Őrizkedjél kálvinista!“ Ezek hát a következményei az egységformulának a tanban való egyöntetűségnek. Felépül-e ez által Isten országa? Soha, sehol. A keresztyén vallás magában több, mint tan; mert isteni élet az élet megújulása, az élet vigasztalása és az élet diadalma a Jézus szellemében. Az egység, az unió tehát csak a Krisztusban való magasabb életközösség alapján valósítható meg. Mindazonáltal úgy Kálvinban, mint korában hiányzott az unióhoz minden hajlam és vágyakozás dacára: a megkívánt belátás, a belső érettség, arravalóság és a hozzávaló hatalom. De azért egy nagy és elévülhetetlen érdemet, amit nem kisebbíthet semmi, szerzett magának Kálvin, t. i. azt, hogy felismerte az unió szükséges voltát és megmutatta a hozzá vezető utat. Ezen az úton tovább járni különösen kötelessége és hivatása annak az egyháznak, amely az ő nevéről nevezi magát. Minél biztosabban és szabadabban járunk ezen az úton, annál hamarább elérjük a célt, amely nem egyéb, mint az általános egyetértés és a testvéri közösség. — Folytatása következik. — KÁLVIN JÁNOS IFJÚKORI LEVELEI Latinból fordította PRUZSIN6ZKY PÁL, budapesti theologiai akadémiai tanár. — Kiadták a „Magyar Kálvin-fordítók“. — Ezen érdekes műnek ára 70 fillér. Megrendelhető a „Magyar Kálvin-fordítók“ bizományosánál: KIS TIVADAR könyvkereskedésében PÁPÁN, Fő-ntca 21. szám alatt.
