Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-16 / 42. szám
362. oldal. DUNÁNTŰLI PROTESTÁNS LAP. 1910. Emelkedtünk és épültünk. Vajha látszanék meg a hatás életünkön és munkánkon! Az értekezletet főtiszteletü püspök urunk ismét egy igen tartalmas, legfőbb kötelességünket erősen a lelkünkre kötő beszéddel nyitotta meg. Céltévesztettnek mondotta minden fáradozásunkat, aminek végeredményében nem a lelkek építése a célja. Legyünk lelkiebbek ! — Hiszen lelkészek, a lelkek pásztorai vagyunk. Érdekes, jellemző és igen tanulságos volt, mikor felemlítette, hogy a hires gróf Ráday Gedeon, az alföldi betyárok réme, egyszer igen szives beszélgetésbe eredt egy református lelkésszel, valami összejövetelen ; kérdezősködött szívesen az illető lelkész gyülekezetének körülményei, a hívek lelki élete, erényei és fogyatkozásai felől. A lelkész azonban hamarosan a politikára igyekezett terelni a beszédet. Ekkor a gróf rögtön sarkon fordult és ott hagyta szó nélkül a lelkészt. Valakinek feltűnt ez az eset és megkérdezte a gróftól, hogy miért hagyta úgy ott a lelkészt ? Azért, — monda — mert politizálni akart; már pedig én, ha politikáról akarok beszélni, akkor Tisza Kálmánnal beszélek; attól tanulhatok . . . Tanulni vágynak hát — vonta le püspök úr a következtést — tőlünk a világiak, de nem politikát, hanem olyant, ami a lelki életre, ennek nemesítésére tartozik. Üdvözölte az értekezletet, mert tudja, hogy olyan munkában fáradozik, ami a lelkek építését célozza. Utánna lie. JRácz Kálmán tanár úr tartotta meg e lapban ím már közreadott és általános helyesléssel találkozott értekezését. Olyan munkáról szólt, ami igen nehéz ugyan, de igen hasznos is; amit azért újra és újra meg kell próbálni, míg a kívánt siker meg nem jön . . . Szűcs József alsóőrsi lelkész nagy olvasottságra valló, terjedelmes és alapos, nagy értekezést olvasott fel a szociálizmusról. Reméljük, hogy az értekezésnek gyakorlatiasabb részeit egypár következő számunkban közölhetjük. Balogh Elemér pozsonyi lelkésztársunk azon indítványait, amelyek szerint lépéseket kellene tenni: 1. Beythe István könyvtárának és 2. Harsányi Istvánnak, a zürichi városi könyvtárban őrzött arcképe másodpéldányának megszerzésére, felterjesztették az egyházkerületre. Kálvíneurru Irta és az ORLE Budapesten, Í9Í0 október 5.-én tartott kongresszusán elszavalta Szuhay Benedek. Áldozni kész, magyar lelkészi gárda, Fogadd köszöntő hála szózatom, Hogy lángoló lelked parancs-szavára Te újra itt vagy hittel gazdagon ! Hogy eljövél e büszke Babilonba, — Ott hagyva kis falud, szerény tanyád, Hol nincs se fény, se nagyvilági pompa S tanácsodat vad-szőlő fonja át. ím, eljövél! De lelked — mért tagadnád: — Kicsiny faludba vissza-vissza száll, Hol drága nőd — pihenve fáradalmát — Zeng altatót a gyermek álminál. S ha majd elalszik a kicsinyke mélyen, Utánna néz gyorsan a többinek, Kik játszanak a vén templom tövében Nagy boldogan — s kicsiny keblük piheg. ím, eljövél! ... De szived hő szerelme Száll vissza-vissza, mint fehér galamb, S amerre száll; zarándok útra kelve Lát özvegyet, árvát hajléktalant. Templom tövébe volt az ő lakásuk, Hol dús akác borult a ház fölé. De szólt az Űr! — Egetverő sírásuk Mióta apjuk néma sír fődé. Mert a világba nincs több olyan árva, Mint a miénk, ha ránk a sir borúi! Koldus fiú apját, ha sírba zárja: A megszokott fillér ölébe hull. Utszéli kőtörők bitang fiának Hajléka van, apjuk ha sírba tér, Csupán az elhagyott papi családnak Számára nincs sehol biztos fedél! Még a madárfiók is — elmaradva — Erdőn, mezőn keres s talál magot. Vihar elől elbuvik az avarba S onnan dicséri a kelő napot. A rengetegnek vadját, ha elejti Gyilkos csövével a rideg vadász; Bozót kicsinyeit keblére rejti, Honnan kijőve, mind vígan tanyáz. Ifj. Stern Lipót Pápa , Kossuth-Lajos-utca 25. sz. Mindennemű kézimunka-, himzési előnyomda-, rövidárú-, csipke-, szalag- és divatcikkek raktára. — Elvállal mindenféle templomi arany-, ezüst- s selyem díszmunkát, valamint fehér hímzésekéi és kelengyék elkészítését. — Lelkiismeretes kiszolgálás!
