Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-09 / 41. szám
41. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 351. oldal. fizetett tanári kar nem saját fizetésének emelésére kívánta fordítani, hanem a főiskola régi ágainak újraélesztésére, annak hatáskörének kiterjesztésére, a főiskola régi fényének és tekintélyének visszaállítására, tehát a jogakadémiának újra felállítására, a tanítóképző-intézetnek megszervezésére. Váli Ferenc igaz lelki buzgósággal vállalta az újonnan felállított tanítóképző-intézetnél az igazgatói teendőket, a neveléstant és természetrajzi tudományok tanítását. Míg Ö élt és működött, a tanítóképezde virágzott is, az Ö halála után azonban annak élete is aláhanyatlott s rövid időn belül megszűnt. Mily végeden becsület-érzet nyilatkozott meg Váli Ferencben akkor, amikor még az adó alá eső jövedelem bevallásánál is tartózkodott a valótlan adatok bejegyzésétől; mily erős hazafiság, amidőn a nemzeti passzív ellenállás korszakában inkább beengedte a végrehajtást foganatosító katonák lovait lakásába köttetni, mint hogy nehány krajcár adóhátralékát megfizette volna; mily nagy szerénység és előzékenység, amikor Öt az utcán a köszöntésben senki, még saját tanítványai sem birták megelőzni. Bizony, ha Váli Ferenc fényes, nagy jellemének csak így egyes szilánkjait mutatjuk is fel és tekintjük is meg, csodálattal kell Ő reá feltekintenünk és magunkba szálva felsóhajtanunk, az eszményi felfogásnak mily magaslatán állott Ö az akkori és a mai közfelfogással szemben! Ezért hálával gondolva az isteni gondviselésre, hogy Őt e főiskolának oktatóul, példányképül, nekünk, volt tanítványainak, bölcs vezérünkül, útmutatónkul, gondviselő édes atyánkul adta; ezen mai szép ünnepélyünket, amelyen, mint Váli Ferenc születésének századik évfordulóján egykori kiváló tanára iránti háláját kívánja leróni a pápai református főiskola és a dunántúli református egyházkerület, az igaz gyermeki hálaérzet édes örömével, az ünnepélyt ezennel megnyitom. Váli Ferenc élétrajza.* Irta és az emlékünnepélyen, Í910 szeptember 30.-án felolvasta Barcsi József főgímnázíumt tanár. Váli Ferenc 1810 szeptember hó 30-án született Magyarsókon, Nyitra megyében, a Vág folyó termékeny vidékén, hol jómódú községek és virágzó református eklézsiák vannak. Hasonló nevű atyja ott lelkész és édesanyja Pályi Erzsébet volt . . . . . . Iskoláit Losonczon, Pozsonyban, Komáromban, felsőbb tanulmányait pedig Pápán végezte. 18 éves kora óta saját erejéből tartotta fenn magát, sőt mivel atyja éveken át súlyos betegségben szenvedett, a segédlelkészt is ő, a hálás fiú fizette. * Barcsi József tanár urat, mint Váli Ferencnek tanszékén utódát kérte fel a főiskolai tanári kar arra, hogy annak életét, működését az emlékünnepen méltassa. A tanár ur igazi odaadással, nagy alapossággal irta meg munkáját ; valóságos korrajzot irt. Ez egész terjedelmében megjelenik majd a főiskola folyó tanévi értesítőjében. Itt most csak részleteket közlünk, és pedig főleg olyanokat, amik közvetlenül Váli Ferencre tartoznak. Szerk. Pápára 1827-ik évben jött, amikor már hegedni kezdtek a pápai egyháznak, a vallási üldözések idejében kapott sebei . . . . . . Tanárai voltak : Mándi Márton István, Kocsi Sebestyén István és Edelényi Sándor’ professzorok, kik a bölcsészeti-, történelmi- és dogmatikai tanszékeket foglalták el . . . ... Az új diák alapos képzettségével, szerény magaviseletével és kitartó szorgalmával rövid idő múlva megnyerte professzorainak jóakaratát, kik közül Márton professzor, a gyakorlott pedagógus tüntette őt ki leginkább, s viszont ő is híven megőrizte a hires tanár emlékét . . . . . . Váli Ferenc nem szubszkribált a sablonos latin fogadalommal, hanem neve a Pápán végzettek után egyszerűen be van Írva, mint Franciskus Váli, ex schola Posonium venit; az osztály nem volt túlnépes, KÁLVIN JÁNOS IFJÚKORI LEVELEI Latinból fordította PRUZSINSZKY PÁL, budapesti theologiai akadémiai tanár. — Kiadták a „Magyar Kálvin-fordítók“. — Ezen érdekes műnek ára 70 fillér. Megrendelhető a „Magyar Kálvin-fordítók“ bizományosánál: KIS TIV'ADAR könyvkereskedésében PÁPÁN, Fő-utca 21. szám alatt.
