Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-02 / 40. szám
40. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 841. oldal. két, amelyek eltemetik a papban a lelkészt, csak a hivatalnokot hagyják meg; nem engednek időt arra, hogy a lelkészi jellem formálódjék, erősödjék és növekedjék. így aztán nem csodálkozhatunk azon, ha a rendes iroda leBz hovatovább fo kmérője a lelkész értékének és nem az, ami az ő lelki pásztori tisztéből foly. Ambiciózus lelkész a külső rendre és nem a benső építésre fogja alapítani egész előhaladását, minthogy a mi egyházi közfelfogásunk a látszatot részesíti előnyökben. Mintha megfogyatkozott volna az egyházat éltető lélek szeretete bennünk s a pápistákat kezdenénk majmolni a külsőségek becsülésében. — Talán a kelleténél tovább is időztem ennél a tárgynál, pedig egy dolgot nem hagyhatok említés nélkül. Ez az a rendezetlen helyzet, amelyben a lelkész eknek még mindig nagyon sok helyen a megélhetés gondjaival kell küz ■ deni. Ahol a lelkésznek gazdána k is kell lennie, vagy valami más jövedelmező mellékfoglalkozás után kell néznie, hogy megélhessen sokszor népes családjával : bizony* ott az iroda és a mellékfoglalkozásokban merül ki a lelkésznek minden tevékenysége s humánus érzés szerint alig lehet tőle kivárni az ifjak gondozásának nagy lelki nyugalmat és teljes odaadást igénylő fontos munkáját. Egyik kóros jelenség'egyházi életünkben még az is, hogy presbyteri, gondnoki stb. tisztek betöltésénél aligalig mérlegeljük az illetőknek vallásos lelkületűt. Egyegy nagyhangú népszónok, vagy egy-egy lelkileg üres pénzes-zsák egy-egy világi tekintély kerül be — éppen megromlott gondolkozásunk miatt — egy*egy vezető állásba s mi mégis panaszkodni merünk üres templomok, áldozatkészség hiánya és egyéb dolgok miatt. Most már aztán feltehetem a kérdést: nincs e hiba ami egyházi életünkben is ? Nem akadályozzák e sokszor éppen az említett jelenségek azt, hogy a lelkész ifjúsági egyesületek alapítására adja magát? Segítsünk a dolgon, amennyire lehet, igen tisztelt Értekezlet l kövessünk el minden lehetőt arra, hogy a léleknélküli bürokratizmus, a formális merevség tűnjön el egyházi életünkből s váltsa azt fel friss, üde, munkás evangyéliomi élet, amelynek szive, központja a lelkipásztor lehessen. Meg vagyok arról győződve, hogy a vallásos szellemben ekként állandóan nevelt ifjúság megtölti majd a templomokat s mire férfikorba jutnak, egészen újjá alakítják az egyház belső életét, élő-köveivé válnak az anyaszentegyház épületének. Eesznek belőlük evangyéliomot szerető presbyterek, gondnokok, egyházmegyei s kerületi tanácsbirák; megtestesül az egyetemes papság nagyszerű gondolata, Vigyük bele egész egyházi közéletünkbe azt a gondolatot, hogy krisztusi lelket keressünk azokban, akiket vezető szereppel ruházunk fel a presbvtertől fel egészen a zsinati elnökig s ha látják ifjaink az igazán vallásos lelkületnek ilyetén megbecsülését, ők is törekedni fognak a vallásos lélek elsajátítására. Nem kicsinylendő akadályként állanak az ifj. kér. egyesületek létesítése előtt azok a téves eszmék, amelyek céljaink és eszközeink felől, a megtévesztésre nagyon alkalmas módon keringenek. Azt mondják, hogy mi vallásos nyavalvgókat akarunk nevelni, magunk is pietisták, methodisták, sőt Isten tudja! minő veszedelmes kevély lázougók vagyunk. E súlyos vádak ellen nem mi magunk, de a tények tiltakoznak ; nyugodtan mutathatunk reá azokra a külföldi testvérekre, akiknél éppen az ifjúságnak biblia-olvasási, imádkozási s egyéb vallásos foglalkozások teremtettek bámulatosan virágzó egyházi életet. Természetes is ez, hiszen csak az apostoli munka szülheti apostolivá, tehát evangyéliomi élettel biróvá egyházunkat. Bizonyságok által állanak előttünk arra, hogy az egyházélet javítására legalkalmasabb talaj az ifjúság s az itt végzett alapvető hű munkát gazdag gyümölcsözéssel koronázza meg a gondviselés. Csak aztán valóban keresztyén legyen az ilyen munka, központját mindig a Szentige képezze. Mert amint tá - vöt vagyunk a kevélykedő peitismustól, épp olyan távol óhajtunk lenni az énekkari vagy kaszinói jellegtől. Keresztyén ifj. egyesüleletek nem mulatságrendezéssel, még csak nem is a világi életre tartozó ismeretek terjesztésével, hanem a Krisztusnak magukban és másokban élővételével foglalkoznak. Ez a céljuk s erre vezető eszközeik az Istenhez emelő imádkozás és a bibliával s egyéb vallásos iratokkal való foglalkozás. Hogy pedig ez idegen volna a mi magyar szellemünktől, azt az állítást minden ékes beszédnél jobban megcáfolja magának a magyar keresztyénségnek létezése. — Folytatása következik. — Egyházkerület! közgyűlésünk* Egyházkerületünk folyó évi rendes közgyűlése szept. 28—29. napjain volt Pápán. Előző napon a főiskolai igazgató-tanács tartott ülést. A közgyűlésen mintegy 80 gyűlési tag vett részt dr. Antal Gábor püspök és gróf Tisza István főgondnok elnöklete alatt. Püspök úr szép imája után gróf Tisza István főgondnok úr a lapunk második helyén közölt, közhelyesléssel fogadott beszéddel nyitotta meg a közgyűlést. A beszéd az egyházkerületi jegyzőkönyvbe egész terjedelmében felvétetik. A püspöki jelentés során a közgyűlés elismerését és köszönetét fejezte ki a nagy gonddal szerkesztett jelentésért és a következő nevezetesebb határozatokat hozta: Az egy-gyermekrendszer bűnös szokásának megdöbbentő hatása mutatkozik a belső-somogyi egyházmegyében, amennyiben megszűnt legnépesebb egyház
