Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-02 / 40. szám
Huszonegyedik évfolyam. 40. szám. Pápa, 1910 október 2. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős - szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 8 K, félévre 4 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Dr* kókaí Kun Bertalan püspök meghalt* A magyar református egyháznak igazi nagy alakja dőlt ki az élők sorából múlt hó 28.-án Miskolczon. Meghalt Kun Bertalan, a tiszáninneni református egyházkerület püspöke, az „istenes vén ember'1, élete kilencvennegyedik évében. Hogy milyen nagy volt a munkaköre, mily tömérdek a teendője, elgondolhatjuk, ha tudjuk, hogy 44 éven át volt püspök, két évtizeden át konventi- és zsinati elnök, — és 66 évig lelkész. Bizony, csak az Isten dolgai, az Úr háza iránt való égő szeretet tölthette be e nagy munkakört hűséggel. És ő hív volt mindhalálig; nem béres szolga volt, hanem Jó pásztor“. Különösnek tetszik talán és szinte fölöslegesnek mutatkozik reá mutatni arra, hogy milyen egyszerű, puritán volt életmódjában, igénytelen szolgálata megjutalmazásában; hogy milyen szerény volt és alázatos, a hivalkodást és törtetést nem ismerte. Igazi apostoli, Kálvin-fajta lélek! Természetes, hogy ilyen munkásság és ilyen élet osztatlan elismerést, igaz tiszteletet és hűséges ragaszkodást váltott ki nemcsak gyülekezete és hitsorsosai szivéből, de bármilyen hitű honfitársaitól is. A nagy kort elért pátriárchán csakugyan beteljesedett az írás ígérete: „Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak utában találtatik.“ Eddig az élete volt, ezentúl az emléke lesz intő példa a hivatásunkhoz való hűségre; arra az evangéliomi érzületre és magatartásra, mely nem akar szolgálni két urnák és igazi örömöt csak abban talál, ha elvégezheti, teljesítheti minden részben az élethivatása körében reá bízott és elvállalt munkát; arra az apostoli hűségre, mely elmondhatja: „Ingyen kenyeret nem ettünk senkinél, hanem munkával és fáradtsággal, éjjel-nappal dolgozva — hogy magunkat példáid adjuk néktek, hogy minket kövessetek.“ Az igaznak emlékezete áldott. Hü és igaz férfi: emlékezeted áldott lesz a magyar református Sionban! * * * Kun Bertalan 1817. évi január hó 21.-én Felsőnyárádon, Borsodmegyében született; otthon, majd Beregszászon és Miskolczon végezte iskoláit; ez utóbbi helyen, mint bölcsészettanulót köztanítóvá választották; 1836-ban Sárospatakra ment s ott három évig hallgatta a hittudományokat; 1839-ben magánnevelő volt Abaújban; 1842-ben papi vizsgáját letéve, állomást foglalt el s innen sorba látogatta a bécsi hittudományi intézetet, a lipcsei-, hallei- és berlini egyetemet, honnan 1844-ben tért vissza; az abaúji egyházmegye 1845-ben aljegyzővé választotta, a miskolczi egyházközség pedig 1850-ben lelkészévé, 1857-ben egyházkerületi aijegyzővé, 1860-ban egyházkerületi főjegyző választották meg; 1866-ban a tiszáninneni egyházkerület püspöke lett; egyházelnöke volt az egyetemes konventnek; 1870-ben a királyi tanácsosi cimet kapta; 1892-ben hosszú és hü szolgálatai jutalmáúl a király a Lipót-rend középkeresztjét adományozta neki. Ifjú- és férfi korában igen szép irodalmi működést fejtett ki. Később minden idejét lefoglalták a közigazgatás teendői.
