Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-23 / 4. szám
30. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. 1910. Szokó István. ■ Ne dicsekedjél a holnapi nappal, mert netn tudod, mit hoz az reád ! . . . Még nem régen is erőteljes, egészségesnek látszó, agyában szép tervekkel, szivében biztató reménnyel, s ím’ egyezerre — mint ragadozó vad martalékára — orvul reá támad a halál és egy napi rövid harc után (november 22. én) lebirja őt is — az erőset. % :jc % A bölcső és koporsó közti pályafutása csak három évvel haladta túl a félszázadot. Az Ő fizikumával joggal számított hát még sok eszendőkre. U'ja nem volt hosszú, de annál göröngyösebb. Míg a polgárdi szülői ház küszöbétől kiindulva járta az élet ösvényeit, bizony „múlta túlit, sudavit et alsit“. A szellemiekben első útmutatója, mind haláláig feledhetetlenül kedves tanítója, az a hű munkás BózBa Péter volt, aki 50 évig fáradozva az oktatás mezején, nálánál csupán tizenkét nappal korábban indult el a sirontúli létbe, hogy útmutatója legyen neki oda át, az (örökkévalóság hazájában is. Pápán hallgatta a nagy triászt: Tarczy, Bocsor, Válit s a minorum gentium közűi a mind máig különös emlékezetben élő Szép Gábort és Kotaszt. Sajátságos korszak volt ez főiskolánk életében. Dicsekedéssel gondolunk az országos hírű fényes elmékre és jellemekre ; de szivünk elszorúl, ha tekintetünk a fény mellett az árnyékra téved. Sajnos, gyarlóságaiban is példa gyanánt áll a professzor tanítványai előtt. Es éppen az olyan kellemes külsejű, szép eszű fiuknak, amilyen Pista barátunk volt (aranyos kedélyéért mind holtig Pista maradt!) — erősen meg kell vala állniok a lábukonhogy a világ el ne kapja őket valahogy. Ő is, csintalan csinos ifjú lévén, mint Bolond Istók Debreczenbe, bekukkantott Thália templomába, aztán Mars vitéze volt, végűi Krisztus szolgája lett. Hat évi káplánságát a „bogárdi püspökséggel (lévitaság) végezvén, sorsa kies helyre esett, a kis Maroson. Buzgó, vallását áldozatokkal szerető nép közt kedvvel s kedvelten munkálkodik. Az általa renováltatott kicsi templom őrzi emlékét affelő), mennyire kedves volt előtte az Úrnak hajléka. E Sió menti falucskában tölté el életének boldog éveit. Szerető, hű és őt megértő feleség s a gyermekek asztala körűi — renddel ... Jó hely, de kicsi hely ; kevés nép, kevés konvenció . . . Vágyott a jobbra, a nagyobbra. Esperesnek illő alak, szabályos arc, kifejező szemek, lebilincselő modor, kitűnő szónoki hang, mit ügyesen használ, különösen a könyörgésben ; egyszóval : minden kész a méltóságra. Ám neki is — sokat ígér a világ, 8 keveset ád ! . . . O az okot rajta kívül álló dolgokban kereste. Szokta volt mondani, üldözték a hatalmon levők. Ebben lehetett is némi igaza. Keserű mosollyal beszélte el egyik esetét, mikor pályázott egy állásra és reménykedett, hogy megválasztják, s ím : pályázati hirdetés után meghívással választott papjává az eklézsia egy másik egyént. De — ember tervez, Isten végez — a gyülekezet visszatért első szerelméhez s ő, közben Várpalotán töltve néhány évet, mégis Egresen talált békés ottbont. Innét aztán nem vágyott máshová, csak a nyugodalomba. Számítgatta, áhította a nyugdíjba való menetelt, kivált utolsó idejében. Megfáradt a munkában, melynek szép emléke az Ízlésesen helyre állított egresi templom is. De a múlt év folyamán állandó jó egészsége is megváltozott ; a szivével volt baja. — Látszólag teljesen meggyógyult, s ő maga is úgy hitte. Egy kis vigyázatlanság, erős meghűlés, — s immár csak emlékezetben él közöttünk. * * * Földi részeit múlt év november hó 24.-én adtuk át a sírnak Búcsúszavainkat Kovács Kálmán szilasbalhási lelkész tolmácsolta a gyász udvaron tartott eszmegazdag beszédében, a temetőben pedig Joó András, pálfai ifjú Timótheus, kit a boldogult iktatott be hivatalába, hitteljes igékben fejezte ki ama boldog feltámadás felőli reményünket, mindnyájunk nevében utolsó Isten hozzádot mondván az elköltözőnek. Ki egész életében a nép embere volt. neki a végtisztességet is legimpozánsabban a föld népe adta meg. Rokonság s lelkésztársak közűi a távolság és zord idő miatt csak kevés; de a gyülekezet aprajanagyja, mind, mind ott volt koporsója mellett s az igaz bánat könnyeivel siratta el szeretett lelki atyját, ki szivét oly odaadással osztá meg családja, barátai és hívei között . . . Sokak részéről szeretet vette őt körül ide fent, áldó szeretetünk kisérte őt oda is, ahol nem fáj semmi, nem bánt senki! . . . Miklós Géza. i^eg-gzoiíuabb cég: Remek szabású férfi-ruhákat __ , -.7----------tényleg e s a k ______________ YÁGÓ DEZSŐ első pápai férfi-divattermében lehet kapni jutányos áron. = Pápa, Fő-tér 19. sz, = Telefon 18. sz,
