Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-18 / 38. szám
322. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1910. textusok bmétléseinek hibájába esünk. — 6. Márk. 163 4 alapján húsvéti. Címül sokkal jobb lett volna : Elvétetett a nagy kő, mert ez sokkal jobban szimbolizálja a Jézus Krisztus feltámadásának tényét, melyről szólani szándéka is, feladata is a szerzőnek, — mint a címül Írott kérdés: „Ki hengeríti el a nagy követ ?“ A tárgyalással teljesen egyetértünk s tartalmas, értékes beszédnek ítéljük. Ugyanezt valljuk a másik, 7. sz. I. Kor. 15lö 20 alapján készült húsvéti beszédről, mely egészében és részeiben teljesen korrekt, textusszerii, mélyre szálló, értékes gondolatokat fel színre hozó beszéd. Az egész a meggyőződés meggyőző erejével hat. Az első pünkösdi beszéden (8. sz., Tit. 33_-,) kifogá soljuk, hogy a pünkösdi történetet nem használta fel illusztrálásra. Maga a tárgyalás megkívánta volna ; nem is említve az ünnepi alkalmatosságot. Kifogástalan, biblikus és igen értékes beszédeknek tartjuk a 9. sz. pünkösdit, mely Ján. 16f)_41 alapján készült és a „Szőlőtő és szőlővessző“ cimü 10. számút (Ján. 15 1_s). A 11. beszéd (I. Tim. ö18) címe más, mint amiről a beszéd szól. Ez a tétel: „A keresztyénség fontossága az emberiség nemesítésében“, az alapigéből semmiképen ki nem vonható. Az egyes részek között sem világos az összefüggés. Különben az anyag, mit szerzőnk összehord, igen értékes. — A 12. beszéd ciine: A boldogtalan és boldog ember ismertető jelei. (Zsolt, lj 3) Jó, mindvégig szövegszerű, az alapigét is teljesen kimeríti, anélkül, hogy idegen elemet vegyítene bele. Csudálkozunk, hogy egyik birálója erről azt állítja, hogy nem a textust magyarázza. Ha valamelyikről el lehet mondani, hogy szövegszerű, ügy ez az, mely alig más, mint mondatról rr ondatra előre haladó bibliamagyarázat. És pedig jó magyarázat. — 13. A meg nem vesztegethető Bálám. (IV. Móz. 225_18). Jó felosztású, meggyőző tárgyalásu beszéd. De szerettük volna, ha kiemeli, hogy Bálám megvesztegethetetlenségének alapja az volt, hogy mielőtt választ adott volna a bűnre csábítóknak, Istenével társalgóit. S rá kellett volna mutatni, hogy a megvesztegethetetlen jellemnek ma is az Istennel való személyes érintkezés, társalgás az egyedül szilárd alapja. A 14. sz., „A szülők földi pokla“ (Mik. 76), a való életből vett képeivel és történeteivel igen hatásos. De már a 15. számú, „Jézus és a gyermekek“ cimü beszéd felosztása anuyira mesterkélt s oly nehézkes fogalmazásu, hogy még az intelligens hallgató számára is csak nehezen megtartható. A második rész alapgondolata : Jézushoz kell vinni a gyermekeket. Helyes. De a felosztásban nem ez van. — ló. „Vegyük fel az árvák gondját.“ Az alapigét (Jób 1912) úgy látszik, a már kész beszédhez kereste a szerző, s nem ebből építette föl. Ezért a főtételre átmenetei erőltetett s a textus csak mottó. Ezs. i 17 et kellett volna alapul venni. — Mi értékes, kifogástalan beszédnek látjuk különben. Bizony „szó morú az árva sorst !“ Nem lehet e tárgyról oly megindítóan beszélni, hogy az „visszaélés lehetne a hallgatók érzelmeivel“. E beszédet dicsérettel emeljük ki. A 17. beszédben : „Viselkedésünk a bűnnel szemben“ (Luk. 951_56) egy harmadik részben önálló kidomborítását szerettük volna látni annak, hogy a hű keresztyén milyen álláspontot foglaljon el a bűnnel szemben. Amit ád, azt jól adja szerzőnk. — 18. El ne csábítson az ámító (V. Móz. 131_4). A társadalom felforgatására törők Isten-, egyház és haza ellenes munkájával szemben hűségre intő, erőteljes beszéd. —- 19. O évi (Zsolt. 4810) nem emelkedik ki az effajta beszédek sorából. — A 20. sz. református emlékünnepit (I Kor. 31_e) érdekessé és színessé teszi személyes vonatkozása. Elmondásakor igen jó hatást tehetett. — 21. Ne csüggedj 1 (Ezs. 494.) Nem nagy igényű. Aránytalanul oszlik részekre. Nem elég a csüggedetlen istenes munkára buzdítani, ezzel az egyszerű okadatolással : „mert a mi ítéletünk az Ur előtt vagyon“. A hallgató arra is kiváncsi, mit értsünk ezalatt. E kifejezést nem egy szerűen odaállítani, még csak nem is csupán meg magyarázni kellett volna, hanem megmutatni azt is, hogy az Űrért munkálkodni érdemes akkor is, ha mi eredményt nem látunk is. Ekkor lett volna e beszéd igazán jó és hatásos. Az utolsó beszéd Józs. 24irj alapján épül fel. „Fontos választás“-ról szól. Egyszerű, értelmes beszéd, mely nem nagy igényű hallgatóság előtt bizonyára kedvezően hat. A kötet gondolkozó és tehetséges fiatalember munkája. Ha némely beszédje elnagyolt is, általában meglátszik rajtuk a szorgalmas tanulmányozás. Inkább a részletekben erős, mint az egységesítő rendezésben. Inkább elmélyedő gondolkozó és okos tanító, — kitől mindig kapunk értékes anyagot, mint ügyes szerkesztő. Nem a túláradó lelkesültség elragadó heve, de inkább a lehiggadt meggyőződés nyugalmának ereje sugárzik ki e beszédekből. Hatásainak titka is ebben van. Ezért van beszédjeinek is inkább oktató hangja. Nem elitélendő vonás ez. Hiszen elvégre a keresztyén gyülekezet lelkipásztora nem hitébresztő missionárius — bár ez is — hanem első sorban a föltételezett hit erősítője, a keresztyén világnézet tanítója s a keresztyéuség üdvigazságaiuak bizonyságtevője. Hirdeti ő az evangyéliomot úgy is mint örvendetes üzenetet, de csak természetes, hogy mivel az élet nem csupán örvendetes; hanem a hitben gyöngékre nézve gond, törődések, tévedések, felelet-várások, irány keresések, — ezekre a gyakorlati feladatokra is élénk figyelemmel van 8 nem egy kérdésre, melytől a lélek nyugtalan, ád mint keresztyén igehirdető teljesen evangéliumi szellemű feleletet. Hibái, fogyatkozásai, bár itt-ott lényegbe vágók, a kezdő fiatalnak természetes velejárói s oly minőségűek, amiket a gyakorlottabb igehirdető azonnal észrevesz s könnyen kijavít. Hiszen az igehirdetőnek úgy sem szabadna puszta recitátornak lenni, hanem ha más munkáját használja, legalább is átdolgozónak. Nos, a kifogásolt beszéd* k átdolgozásánál a található fogyatkozásokat könnyen ki lehet küszöbölni s még akkor is megmarad az eredetiből oly érték, melyért nem lesz oka szerzőnknek szégyenkeznie. Mint használható, épen
