Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-18 / 38. szám
38. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 319. oldal. intézmény létesítésével mentetnének fel minden jogos szülői aggodalomtól s biztosíttatnának arról, hogy gyermekeik egészségi szempontból is pontos felügyelet alatt, a tanítás mellett jó erkölcsi nevelésben is részesülnek, tekintettel arra is, hogy a testvéregyházkerületek és iskolafenntartó testületek versenyre kelve, igyekeznek részint internátust létesíteni, részint a már meglevő internátust a haladó kor igényeinek és a neveléstani szempontoknak megfelelően fejleszteni és mindenesetre olcsóvá, a kor igényeihez képest egyszerűvé tenni s e tekintetben éppen a mi féltett kincsünket képező s századokon át fáklyaként világító pápai főiskolánk van elmaradva : mindezekre tekintettel, lelkészértekezletünk felkéri a nagytiszteletü egyházmegyét, hogy a főtiszteletü egyházkerülethez főiskolai fiú internátus létesítése iránt felírni szíveskedjék. A módozatokat illetőleg értekezletünk indítványt nem tesz, bízván azoknak megállapítását, úgy a létesítés mérvének, valamint a rendelkezésre álló anyagi eszközöknek mérlegelését a főtiszteletü egyházkerület bölcs belátására, mégis indítványozza, hogy e célra református híveink közt országos gyűjtést rendezni méltóztassék. A pápa a modernizmus ellen* X. Pius pápa új motu proprio-t adott ki, melyben részben megismétli a modernizmus terjedése ellen tett régebbi intézkedéseit, részben pedig újabb rendszabályokat tesz közzé s külön intézkedik a szemináriumi nevelést illetőleg. Az új „Sacrorum antistitum“ kezdetű motu proprio 28 oldal terjedelmű és szeptember elsei dátummal van ellátva. A motu proprio mindenekelőtt arra utal, hogy a „Pascendi domirici gregis“ enciklika nem szüntette meg teljesen az Egyház álcázott ellenségeinek működését. A modernisták titokban, álnevek alatt folytatják működésüket és ez talán még veszedelmesebb. A pápai széknek kötelessége ily körülmények között közbelépni. „Erősítsd meg testvéreidet !“ — mondotta Krisztus, és ennek a szent kötelességnek az alapján adja ki a pápa újabb rendelkezéseit. Előzőleg azonban ismétli a „Pascendi“ enciklika főbb intézkedéseit, melyeket hét pontba foglal össze. Ezen általános érvényű szabályok mellett különleges rendelkezéseket tesz a szemináriumok és a szerzetesrendi papnövendékek számára. A papnevelő intézeteknek egyformán kell a nevelés és a vallásos képzés ügyét szolgálni. Hogy céljuknak megfeleljenek, tudományt kell nyujtaniok a szellem képzésére és erényt fejleszteni a lélek tökéletesítésére. Amig tehát egyrészről a theologusoknak az őket érintő tudományokban kell kiképzést nyerniük, addig másrészről jellemük megszilárdítására kell dolgozniok. Az elöljárók legyenek szigorúak és ha tapasztalják a papi erények hiányát, kérlelhetetlenül lépjenek közbe. Minthogy a szemináriumi növendékek amúgy is túl vannak terhelve tanulmányokkal, vigyázni kell arra, nehogy világi olvasmányok még inkább túlterheljék őket. Ezért újságok és folyóiratok olvasását tiltja el a decretum. A pápa ezután részletes szabályokat ád a theologiai tanárok számára és meghagyja a püspököknek, hogy működésüket ezeknek a szellemében ellenőrizzék. Ezen szabályok megerősítéséül a pápa elrendeli, hogy a tridenti és a vatikáni hitvalláson kívül esküt kell tenni és pedig : 1. a nagyobb rendek felvétele előtt, 2. a gyóntatási és predikálási engedelem elnyerése előtt, 3. a plebánosi, kanonoki és egyéb javadalmak átvétele előtt, 4. a szentszéki hivatalnoknak, 5. böjti hitszónoknak, 6. a római kongregációk tagjainak, 7. a szerzetesrendek elöljáróinak. Kálvin, az unió híve* Irta: Wítz-Oberlin C. A* Dr., egyházi kormánytanácsos Wien. — Fordította: Kállay Kálmán Pozsony. — Folytatás. — Majna melletti Frankfurtban az angol számkive tettek gyülekezetében az úrvacsora miatt némi nyugtalanság mutatkozik. Vájjon a communio angol formája tartassék-e meg, vagy változtassanak-e rajta ? — ez volt a kérdés. A gyülekezet elhat ározta, hogy Kálvintól kér tanácsot. Ő azonban jóformán megelőzte ezt a tanáoskérést, amidőn így ir: „Nagyon fájlalom, hogy egy vallás és egy haza fia között, akiknek épen Intőkért kellett odahagyni hazájokat, viszálykodás jön létre. Ahelyett, hogy nyomorult magatokra hagyott helyzetetekben legalább egyházilag hazát teremtenétek magatok számára, amelybe, mint testvéreket, mindnyájatokat felvennék és ahol anyai szeretettel ápolnának és gondoznának titeket, mondom, ehelyett ti inkább ceremóniák és imádságformulák fölött civakodtok, mintha csak a legbiztosabb békében volnátok és semmi fontosabb tennivalótok nem volna. Ami a dolgot magát illeti, azt tudjátok, hogy én ilyen közömbös dolgokban,
