Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1910-08-28 / 35. szám

34. szám.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

289. oldal.

nevezett szemes virág, mely sokban hasonlít a pávatollhoz, a szegfű, a liliom, melyből a tulipán szárma zott, aztán a székely kapuk istenfája, kacskaringds virágdísze. A liliom és az istenfa régiességben versenyeznek a szemes virággal. A levél, az inda és az edény alakok szintén ott vannak az ősi népi ornamentikában. A szűr, a suba és a fehérnemiiek díszítésében bámulatraméltó a magyar nép lejlett művészi érzéke a színek harmonikus egyezésében. Külön említi meg az értekező a kalotaszegi művészetet, a pásztorok,

nevezetesen a somogyi pásztorok ügyességét eszközeik díszítésében.

Kétségtelen, hogy a magyar nép született művész és művészségének eredetiségét megőrizte különösen ott, ahol kevéssé érintkezett idegen nemzetiségekkel. A mai korban azonban ez a népművészet folyton hanyatlik, csak itt ott : északon, Dunántúl és Erdélyben találunk életerős nyomaira. A nemzeti szellem kötelessége megmenteni, amit lehet és a nemzet ősi ipari Ízlését értékesíteni a műipar terén a nemzetek versenyében.

Kálvin, az unió híve*

Irta: Witz-Oberlin C. A. Dr., egyházi kormánytanácsos Wien. — Fordította: Kállay Kálmán Pozsony.

— Folytatás. —

Éppen ilyen nagynak mutatkozott Lutherral szemben is. „Igaz az, — így veszi védelmébe a katholikus Pighiussal (1543) szemben, — hogy a mód, ahogy magát Luther kifejezi, néha nagyon is nyers és túlzott. De az is bizonyos, hogy neki alapos okai vannak ehhez. Ami mellékesen személyét illeti, úgy légy megnyugodva abban, hogy mi őt, mint az Úr egy kiváló apostolát becsüljük, akinek munkássága és buzgósága manapság egyik igen szép módon állította vissza az e\angéliomot a maga tisztaságába.“

Éppen így védelmébe veszi őt a zürichiek ellenében is. Sajnálja borzasztó átkozódásait, „hiszen már magában véve az is szomorú, hogy csekély számunk ellenére mindenünnen ellenség vesz körül és most még egymás közt is meghasonlunk, de „azt“ kívánom, hogy tudatára ébredjetek annak, milyen nagy ember ez a Luther, mily rendkívüli isteni tudományokkal rendelkezik, milyen bálran, milyen rendületlenül, milyen ügyesen és milyen ésszerűen és hatásosan munkálkodott mindeddig az antikrisztus hatalmának szétrombolásán és az üdvösségre vezető tanok elterjedésén. Én már sokszor megmondtam, hogy ha ördögnek szidalmazna is engem, én mégis tisztelném őt és Isten egy kiváló szolgájának tartanám, aki természetesen hibákkal is bir, de épp oly gazdag kiváló erényekben is.“ — „Gondoljatok hát arra — így kéri Buliingert és saját hivataltársait —, hogy Istennek választottjával van dolgotok, akinek mindnyájan sokkal tartozunk. Hiszen ha ellenségeskedő harcba léptek is vele (t. i. Lutherrel), akkor sem értek el vele semmit, mint azt, hogy mulatságot szereztek vele a hitetleneknek, úgy, hogy aztán majd győzedelmeskedni fognak nem annyira,

a mi személyünkön, hanem az evangéliom ügyén. Jobb szeretném, ha inkább erre tekintenél és nem arra, hogy mit érdemel Luther mértéktelen heveskedéséért. Nem jó volna, ha nálunk is betelne az, amit Pál gáncsol, hogy egymást tépjük és marcangoljuk, s amellett magunkat is széttépnek. Még ha Luther ingerelt is bennünket, jobb elállni a harctól, mint nagyobbá tenni a bajt az egész egyház világos hátrányára.“

Kevés idő múlva, amidőn egy rettenetes metsző és sértő iratról hallott, amely „mint valami gyujtófáklya fog hatni a tűzvész újbóli kitörésére“, Melanchtonhoz így ir:

„Ha meggondolom, hogy eme nehéz időkben, még egymás közötti civódásba is fognak keveredni, majdnem elhagy az életkedv“. Egyidejűleg Luthernek is ir, természetesen egészen más ügyben. Megkísérli őt a franciaországi evangélikusok ügye számára megnyerni és egy szóval sem említi a köztük levő viszályt. Csak befejezésül ir ennyit: „Bár csak hozzátok repülhetnék, hogy élvezhetném társaságodat. Mert uagyon szeretnék, nemcsak erről a kérdésről, hanem sok minden egyébről is veled élőszóval értekezni s ez véleményem szerint a legjobb is volna. De ami e földön végbe nem mehet, az — reményiem — Isten ezine előtt nem sokára megtörténik,“ Mint „Bzeretve tisztelt atyához“ beszélt hozzá és végül e szókkal üdvözli : „Isten veled te hírneves ember és kiváló szolgája Krisztusnak ! Támogasson továbbra is az Úr az ő szent leikével egész az utolsó percig, hogy megkezdett munkádat az egyház javára bevégezhessed.“ Sajnos, Melanchtonnak nem volt bátorsága e sorokat a címzett-Ifj. Stern Lipót Pápa , Kossuth-Lajos-utca 25. sz.

Mindennemű kézimunka-, himzési előnyomda-, rövidárú-, csipke-, szalag- és divatcikkek raktára. — Elvállal mindenféle templomi arany-, ezüst- s selyem díszmunkát, valamint fehér hímzésekéi és kelengyék elkészítését. — Lelkiismeretes kiszolgálás!