Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-14 / 33. szám
83. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 267. oldal. kinek kedvéhen jár; megbocsát és panaszkodik, mely készíttetett az ördögöknek és az ö Láttuk már egyes példákban, hogy Jézus nem angyalainak !“ ilyen volt; tudott kemény és szigorú lenni, Valóban Ö az egyetlen, igazi, utolérhetetlen különösen ellenségeivel szemben. Megtanított eszményképe minden halandónak, ki naggyá, bennünket a szeretet titkára: a szeretet nem erőssé, férfiassá akar lenni. Nagy és hatalmas keresi a magáét. Ö másokért élt, ebben állt bölcsőjében, mikor a „napkeleti bölcsek“ leszeretete. A szeretet az Ö felfogása szerint borulnak előtte; nagy és hatalmas gyermekannyi, mint az akarat, annyi, mint a cselekedet, korában, midőn megszégyeníti bölcs kérdéseiannyi, mint a küzdelem. De nem az Ö érdeké- vei és magyarázatával az Írástudókat; nagy és ben való akarat, cselekvés és küzdelem, abból hatalmas férfias küzdelmében a bűn és gonosza célból, hogy minél nagyobb dicsőséget és ság támadásaival szemben; nagy és hatalmas tekintélyt szerezzen magának, hanem azok szenvedései között, halálában, feltámadásában érdekében, akiket szeretet, hogy minél nemesebb s örök isteni uralkodásában! emberek váljanak belőlük. Szeretete indítja, Amint bírái előtt áll is, halálra keresett, meghogy nagy erővel és szigorúan lépjen fel eile- vetett, megostorozott és kigunyult bűnös alakjánünk. Mit gondolsz, nem volt-e Benne szeretet, ban, vérző testtel, töviskoronájáról az összemikor ostorral tisztította meg a templomot a hasonlíthatatlan nagyságnak, erőnek és királyi kereskedők kapzsiságától? Nem szeret-e akkor hatalomnak tündöklő sugarai lövelnek felénk, is, midőn Pétert elutasítja magától és tanít- Mikor Pilátus ily megalázott állapotában mutatta ványait szétküldi a világba, hol börtön és halál be Jézust a zsidóknak, nem is vélte, hogy vár reájuk? Nem szeret-e akkor is, midőn jajt csupán két szavával a minden idők legkiált a farizeusokra és Írástudókra, vagy mikor nagyobbjainak rajongó szeretetét és hódolatát rettenetes Ítéletet mond azokra, kik önző keltette fel Ö iránta. „Ecce homo!“ Előttetek életet élve, a nyomorultakon nem segítenek : a tökéletes, a szent, az eszményi ember, az igazi „Átkozottak, távozzatok tőlem az örök tűzre, férfi! Kövessétek! r Alom lesz-e, vagy valóság ? Irta: ífj. Csíre István, a bálványost református egyház lelkésze. Nem emlékezem mikor, csak azl tudom, hogy jó | egyet, hanem tán százegyet is, mi falusi atyák és a régen és reánk nézve — az idők teljességében — el- városi próféta szavát kiáltó szóvá hagytuk. Pedig hangzott a pápai főiskola avatott kertészének ajkáról tudtuk és tudjuk ma is, hogy a fejsze a fák gyökerére a szentencia : az alma matert — a szabadon tenyészd vettetett s a modern élet gyilka a mi gyökereinket, fát — nyesegetni kellene. hajtásainkat sem fogja kimélgetni, hanem tizedet vesz Én is, meg úgy hiszem, száz meg száz apa, kik a abból, gyerekeskedéstől nem mentesek, reá mondtuk kenet- Ha tudnánk egész bizonyosan, hogy nem a mienk teljes áhítattal : „mind igazak és ámenek, amik szádból lesz a tizedelendő, hanem tornyon kívül valóké, akkor ki jötteneku. is meg kell, hogy mozduljon bennünk, Urnák szolgái-Ráadásul rá is bólintottunk és aludtunk rá nem ban, a lélek és felébredjen az az óhajtás, hogy „a mi □ ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Cl /Vlnct tplpnf mpcrt Borsos István: »Kollégiumi JClClll lllC^ . történetek“.— Rajzok és elbeszélések a diákéletből.................................................2 korona. Kapható: Kis Tivadar könyvkereskedésében Pápán, Fő-utca 21. sz. — Református egyház-irodalmi munkák állandó nagy raktára. — □ ______________________________________________________________________________________________________________C
