Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-07 / 32. szám
258. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1910. mondom, különös volna, ha ez a Krisztus nem tudná beonünk a felebaráti szeretetet felébreszteni és ápolni. Hát hogyan, mi, akik mindennap az antikrisztus tyrannuskodása, a keresztyéni igazság szégyenletes elfajulásai, az istentelen babona és annak, ami szent, megvetése ellen küzdünk, mi most mindezt a közösséget, amely Isten adománya számunkra és kétségbevonhatatlan akaratának minden kinyilatkoztatását félretéve, szakadásra és szétvállásra törekedjünk, igen, az Úr országa legborzasztóbb szétdarabolására. Ti ezt nem kívánhatjátok, nem szerethetitek, de még csak meg sem szabad engednetek ! Óh, vajha mindazok, akik valamit is tehetnek, azon volnának, hogy a sebet begyógyítsák és az egyházat egyesítsék.“ Negyedszer, a sakramentumokról való vitát tekin tette a legnagyobb bOBzuságnak, mint amely abban az időben leginkább megakadályozta a Krisztushoz való igazi közeledést. „Bizony-bizony — így ir még 1550 előtt —, ez az a nagy seb, ez az a nagy kára az egyháznak. És nem megbocsátható-e az, amidőn a jámbor hivő, látva azt, hogy vezérei is milyen elkeseredetten küzdenek egymás ellen, nem tudja, hogy kinek higyjen és kétségek közt hányódik ?“ „Mi mindnyájan egy Krisztus részesei lettünk s nem e őt magát szakgatjuk szerte, amidőn egymástól szétválunk ?“ „Nagy Isten! — így kiált fel egyszer — hát már a tenger tajtékzó hullámainak borzalmát is felülmúlja a keresztyének közt uralgó barbárság? Valóban ujongással üdvözölt és örvendetes látvány a pápisták (Szórul szóra ez van az eredetiben. Fordító) számára!. . . Annyival is inkább kötelésségünk szivünk belsejéből kérni azt az Urat, aki egyesíteni és erősíteni akarja övéit, segítsen bennünket megszüntetni köztünk minden viszályt, mint amely oly erős gyöngéje a gyarló emberi természetnek. Ha tehetek valamit eme botrány megszüntetésére, úgy szivem-lelkemből rajta leszek.“ És ez az áldozatkészség indította őt arra, hogy személyes összeköttetéseket keressen a német reformáció vezetőivel, még pedig azzal a két emberrel, akik részéről leginkább várhatott ellenszegülést, amidőn unióra törekszik, t. i. Butzerrel és Melanchtounal. — Folytatása következik. — A komáromi református egyházmegye közgyűlése* Irta: Csallóközi. A komáromi református egyházmegye július 20.-án tartotta évi rendes közgyűlését Komáromban, az ottani ref. egyház tanácstermében. A közgyűlés iránt oly nagy fokú érdeklődés mutatkozott, hogy az egyházmegye alkotó tagjai közül mindössze három tag maradt csak el. Reggel 8 órakor istenitiszteletre gyűltek össze a gyűlési tagok, melyen a szolgálatot Tancsa Pál, bátorkeszi lelkésztársunk végezte, felemelvén buzgóságot fakasztó imájával a jelenlevők szívét amaz égi Felség, a nagy Isten trónja zsámolyához, s tőle kérvén a közgyűlés munkájára áldásos eredményt. A templomból a közgyűlési terembe mentünk, hol Tóth Kálmán esperes úr áhítatteljes fohásza után a közgyűlést Kálmán Rudolf egyházmegyei gondnok úr lendületes beszéddel nyitotta meg, melyben megemlékezvén a római kúria újabb kirohanásáról — Borromäus-enciklika —, indítványozta, hogy írjon fel a közgyűlés a rendes utón a konventre, hogy méltatlanul rágalmazott reformátorainknak, s a hithfí fejedelmek tiszta emlékeinek bemocskolásáért illetékes helyen szerezzen elégtételt. Indítványát egyértelmüleg magáévá tette a közgyűlés. Az újonnan választott tanácsbirák: Udvardy Gyula madari lelkész és Szentiványi Gábor főmérnök tették le ezután a hivatali esküt, s a közgyűlés tagjai által szívélyesen üdvözöltettek. Az esperesi jelentés került ezután tárgyalás alá, mely egyházmegyénk egy évi bel-életét, s fejlődését tárta a gyűlés szeme elé, s kiváló gonddal, s egyházunk iránti nagy szeretettel van megírva, amit a közgyűlés a maga részéről hálás köszönettel honorált. A jelentés ölömmel konstatálja mindenek felett a vallás-erkölcsi élet terén való előhaladást, mely a vallásos esték mind szélesebb körben való elterjedéséről, az istenitiszteletek nagyobb fokú látogatottságáról, ifjúsági és nőegyesületek alakításáról, s egyházi célokra tett adományok és alapítványok szaporodásáról szóló jelenségekben mutatkozik. Külső képpen is az egyházak fejlődéséről számol be a jelentés. Nagyobb arányú új építkezések, egyházfenntartó alapok létesítése, ingatlan szerzések mindmind erősödést, izmosodást jelentenek. A lelkészi- és tanítói díjlevelek megújítása tárgyában hozott konventi felhívás végrehajtására a közgyűlés a gyülekezetek presbitériumait felhívta, azzal, hogy a jövő évi közgyűlésre terjesszék be jelentéseiket a díjlevelek mikénti ellátásáról. Ajánlja az egyházmegye a gyülekezeteknek, hogy főleg a szolgálmányokat igyekezzenek kölcsönös és méltányos megeggyezéssel pénzértékre változtatni, a terménybeli járandóságokat pedig ameddig csak lehet, tartsák fenn, s igyekezzenek összeegyeztetni e fenntartást a törvényes adókulccsal. A bizonytalan politikai állapot miatt nincs arra remény, hogy a tandíj-megváltásról, illetve az ingyenes népoktatásról szóló törvény még ez év folyamán végrehajtva legyen. Ez okból felír az egyházmegye a konventre, hogy a rendkívüli adó-segélyt ezen év második felére is utalja ki az egyetemes adó-alapból az egyházaknak, sőt amennyiben az állam, az egyházaknak e cimeni
