Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-24 / 30. szám
Huszonegyedik évfolyam. 30. szám. Pápa, 1910 július 24. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős ----- szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 8 K, félévre 4 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János fömunkatárs címére küldendők. A nyugdíj-íntézetí 312" 0-os díjak fizetéséről. Tóth Kál mán komáromi református egyházmegye esperesének ez évi „Esperest jelentés“-éből. Tisztelt Közgyűlés ! . . . Tudomására hozom a nagy tiszteletű és tekintetes közgyűlésnek, hogy egyházmegyei nyugdíj- és gyámintézeti bizottságunk folyó évi február hó 4-iki üléséből egy fölterjesztést tett az egyházmegyei elnökség utján az egyházkerületre azon nyugdíjintézeti 3ll2°/Q-os tagsági díjhátralékok törlése iránt, melyeket az országos nyugdíj bizottság „állás-üresség“ cimén az egyházi forrásból eredő lelkészi jövedelmek után kivetett olyan egyházközségekre, ahol a lelkészi javadalmat március 12-ig az özvegy íelkészné, azontúl pedig az új lelkész húzta. így 1908. évben az alistáli egyházra 32*43 K-t, az ekecsi egyházra 42*85 K-t, , a nagykeszi egyházra 48*94 K-t, a búcsi egyházra 73*43 K-t; 1909. évben pedig a bátorkeszi egyházra 44*81 K-t. Tette ezt az egyházmegyei nyugdíj- és gyámintézeti bizottság azon az alapon, miszerint az egyházak a VII. t.-c. 26. §. 3. pontja szerint az egyházközségnek a lelkészi törzsfizetéseknek csupán 2°/0-ával kötelesek hozzájárulni a nyugdíj-alaphoz, akár van betöltve az állás, akár nincs, ellenben 31/20/o-°s külön tagsági díjak fizetésére azokat egyáltalában nem kötelezi; ennélfogva az Ügyrend 67. §-ában és a 478/1908. számú konventi határozatban foglalt rendelkezések törvényes alapon nem állanak és csak félreértésből keletkezhettek, továbbá, mert a hivatkozott ügyrendi utasitás is „az állás javadalmából“ rendeli befizetni a 31/2%-os tagsági díjat; ámde az egyházközségeknek a lelkészi állás jövedelméből a fenti egyházakhoz hasonló esetekben egyáltalán semmi jövedelmük nincsen, mert ezt részint az özvegy-, részint az új lelkész élvezik, amikor tehát üresedés (vacantia) voltaképpen nincsen és így a lelkészi javadalom nem létező bevételéből tagsági díjat fizetni a gyülekezetnek nincs is módjában. Ezen megkeresés eredményéről a legutóbbi konventi ülés jegyzőkönyvéből nem értesültünk, mert a 48. pont alatt az előző évi egyházkerületi felterjesztésre, nem a folyó évire hoz a konvent határozatot. Mégis, hogy sikere nem lett, abból látható, hogy a töröltetni kért régi hátralékok a folyó évi járulékkimutatásban is felvétetnek. Tudakozódásomra a konventi előadó úr a már említett 48/1910. számú konventi határozathoz utasított azon hozzáadással, hogy már eldöntött vagy újabban támasztott elvi kérdések tárgyalásának helye annál kevésbbé lehet, mert a végkimutatások összeállítását akasztaná meg. A hivatkozott 48 1910. számú határozattal, a konvent mindenek előtt fenntartja az általuk tévesnek tartott 478/1908. számú határozatot, aztán megtoldja ezzel: „A 3720/0-os évi tagsági díj állás-üresség (?) esetén az egyházközség által fizetendő ugyan be a nyugdíj-pénztárba, azonban az egyházközség jogosult ezt a javadalmi idő arányában azoknak járandóságából levonni, kik (példáúl a lelkész, lelkész-özvegy vagy lelkész-árva) a javadalmat évközben élvezik. Egész tisztelettel kijelentem, hogy e határozatba belenyugodni én most sem tudok. Mert hogyan viseljen nyugdíj-intézeti terhet valamely lelkész
