Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-10 / 28. szám
>. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 221. oldal. eredeti vonatkozásától és alkalmazzuk azokat más irányban. Bizonyára ez sem lesz céltalan és lelki haszonnal fog járni. Kedves Testvéreim ! A mi életünkben is vannak olyan napok, amelyek kell, hogy emlékezetül legyenek nekünk. Jertek, lássuk most ezeket. * * * * Először is ott van a szombat vagy vasárnap. E nap emlékezetül legyen nektek. A hét napjai közt ez a legjobb, jelképe az örök nyugalomnak. Az apostol így szól: Van szombatja az Isten népének. És a keresztyének a szombatot gyönyörűségnek, Istentől megszenteltnek, tiszteletre méltónak mondják. Ok'így szólhatnak : Szeretjük Uram földi szombataidat, de boldogabb nyugalom vár odafent! Itt a szombat hamar véget ér és ismét visszatérünk az élet gondjai, bajai közé, de ama szombat örökkévaló. Itt az Istent csak tökéletlen módon tudjátok szolgálni; és ha ki nem merültök is e szolgálatban, de meg-meg lankadtok benne erőtlenség folytán, de ott erőtök arányban lesz munkátokkal s buzgóságtok erőtökkel. Ott nem lesz éhség érzete, pihenés szüksége. Emlékeztessen e nap nem csak az égre, hanem Krisztusunk feltámadására is. Akkor — mint az apostol mondja — megnyugodott cselekedeteitől és bement az ö nyugodalmába. Maga az Úr így szólt: Elvégeztem a munkát, melyet reám bíztál, hoy azt elvégezzem; s halála pillanatában : Elvégeztetett; és lefegyverezte a fejedelemségeket és hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtuk. S azután fölment az ö Atyjához és a mi Atyánkhoz, az ö Istenéhez és a mi Istenünkhöz és ült a Magasságosnak jobbja felöl az égben. Az első keresztyének közt szokás volt szombat reggelén így köszönteni egymást: Ő feltámadott! mintha ezzel mindent megmondták volna. És valóban nem foglai-e magában mindent? Nos, mi is gyakran emlegetjük áldott Urunk feltámadását. Ez tehát az Urnák napja! Ez a nap az, melyet az Úr rendelt: örvendjünk és vigadjunk ezen. 0 rendelte ezt a bűnösök megváltására is és az Urnák napján helyesen cselekszünk, ha megemlékszünk e nap dicsőséges hatásairól. Mennyi millió tért meg e napon sötétségből világosságra, a Sátán hatalmából Istenhez! Mily sok szentek gyultak örömre, erősödtek hitökben az imádság házaiban ! Az Űr napja tehát — kiválóképp — a megváltás napjának nevezhető. * * * Aztán ott van a születés napja. E nap is emlékezetül legyen. Oh, micsoda nap volt az, amelyen megkezdetted a£t a létet, mely örökké fog tartani; azt a létet, melyben látni fogod elmúlni az egeket nagy robajjal, meg-Hü munkásokat is azokba küldél el, Kik a tudás magvát hintegessék széjjel. * * * Szellemi dajkánkhoz jöttünk mi is most el, De előbb a hála te hozzád hozott el. Áldva, hogy bennünket nemcsak célhoz vittél, Hanem azóta is munkánkban segítél. De e napra mostan ím azt félbe hagyjuk, És emlékeinknek magunkat átadjuk. Úgy érezzük, mintha árnyak között járnánk, Mintha mindannyian egymásra találnánk, Akik napról-napra összegyűlve éltünk, — Istenem, de édes ez az emlék nékünk! Egy-egy szó, s esemény felújul a múltból, Ama verőfényes virágos korunkból. Szemünk előtt látjuk bölcs tanítóinkat, Kik szeretve intnek s buzdítva tanítnak! De rájuk gondolva köny szökik szemünkbe, Mert több nem jöhet el most már kis körünkbe. Alig egy-kettő él, — sőt egy innen távol, Többit te hívtad el e földi hazából. Társaink közűi is többet elszólítál, Ajkunkról egy sóhaj értük is hozzád száll, Borongó érzés ül, a mi lelkünk felett, Virrasszon sírjukon szerető kegyelet! Ám e vesztésekért nincs jogunk pörölnünk, Könnyeinket tehát némán letöröljük. Tovább folytatjuk csak pályafutásunkat, De te reád bízzuk most ismét magunkat. Te vagy, csak te lehetsz, a mi erős várunk, Akiben bizhatunk, míg e földön járunk S zúgjon bár fölöttünk az élet viharja, Megvédhet, meg is véd az Úr erős karja ! Áldj meg hát jó Isten továbbra is minket, Juttasd' el sikkerre törekvéseinket, Adj erőt, kitartást minden hű munkában, Óh, mert már ismerjük, mennyi akadály van ! S mennyi ellensége legjobb törekvésnek, — Azért a kedv csügged, a sikerek késnek.
