Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-06-19 / 23-25. szám
23—25. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 195. oldal. ságnak ez utóbb említett, talán feledésbe ment, de újabban az élet követelte iránya. Méltán gondolkozhatik mindenki azon, hogy ha igehirdetésünk, törvényszabta hivatalos teendőink nem elégségesek — pedig ugyan nem elégségesek ! — a nyáj megtartására : mi hiányzik tehát ? Mert valaminek hiányzani kell. Az elv, az eszme, a lélek, a mi egy ily kiváló külföldi lelkipásztor gazdag életéből kiviláglik : szól nekünk is és sürget bennünket is a munkásságra. Hanem a módok és eszközök ! Quot capita, tot sentenmae. Minden valamire való zárhoz más kulcs kell, különben vagy a zár, vagy a kulcs törik el, szóval hiába való a fáradság. A mi viszonyaink között mit lehet elmondani egy derék lelkipásztor élete végén — mondjuk az ő nekrológjában? íme ezeket: Kiváló szónok volt. Derék, szép alak, remek hang. Barátságos. Szerették, becsülték. Családja és gyülekezete volt mindene. Hány templomot, iskolát, lakást renováltatott. Vagy szervezett gyülekezetei. Épített iskolát, templomot — mert nem volt! Az egyház vagyoni viszonyait szigorúan ellenőrizte. Számadásokat, jegyzőkönyveket mindig maga vezette és elsőtől utolsó betűig maga körmölte. Az adóhátralékokat behajtatta. Régi adósságokat rendezte. Régi, aránytalan adózást megszüntető, helyesebb, igazságosabb adókulcsot léptetett életbe. Az adócsökkentési segélykérvényt elkészítette és ez ügyből eredő viszásságokat kiegyenlí tette. Közmunkát, díjleveleket átváltoztatta. Földet vásároltatott az egyházzal. Adósságot rendkívüli közmunkával letörlesztetett. Saját gazdaságát jól vezette. Gyermekeit kongruás fizetéséből tisztességesen fölneveltette, kitaníttatta. Baptistákkal, nazarénusokkal, felekezetnélküliekkel, lélekhalászókkal több-kevesebb sikerrel küzdött. Egyházmegyei, vagy egyéb egyházi tisztviselői teendőit buzgón végezte. Stb. De bizonyosan nem lesz alkotásai közt sem Bethel, sem Sarepta, sem Názáret. Még keresztyén leánynevelő-internátus is csak úgy lesz, ha vannak százezrei. Ugrás pedig nincs és nem is lesz ilyen téren sem, hol az élettel és emberekkel kell számolni. Igazán jó volna azt is tudni, hogy ahol talán bámult, sokszor irigyelt, s mindenesetre becsülendő és elveiben követendő, gazdag eredményű munkásság van — mint a derék Bodelschwingh Protestáns Egyháztörténeti Adattár. Szerkeszti Pokoly József, theol. akad. tanár. — VIH. évfolyam. — Könyvilletmény 1909. évre a pártfogó-, alapító- és rendes tagok részére. — Ára 3 korona. — Kiadja a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság . . . 101 lapon Thury Etele közöl adatokat a dunántúli református egyház történetéhez ; aztán Pokoly József „a fogarasi egyházközség levéltárából“ és „az udvarhelyi református egyházmegye jegyzőkönyvéből“ és „vegyes közlemények“ cím alatt közöl egy csomó adatot. nyomán is — megvannak-e ott a nálunk meglevő és föllebb nagyjából rajzolt egyházi teendők, s ha igen, ki végzi azokat ? Főképen az egyház anyagi, gazdasági, lelkész gazdálkodási, fizetési, sok keserűséget okozó ügyek megvaunak-e ott is a nálunk meglevő alakban, vagy a lelkésznek arra semmi gondja ? És mi, a nekünk adatott viszonyok közt munkálkodó lelkipásztorok akkor tennék-e helyesen, ha azon ábrándoznánk, mi van és mi lehet ott, s nem azt néznénk, mit kell hűségesen és kemény munkával megoldanunk itt. Igazán, azért csak nem bennünket lehet vádolni, ha a külföldi egyházi gazdagság és erő helyett nálunk csak az állam mostoha gyermekei, vagy számkivetettek a protestáns egyházak, adóval, teherrel agyonsanyargatottak az egyházközségek. Ha egy külföldi hatalmas, szép templom helyett csak szegényesre vergődhetünk nagy nehezen, vagy sok helyütt az sincs. Ha diakonissza- és misszionáriusképző intézet helyett örülünk, ha elemi iskoláink a törvénynek „megfelelő“ ablakokkal, vizes edénnyel, stb. keservesen elláthatók. Ha munkástelep helyett, hol az országutak bizony nem éppen munkát kereső fiai munkát kapnak, mi saját zsebünkből vagyunk kénytelenek kielégíteni a gyakran benéző „fechtolókat“. Az afrikai szerecsenek helyett pedig találuuk itt is szerecsen lelkeket, csak győzzük megfehéríteni. Szóval a Bodelschwingh és hozzá hasonló, kiválóan eredményes munkájú. pásztorok életéből mi a hűséges, folytonos, minden irányú lelkipásztori munkát tanulhatjuk meg. Minden irányú hasznos és becsületes fáradozást, nemcsak a szónokláshoz tartozókat. A fő az, hogy munkálkodjunk. A módokat és eszközöket a mi viszonyainkhoz mérjük. Az eredmény meglesz. Ma még nem Bethel, nem Sarepta, nem Názáreth, csak talán egy iskola, egy szerény templom, vagy városban (ahol talán semmilyen sem volt) egy szép, díszesebb templom, egy-egy lépés a haladás utján. És idővel — ki tudja — a szorgalmas, tevékeny Bodelschwinghok nálunk is mutathatnak fel jótékonysági palotákat. Meglehet, előbb is, mint gondolnék. Egyelőre azonban, a sok többek közt, még egy krajcáros napilaphoz sem tudunk közös erővel és akarattal hozzájutni. Alsóörs, 1910 április 15. irodalom* Irodalmi újdonság. Einfluss der calvinischen Grundsätze auf das Kirchen und Staatswesen in' Ungarn, Dargestellt von Stefan Veress. — Ára 2 kor. 40 fill. Kapható: Hegedűs és Sándor cégnél Debreczenben. Konventi jegyzőkönyv. Megjelent és Bzétküldetett a református egyház egyetemes konventjének Buda* pesten, folyó évi április hó 5—9. napjain tartott ülésének jegyzőkönyve. Az 540 lapra terjedő jegyzőkönyv gyors megjelenése és szétküldése dicséri a konventi irodát.
