Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-29 / 22. szám
Huszonegyedik évfolyam. 22. szám. Pápa, 1910 május 29. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 8 K, félévre 4 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. A Párizsi Alap. Irta: Líc. Rácz Kálmán, a pápai református főgimnázium vallástanára. Bocsánatot kell kérnem e lap nagyrabecsült olvasóitól, hogy ismét az ifjúsági egyesületekről írok. Kénytelen vagyok vele. A dolog természete ugyan azt hozná magával, hogy dr. Ravasznak a Református Szemle 20. számában közreadottt Don Quijotei szélmalomharcára ott azon a porondon feleljek, de miután fegyvertársa, a lap szerkesztője annyira irtózik az ellenvéleménytől, hogy annak kiadására hajlandóságát éppen nem remélhetem: itt kell igénybe vennem úgy a szerkesztő szivességét, mint kémem az olvasók türelmét. Az ügy, amelyet védelmezek, nem az enyém, egész egyházkerületünk álláspontja, sőt egy nagy keresztyén tábor ügye, amely táborban korunk legnagyobb keresztyénéi, a legkeresztyénibb nemzetek kiválóságai találhatók s így nemcsak személyi tekintetek hivnak a küzdtérre, de az ifjúság keresztyén nevelésének szent ügye is. Személyi oldala is van e dolognak, kétségkívül. Dr. Ravasz tudatlanságot vet szememre s egy alternatíva elé állít: „vagy bevalljam, hogy nem ismerem a Párizsi Alapon működő ifjúsági egyesületi munka félszegségeit“, vagy „ismerjem el, hogy igaz és helyes az általa elitéit út“. Ezen elég érthetetlenül stilizált alternatíva arra kötelez a második részében (ha jól értelmezem), hogy vállaljak szolidaritást a Párizsi Alap félszegségeivel. Bámúlom ezt az ügyes logikát, amely felelőssé akar tenni olyanért, aminek épp az ellenkezőjét irtani és mondottam minden a Párizsi Alapról eddig tett nyilatkozataimban. Hiszen jól ismeri cikkíró úr az Ébresztőt: olvasnia kellett belőle (mert aki a magyar ifjúsági egyesületek munkájáról tudni akar, nem lehet olyan felületes, hogy el ne olvassa az erről szóló egy pár cikkecskét), hogy hogy én a Magyar ifjúsági Keresztyén Egyesületeknek 1909 március 12.-én a fővárosban lefolyt szervezkedő gyűlésén tartott s az Ébresztő 1909. évi 7. és 8. számában közölt felolvasásomban ezt mondom (s ezt az elvet a gyűlési tagok is helyeselték): „A tagok közé felvételt az életkoron és azon kívül, hogy az illető keresztyén legyen, semmi más feltételhez nem kötném; minden foglalkozású, társadalmi állású és vallásfelekezetü ifjút, aki önként, minden eröszakolás nélkül csatlakozni akar, szívesen látnék az egyesületben, csak a Párizsi Alapelv azon kijelentését vallja, hogy „Jézus Krisztust Megváltójának és Istenének“, azaz az Ige megtestesülésének tartja s magát az Ö országának az ifjak közt terjesztésére felajánlja. Arra kell törekedni, hogy a műkedvelő tagok valóban működő tagokká fejlődjenek idővel s az átmenetei minden külső megkülönböztetés nélkül, X/iyQCTÍÍ—líí-n kitünö minőségű magyar gyártmányú papíron, kapható magyar-, német- és diktandó- V vonalzással, 100 darab 1 korona 50 fillér; vizsga-lap bekötési tábla, mellyel mindenki önmaga kötheti be vizsga-lapjait, díszes és csinos fekete vagy vörös félvászon kötés, arany nyomással, darabja 1 korona 20 fillér; vizsgái jutalomkönyvek 50 fillértől kezdve; vallásos iratok, „Koszorú“ füzetek darabja 8 fillér. Megrendeléseket kér: Kis Tivadar könyv- és papirkereskedő Pápa, Fő-utca 21. szám alatt.
