Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-22 / 21. szám
21. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 175. oldal Pató Pál féle elveket, mert virrad. Örömmel szemléljük itt a Bakony tövében is, hogy mozog a Királyhágóntúli rész és mi nem akarjuk leszólni a Bethlen-körök munkáját Majd meghozza a jövő, kiknek volt igaza: azoknak-e, akik a bibliát félretéve kálvinistáskodnak (minő visszaélés a bibliás Kálvin nevével!), vagy nekünk-e, akik első sorban keresztyének akarunk lenni és gondolkozásunk központjába az élő Krisztus helyébe nem állítjuk Kálvint vagy — a magunk bölcseségét. Vajha, összetalálkoznának utaink. Különben sokunkat hálára kötelezne dr. Ravasz, ha felvilágosítana azon eszközök felől, amelyek által ö gondolja gyümölcsözővé tenni az ifjúsági egyletek munkáját. Hátha mi is elfogadnánk, mint a mienknél tökéletesebbet! A felekezeti politikáról** Elmondta: gróf Tisza István főgondnok Beszterczebányán, 1910. évi május hó íí.-cn. A felekezeti szempontok. Mennyi gyülölség, mennyi viszálykodás rejlett a felekezeti kérdésekben az utolsó busz esztendő alatt. Hát van annak értelme, hogy ma is legyenek pártok, amelyek felekezeti elfogultságból, a felekezeti bizalmatlanságból és fájdalom, hozzá tehetem, a felekezeti gyűlölködésből akarnak megélni ? Hiszen a nagy kérdések, amelyek az egyházpolitikai mozgalmat előidézték, régen a történeleméi. Nem hiszem, hogy legyen ma józaneszü magyar ember, a néppárton is, aki felakarja kavarni megint azokat a kérdéseket, aki ismét napirendre akarná hozni az 1894. évi törvényhozás által elintézett ' ügyeket. Hiszen ezekbe belenyugodott ma már mindenki, ezeket megszokta mindenki. Ma már nincs egyetlen oly érdeke sem a katholikus egyháznak, amely teljes kielégítését megkapja a mostani többi pártkereteken belül, amely szükségessé tenné azt, hogy a katholicizmus egy része még mindig felekezeti szempontok szerint külön pártállást foglaljon el. Azt érezzük, tudjuk mindnyájan, hogy mit árt ez az országnak, hogy mily csapás ez reánk nézve, maroknyi csekély nemzetre, amelyet annyi feladat elé állított a sors, amelyet annyi ellenség vesz körül, hogy mindig és mindig újabb és újabb kérdések szaggatnak szét bennünket, hogy nem elég nekünk az, hogy nemzetiségi különbségek vannak, amelyeket csak hosszá idők szeretettel áthatott békés munkájával lehet kiküszöbölni, — adja Isten, hogy sikerüljön — de hogy még felekezeti különbségek kérdései is rést üssenek magyar ember és magyar ember közt: hát uraim, kérdem én, lehet e ez érdeke a magyar katholicizmusnak ? Hát most, mikor azt látjuk, hogy Magyarországon a * * „Az Újság“ május hó 12.-iki száma után. katholikus egyház oly állásban van, mint talán sehol másutt a világon, (Biz úgy van ! Szerk.) ma, amikor azt látjuk, hogy egy tiszta katholikus államban a katholikus egyház üldözésnek van kitéve, nálunk pedig fenntartotta régi állásának nemcsak külső díszét, de fenntartotta azt a belső erkölcsi értékét is, hogy a magyar katholicizmusnak nagy fontossága, áldásos működése és hivatása előtt kalapot emel és zászlót hajt minden komolyan gondolkodó magyar ember, ma mi volna az a cél, amelyért szükségünk volna külön katholikus pártot teremteni, mi volna az a cél, amely megkívánná azt, hogy ellentéteket és harcokat idézzünk elő a magyar liberálizmus és a magyar katholicizmus között ? Hiszen a magyar liberálizmus sohasem volt vallásellenes, sohasem volt egyházellenes és ma sem az. A magyar liberálizmus vezető alakjai a múltban is,, a jelenben is talán, vallásos emberek, akiknek megvan a maguk vallása és ha véletlenül nem katholikus, éppen mert vallásos emberek, tisztelik és nagyrabecsülik a más ember vallását. A magyar liberálizmus szövetségest lát a vallásban. Azt az összhangot, amelynek meg kell lennie hit és tudomány, vallásos érzés és felvilágosodás között, azt a magyar liberálizmus sem meg nem szakította a múltban, sem meg nem akarja szakítani a jelenben és azt hiszem, minden komoly gondolkqzású embernek át kell hatva lennie attól a meggyőződéstől, hogy ma a vallásnak és az egyházaknak igazi ellensége és a magyar társadalom lelki békéjének igaz ellensége azokból az anarchista, ateista és materiálista szellemi irányzatokból ered, amelyek igenis veszélyt rejtenek magukban, veszélyt a valódi mfívelt-Szerkesztő. Alapíthatott 1864-ben. vidék legrégibb és legnagyobb cipőüzlete Alapíttatott 1864-ben. anheim J^rjnin, ezelőtt yíjtstőfltei] J. cipaija^taija ?ápa. J\ossutíi“ii. 10. sz., hol mérték szerint, vagy egy beküld.ött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (ortophäd-munka) kiváló gondot fordít. — "Vadászioknak — különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipőit és csizmáit.
