Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-15 / 20. szám

Huszonegyedik évfolyam. 20. szám. Pápa, 1910 május 15. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap, Az előfizetési díjak (egy évre 8 K, félévre 4 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Pünkösdkor. Irta: Sz. J. „Vettetek-e Szent Lelket, minek utánna hit­tetek ? Azok pedig mondának néki: Sőt inkább azt sem hallottuk, hogyha vagyon-e Szent Lélek?“ (Csel. XIX : 2.) Mi hallottunk és hallunk róla. Többé-kevésbbé lelkesen és híven prédikáljuk magunk is „egy­házi“ és „világi“ papok. De azért csak kérdez­zük meg mi is beszédünk előtt, beszédünk után, ünnep kezdetén, ünnep végeztével, templomban és templomon kívül, mindenkitől, sőt mi magunk­tól is: „Vettetek-e Szent Lelket?“ Hányán lesznek, kik ezt felelhetik csak: „Sőt inkább azt sem hallottuk, hogyha vagyon-e Szent Lélek?“ S ne gondoljuk, hogy ezek a legrosszabbak. Ezek még megkeresztelkednek az Úr Jézus Krisztus nevére. De jönnek, kik büszkén vallják talán, hogy ama Szent Lélek — Isten szivünkben lakik. Vallják, tanúságot tesznek róla szóval és cáfol­ják cselekedettel. Vagy akik hallanak Szent Lélek­­röl nagyon sokat, hallanak szavakat és látnak ellenkező cselekedet. Mi lesz a példa, mi lesz a következmény? Ez az iskola egyik sem marad üresen. Ez a példa egyik sem marad követés nélkül. Mindig könnyebb lesz a szó, mint a cselekedet. Szent Lélek Isten, tűz, erő, valódi bölcses­ség, igazság és szeretet: hogyan szidalmaznak téged az emberek! Kettős tüzes nyelvek, igaz világosságot hir­detők és követésre készek, sötétség odvaiban tenyésző mérges penészvirágokat perzselő lán­gok: hogyan bénítanak, hogyan oltanak titeket az emberek, rátok zúdítva a rosszlelküség poklai­nak legszennyesebb vizeit! Szent Lélek fehér galambja: oda mersz-e még szállni emberek feje fölé, emberek vállára? Hisz leütnek onnan! Megfojtanak — szivén nyomnak! Milyen szép dolog is bámulni a nagy lelkek igazságainak és önzetlen tetteinek csodáit! És milyen kényelmes! De hozzá járulni a léleknek csak egy parányi igaz munkájával: jaj de fázós, jaj de meg­fontolni való! Viselni a hirdetett elvek követ­kezményeit, habár népszerűtlen dolog is az ? Bízni az igazság diadalában, erejében, talán segíteni, mellette nyilván tanúságot tenni? Mi­csoda az igazság? Pilátus, te minden idők legnagyobb földi bölcsének is vallhatnád magadat. A te gyakor­lati életbölcsességed: a kézmosás, vállvonogatás szörnyű mód bevált. És kérdezd meg, mi jogon rágalmaz, becsmérel téged ez az ilyen világ? Hiszen te nem ölted meg amaz igaz isten­embert. Nem ölted meg az igazságot. Meg­vizsgáltad és beismerted, hogy igaz ember az, sőt futni, szökni is segíteted volna! Te még elég jóakaróan, gavallérosan jártál el. Hogy nem tetted ki magadat, nem kockáztattad fé­nyes úri helyzetedet? Igazán, kár ezt néked szemedre hányni egy olyan világnak, melynek nagyrészt te vagy mestere és nem az igazság­nak Szent Lelke! Idvezítö Jézus Krisztus, Pál apostol, Kálvin János! Nézzétek, túl akar szárnyalni titeket

Next

/
Oldalképek
Tartalom