Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-09 / 2. szám
2. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 13. oldal. Földváry Jenő daruvári lelkész űr 1901-ben a lutheránusok bevonásával ott egyesült missziói egyházat szervezett ; a terezováci lelkészség fölállításakor a lutheránusok elszakadtak s azóta mint harmadik központ a terezováci misszióhoz csatoltatott. Istenitiszteletet e helyen is havonként egyszer tartunk, melyeket szorgalmasan látogatnak. Itt az egyháznak van háza (benne imaszobával), telke, 3/4 hold szőlleje és 2563 kor, tőke — és 332 25 kor. kamathátraléktartozása, melynek törlesztéséhez segélyre volna szüksége. E központ körzetébe tartozik Kocaroveo, Terezováotól 42 km.-nyire, hol évenként négyszer tartunk úrvacsorával egybekötött istenitiszteletet. Leendő központ, amely fölött jelenleg vitában vagyunk a dunamelléki egyházkerülettel : Slatina. Ha ezt megnyerjük (minden ok mellettünk van !), a benne és környékén lakó szépszámú hívek részére szintén óhajtunk havonként egy istenitiszteletet szervezni. E szervezés miatt a többi központokra nézve az istenitiszteletek rendje és száma semmi változást sem fog szenvedni. De nemcsak ez a körölmény teszi indokolttá Slatinának Terezováchoz tartozását, hanem ezenkívül egyrészről az, hogy Slatina Terezováchoz csak 21 km.nyire van s a két hely között a nap bármely szakában — oda is, vissza is — vonatok közlekednek, másrészről és főképen az, hogy északról a váskavidéki, délről a slanavodai hívek közel laknak Slatinához, központjuk Slatina s ezeknek bevotásával a fejlődő Slatinán a drávamelléki misszió legvirágzóbb központját lehetne megszervezni. Látjuk tehát ezekből, hogy ezen a magyarságra és reformátusságra nézve annyira fontos vidéken a reformátusság szervezése máig sincs befejezve. A keleti rész védtelen. Slatinának 60 főnyi reformátussága, — mint ezt az Ottani lutheránus lelkész s egy elöljárónk mondotta, — semmiféle templomba nem jár. Vagy néha tán Magyarországra! Én e nagy hiánnyal szemben egyházi hatóságunk döntéséig tehetetlenül állok. A másik nagy kerékkötőnk a véghetetlen anyagi gyöngeség. Egyházunknak ingatlana osak Terezovácon és Vukosavljevicán van. Mindkét helyen szép ingatlan. Ha megnézed, óh vándor, erre jártodban Terezovácon a reformátusok házát, szived öröme örömszavakat hoz ajkadra. Szép Sión az Úr kegyelméből! De ne vedd azt észre, hogy a kálvinista halottas menetet nem kiséri harang. Mellékes az. Ne keresd a harangot, a templomot, a tornyot. Ne keres ott mást se. Évi 1100 koronája van ennek az egyháznak, de az mind adósságtörlesztésre megy. Pedig adót is kérnek, közalapot is, kerületi, nyugdijintézeti járulékot is, a szép, nagyház s a kerítés is esedezik a fenntartásért. De értsd meg, óh vándor, nincs miből! Szép házban szegény eklézsia lakik ! —- Hát ha még azt látnád, hogy mint vergődik tizenöt család a vukosavljevicai ingatlanok terhével ! Te elvesztenéd a reménységedet! Ha látnád, óh magyar társadalom, hogy mint segítene rajtunk az a jóságos püspök odafönt Komáromban ! Ha látnád, hogy jótékony jobbja felé mint nyúlnak száz felől ! Ha tudnád, ha látnád, — elmenvén, te is akképen cselekednél. Ki most fázol, húzódozol a koldusként rajzó, kunyoráló gyűjtőivektől, lelkesülnél s jóságos sziveddel bennünket húsz évvel előbbre segítenél ! Van azonban ennek az egyháznak harangnál, toronynál, templomnál nagyobb szükséglete. A harangot helyettesítjük hívogató szeretettel s magasra szárnyaló zsoltárral, a távolba látszó tornyot az evangyéliom messzefénylő világosságával, a templomot az apostoli egyszerűségre emlékeztető imaházzal. Ezek nélkül megmaradhatunk mi a Krisztus gyülekezetének. Mit érne a harang, melynek szava hivő ajkát imádságra nem nyitná, a sugár torony, melyet senkisem szemlélne örömmel, a templom, melynek elfogyott a népe? Harang, torony és templom a drávamenti szétszórt reformátusságot meg nem menti a pusztulástól. Nekünk népet kell nevelni előbb, erős hitű kálvinistát s az majd megépíti maga az Isten házát. Csak a most még meglevő híveink gyermekeit kell hitünkben nevelni s nyert ügyünk van. Ám ez nem könnyű dolog. A misszió lelkipásztorának minden vasár- és ünnepnapja el van foglalva s mégis csak három olyan hely van, ahova havonként egyszer eljut, ezek közül is az egyik maga a központ. Mikor hivei között van, az istenitieztelet, úrvacsoraosztás, a hivek összeírása, a velük való bizalmas értekezés elfoglalja idejét. Ezen kívül a messze vidékről összesereglet nép az „ámen“ után azonnal siet vissza falujába, pusztájára. Sokszor egynegyed órára is alig lehet őket visszatartani. Hogy tehát a lelkipásztor gyermekeiket vallásunkba belene/elje, szó sem lehet róla. A központokon lakó egykét gyermektől is osak leckét kérdezhet, a kérdezést valami rövid magyarázattal kisérheti, szóval taníthatja őket, de nevelni nem nevelheti. A vallásra pedig nevelni kell. De még az a tanítás is mit ér, mikor havonként — legföllebb csak egyszer történhetik ? — A Julián iskolákban a ref. vallástanítást megfizetik. A terezováci lelkész ezt is kénytelen a Julián-tanítókra Egyházak és iskolák részére @ bélyegzők, pecsétnyomók, pecsétbélyegek @ művészi kivitelben, pontosan és mérsékelt árakon, csakis elsőrendű minőségben megrendelhetők KIS TIVADARNÁL PÁPA, Fő-utoa 21. ☆ Protestáns irodalom terén megjeleni művek gazdag raktára.
