Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1910-04-24 / 17. szám

138. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1910. mint délután s az osztatlan tanítási rendszer mellett a testi fáradság is kevésbbé érezhető, mint az osztott tanítási rendszer mellett. A tanulással járó fáradalmak megszüntetésére a déli főétkezés után sokkal hosszabb pihenésre volna szüksége az emberi szervezetnek, mint amennyi szabad idővel az osztott tanítási rend­szer mellett jelenleg rendelkeznek a tanulók. Határozot­tan megkívánják állapítani a tantárgyak sorrendjét is, hogy a nehezebb tárgyak a kora reggeli, a kevésbbé nehezek pedig a későbbi órákra essenek. Hogy a kora reggeli órákban jóval fogékonyabb az emberi elme, mint utóbb, azt tapasztalati úton is megállapítottnak tekinthetjük; azt is tudjuk, hogy a délután 2—3 óráig tartó órák, kivált a melegebb idő­szakban nem igen hasznavehetők tanítás szempontjá­ból. A melegség miatt nyugtalanok, majd meg szóra­­kozottak a tanulók, sokszor erőt vesz rajtuk az álmos­ság. Azt azonban, hogy kevésbbé fáradna ki az emberi szervezet, ha 8—1 óráig egyhuzamban, mint ha 8—12 óráig s 2—3 vagy 2—4 óráig foglalkoztatjuk, a leg­pontosabb mérések után sem látjuk beigazolva. A tapasztalás ellenkezőleg azt mutatja, hogy a most érvényben levő osztott tanítási rendszer mellett már 11—12 óra közt is nagyon fáradtak a gyermekek, úgy, hogy ez az időszak is alig használható nehezebb, az elmét jobban igénybevevő tárgyak tanítására. Hogy a nehezebb tárgyak lehetőleg a reggeli órákra essenek, arra nézve most is meg van a törekvés, hogy azonban úgy megtartsuk az órarend összeállításá­nál a tantárgyak sorrendjét, mint ezt az osztatlan tanítás hívei kívánják, az a gyakorlatban sok körül­mény miatt nem vihető keresztül. Nálunk például a vallásóra, a másvallású tanulókra való tekintetből mindig csak kezdő vagy végső órá lehet. A tanítás eredményét tekintve, legértékesebbek most is a 8—11 óráig terjedő órák. A gyermeki szervezet hamar ki­fárad s az érdeklődést nehéz hosszú időn át ébren tartani. e) A tanári kar érdekeit tartva szem előtt, határo­zottan előnyösebb az osztatlan tanítási rendszer, mint az osztott. Ha a tanár délelőtt minden óráját meg­tarthatja s a délután szabad rendelkezésére áll, egy­részt több ideje jut a pihenésre, másrészt intenziveb­ben foglalkozhatik szaktárgyaival, mint ha délután is meg kell jelennie az intézetben. Bár itt megint nem szabad elfelejtenünk, hogy heti 20 órai kötelezettség mellett legalább 3 órát kell tartani minden tanárnak egy délelőtt, ami főleg olyan tárgyaknál, melyeknek a tanítása alkalmával sokat kell beszélni, nem tudom, nem lesz-e nagyon fárasztó? A tanár munkája nem mérhető össze semmi más munkával. Neki mindig ébernek, lankadatlannak kell lenni munkaközben s ez az állapot hamar fáraszt. f) A kérdés elbírálásánál legfontosabb a tanuló­­ifjúság érdeke. Általánosságban ezzel sem ellenkezik az osztatlan tanítás. Bár kivált az alsóbb osztályokban bizonyára fárasztóbb lenne a tanulókra, ami — mint fentebb említettem — 11—12 óráig is érezhető; más­részt azonban, mivel egy teljes délután állana rendel­kezésükre, több idejük lenne a pihenésre s a követ­kező délelőttre való előkészülésre. S itt fontos dolog az is, hogy nemcsak az iskolában nélkülözhetnék a mesterséges világítást, hanem otthon is természetes világítás mellett készülhetnének vagy legalább is minimumra redukálhatnák a mesterséges világítás használatát, ami főleg a gyermekek szemét nagyon rontja. Intézetünkben meglehetősen ki van fejlődve a magán­tanítói intézmény, hogy t. i. felsőbb osztályú jobb tanúlók tanítanak alsó osztályú tanúlókat. A dolog most teljesen rendezetlen. Az osztatlan tanítási rend­szer mellett szervezni lehetne ezt is oly formán, hogy egy instructor csak egy osztálybeli tanulókat tanítana, egy helyen összegyüjve s egyszerre. Ezt a körülményt már a tanúlók elszállásolásánál is figyelembe vehet­nénk. Olcsóbbá és sikeresebbé tehetnénk így a magán­tanítást. Oly intézeteknél, mint a mienk is, ahol a vidéki tanúlók száma mellett elenyészően csekély a helybeli tanulók száma, az osztatlan tanítási rendszer be­hozatalánál legnagyobb aggodalmat okoz az erkölcsi felügyelet kérdése, amely mellett úgy szólván minden egyéb kérdés eltörpül. Az 1909—1910. tanévre beiratkozott 618 tanúló közűi mindössze 181 a pápai: 29% 5 437, vagyis 71% pedig vidéki. Otia sunt vitia! Attól lehet tartani, hogy ezen utóbbiak, nem állván szülői felügyelet alatt, a szabad délutánokat nem tanulásra, önképzésre, hasznos szórakozásra és testedzésre, hanem ellenkező­leg : lelkűket, testüket megrontó szórakozásra, mula­tozásra fogják felhasználni. Kézen fogva kell a gyermekeket a jóra vezetni s annál jobb, minél állandób­ban rajta van a tanúlón a tanár szeme. Amennyiben mégis az osztatlan tanítási rendszert Legalkalmasabb és legjobb konfirmációi ajándékok! Új-testamentom (32-rét, vászon kötés) —’30 korona ; Új-testamentom zsoltárokkal (32-rét, vászon kötés) —‘50 korona; Imakönyvek —'50 koronától kezdve a legdíszesebb kötésig; Zsoltárok P10 koronától kezdve a legdíszesebb kötésig; „Koszorú“ füzetek; Házi kincs­tár; Vallásos iratok; Fali mondatok, stb., stb. óriási és gazdag választékban kaphatók: Kis Tivadar könyvkereskedésében Pápán, Fő-utca 21. sz. — Telefon 9. szám. — Figyelmes, gyors és jutányos kiszolgálás! — Telefon 9. szám. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom