Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-03 / 14. szám
14. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 115. oldal. tartom kizártnak, hogy az építkezésre még az állam is adna segélyt, amint hogy eddig mindenben segítségünkre jött. Amikor először megpendítettem az eszmét, az internátus helyéül az Ajkay-féle telket szántam, amelynél internátusnak alkalmasabb hely talán az egész országban sincs. Bár ! azóta a telek a pápai református egyházé lett, ma is ott szeretném az internátust létesíteni. A lelkész úr jó indulata talán lehetővé tenné azt is? Nem tudom. Azt azonban érzem, hogy az internátus ügyében immár cselekednünk kell. Perieulum in moral A párbér s egyebek* Irta: Vargha Károly, a jókaí református egyház lelkésze. A párbér — tudva levő — a r. kath. házaspárok által lelkészüknek űzetett egyházi adószerű teher, melyet kisebb vagy nagyobb mérvlien fizet minden egész vagy fél házaspár a helyi viszonyok szerint. Történeti eredete messze, a középkorba nyúlik vissza, az egyházak szervezési idejére, midőn a papok mindenkit az egyházhoz kapcsolni igyekezvén, minden hívőt Össze olvastak, innen diák neve : „lecticaleR s őket párbér vagy ágybér fizetésre szorították és szoktatták. Ethicai alapját szerintem azon felfogás ké pezheti, hogy a papnak —, mint szerintök magasabb rend ű lénynek, — a házasság létre jötte, recte: megkötése körüli szolgálataiért örök lekötelezettje maradjon a hivő, tekintet nélkül annak vagyon beli viszonyaira. Ezért bizonyos hűbéri kötelezettség forma színezete is van a dolognak szerintem. S bizonyos rabszolgaszerű szolgálmányra emlékezteti az embert, ami különben a hierarchicus rendszerrel nincs is ellentétben. Ezért én a magam részéről, mint az evangéliomi egyenlőség és testvériséggel határozottan ellenkező intézményt egyszerűen elitélem. De azt hiszem, még inkább kivívhatja elítélésünket a párbérnek ama formája, amelyben a reformáció létrejötte után is gyakorolták azt, sőt sajnos, még igazságtalanabb formában, ma is gyakorolják. Értem ez alatt az akatholikusok megadóztatását. Mily sok civódás, egyenetlenség, keserűség fűződik a klérus e kapzsiságához, szomorúan tanúskodnak róla a protestáns egyházak, recte : az egyes protestáns egyházak történeimé nek lapjai, ott tudniillik, ahol a reformáció csak részleges munkát végzett, vagy ahol egészet végzett is, de az ellen-reformáció működése folytán újra tere nyílott a klerikális türelmetlenségnek. No de végre jött az 1791. évi XXVI. törvénycikk a maga szabadelvüséget lehelő ^szellemével, melynek hatodik § a rendeli, hogy „a protestánsok által eddig a kath. lelkészeknek akár készpénzben, akár terményekben, akár munkával teljesített stóla és párbérszolgál tatás ezután teljesen megszűnik és a jelen országgyűlés törvénycikkeinek kihirdetésétől három hónapra sehol többé nem követelhető ; ha csak a protestánsok nevezett lelkészek egyházi működését önként igénybe nem veszik, mely esetben az igénybe vett működésükért a katholikueokkal egyenlő stólát tartoznak fizetni. Hogy pedig a katholikus lelkésznek az olykép elveszett jövedelméért miként nyujtassék kárpótlás, az iránt a helytartó-tanács fog meghallgattatui ; kijelenti azonban 0 Felsége, hogy ahhoz sohasem jog hozzá járulni, miszerint ezen kárpótlás ürügye alatt akár az adózó nép, akár a királyi kincstár bármikép te) 'beit essék. “ E törvény rendelkezése világos. S ennek hozatala után is számtalan helyen fizették és fizetik a protestánsok a r. kath. egyház személyi és dologi kiadásait, s nagy jezsuita-rabulisticával úgy átültették a köztudatba az e nemű jövedelmekhez való igényüket, hogy még a különböző, alacsonyabb s magasabb fokú bíróságok sem tudták ez alól magukat emancipálni. Mert miután a dologi teher fogalma ki lett találva, egymást érték a különféle bírósági végzések és döntvények, melyek mind a klérus túlkapásainak adtak igazat. Hiába volt a józan eszü jogi érvelés s törvényre való hivatkozás az igazságtalanul megtámadottak képviselői részéről, hiába, a fenti törvény szellemének megfelelő, a tökéletes egyenlőség és viszonosság jegyében született 1848. évi XX. törvénycikk : a sérelem ma is meg van, s az igazságtalan adózás a protestánsok részéről párbér vagy másnemű alakban csak úgy gyakoroltatok ma is, mintha törvény sem volna. Rokontárgy ezzel, sőt szerintem egészen -ide tartozik Régner Pál templom- és díszfestő Pápa. Templomok festéséről számos elismerő levél! — Több kiállításon kitüntetve! Több pápai templom restaurátora! — Elvállal szobák, termek művészi festését! Aíapittatott í87í-ben* — Cím- és betűfestészet! — Modern kivitel! — Szolid árak ! — Alapíttatott Í87í-ben.
