Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-03 / 14. szám
Huszonegyedik évfolyam. 14. szám. Pápa, 1910 április 3. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 8 K, félévre 4 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János fömunkatárs címére küldendők. A fíú-ínternátus kérdéséhez. Irtai Faragó János, református főgímnázíumí igazgató. Innen-onnan tíz esztendeje lesz, hogy főiskolai igazgató-tanácsunk gyűlésén szóba jött egy fiú-internátus fölállításának a kérdése. — A kérdés felmerülésének kettős oka volt. Az első, hogy az akkori lakásviszonyok közt igen kevés olyan szoba állott rendelkezésre, ahol a tanulókat nyugodtan, azok egészségének veszélyeztetése nélkül el lehetett volna szállásolni ; a mádik ok pedig az volt, hogy az internátus felállítása folytán a teljesen szegény fiúknak is módjában álljon a tanulás. Az igazgató-tanács s annak javaslata alapján az egyházkerületi közgyűlés is helyeselte az eszmét s megbizta a gazdasági tanácsot, hogy az internátus fölállítására nézve készítsen költségvetést. A gazdasági tanács azonban olyan széles keretben mozgó költségvetést készített, hogy azon az alapon az internátust megcsinálni nem lehetett, amennyiben legalább 600 korona lett volna egy-egy tanuló ellátási díja. Aki tanuló-ifjúságunk szülőinek anyagi viszonyait ismeri, nagyon jól tudja, hogy igen kevés olyan van köztük, aki csupán ellátásért egy gyermek után ekkora összeget tudna fizetni. Ha még hozzá vesszük, hogy ezen díj mellett kedvezményt senki sem kaphatott volna, érthető, ha az igazgató-tanács és egyházkerület egy ilyen internátus felállítását nem tartotta kívánatosnak. Abban az időben egy más kérdés fölvetése is nyugtalanította a lelkeket, az tudniillik, hogy mi lesz azokból az özvegy lelkésznékböl és tanítónékból, akik azért szoktak Pápán letelepedni, hogy itt diák-tartásból élhessenek ? Kétségtelen, hogy ennek kérdésnek a fölvetése sok embert gondolkodóba ejtett azok közül is, akik előbb lelkes hívei voltak az internátus fölállításának. Óvatos és körültekintő emberek nagy aggodalommal azt is fontolgatták, mit mond hozzá a város, mely annak idején, mikor a főiskolának Pápáról Komáromba való áthelyezéséről volt szó, pénz-áldozatot is hozott a főiskola érdekében. Sok pápai család diáktartásból tartja fenn magát, abból tesz szert jövedelemre, amitől az internátus felállításával egészben vagy részben elesik. A város talán még vissza is veszi a segélyt, amit annak idején az intézetre adott. Az ilyen s ehhez hasonló aggságoskodás széles körben népszerűtlenné tette az internátus ügyét. Nagyobb hullámokat az 1908 július 4.-én tartott igazgató-tanácsi gyűlésen vert föl az internátus ügye, amidőn Barthalos István, pápai egyházmegyei gondnok egy beadványt intézett az igazgató-tanácshoz, melyben — tekintettel főiskolánk rohamos fejlődésére — sürgős szükségnek tartja egy fiú-internátus felállítását. Csukás Endre és Patay Károly e lapok hasábjain lelkes cikkben sürgették az internátus létesítését. A főiskolai tanári kar és gazdasági tanács újabb javaslattételre hivatván fel az internátus ügyében, azzal az indítvánnyal járult az igazgató-tanács és egyházkerület elé, hogy az internátus ügye, a főiskola pénzügyi viszonyaira való tekintetből egyelőre függőben hagyassék. A javaslathoz mind a két testület hozzá
