Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-27 / 13. szám
Huszonegyedik évfolyam. 13. szám. Pápa, 1910 március 27. DDBÄNTULI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő cimére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap, Az előfizetési díjak (egy évre 8 K, félévre 4 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Husvétkor. Irta : Seregély Béla, az adástevelí református egyház lelkésze. A husvét gyözedelmi szózat diadalmi ünnep a természet nagy országában is. Az Pr kibocsátja az ö lehelletét, eljö a tavasz szellője s annak nyomán új élet, elevenség támad mindenütt. A fagy-göröngyök, a jég-táblák, a hó-buckák egy szempillantására a semmibe tűnnek s azok helyén fák, füvek, virágok újulnak örömben. Az Úr Jézus is győzedelmes lábairól lerázza a halál bilincseit, a porba tiporja az enyészet fullánkját és a sír-ormokon megállva, diadalmasan hirdeti: „Én élek és ti is éltek“. És mégis úgy látszik, hogy hiába zeng az új élet harsonája, hiába leng az örök élet szellője, mert az emberek nagy része még mindig bizonyos keserű megadással azon tűnődik, minek születni? Minek élni? Azt mondják Jób pátriárkával: „Az ember az erötelenség miatt megromolván, meghal; és mikor kimúlik az ember, hol vagyon? Ha pedig él, testében csak gyötrelmet szenved, az ö szivében is mindenkor bánat és keserűség vagyon.“ A föld durva, az ember gyarló, az élet rövid és a vége áthatolhatatlan sötétségbe vész. Sokak előtt a halál még ma is a rémek királya s úgy vélekednek, hogy ama sötét gödör előtt a legbuzgóbb hivő szive is megremeg és azt mondja, ezt az egyet még is nem kellett volna ilyen őrjítőnek csinálni. A félénk, bátortalan hit nyomán azután mennyi az elkeseredés, mily nagy az elcsüggedés, mily óriási a bűn, s ennek végzetes következménye a nyomor az egyéni-, családi- és társadalmi életben ? ! Meddig hordozzuk még a bűnnek átkát ? Meddig viseljük a rabláncokat? Mikor öltjük fel viseltes, kopottas, rongyos ruhánk helyett fénylő, tündöklő, örök ragyogású ruházatunkat? De hát miképpen támadnak fel a halottak? Milyen testben jönnek elő ? Te balga — mondja Pál apostol —-, amit vetsz, úgy-e nem elevenül meg, ha el nem hal? És amit vetsz, nem azt a testet veted el, amely leendő, hanem pusztamagot, legyen akár buzá-é, akár más effélé-é. Isten pedig testet ad neki a maga tetszése szerint, még pedig minden magnak a tulajdon testét. Nem minden test ugyanaz a test, hanem más az embereké, más a barmok teste, más a szárnyasoké, más a halaké. Vannak mennyei testek, vannak földi testek, de más a mennyeiek dicsősége s más a földieké. Más a napnak dicsősége, más a holdnak dicsősége, ismét más a csillagok dicsősége. Sőt a csillag is különbözik a csillagtól dicsőségben, így van a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámad romolhatatlanságban. Elvettetik dicstelen állapotban, föltámad dicsőségben. Elvettetik gyengeségben, föltárnád hatalomban. Elvettetik érzéki test, föltárnád szellemi test. Mert ha van érzéki test, van szellemi is. Ez a szellemi test hányszor megbizonyítja csodás erejét az egyes egyének-, családok-, népek-, nemzetek életében is ?! A siralom völgyéből a halál, az enyészet, a lassú sorvadás csont-kamarájából hányszor
