Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-14 / 11. szám
173 DUNÁNTÚLI PROT T,ÖT ANS LAP. 174 lessége nyíltan és önzetlenül fellépni. A társadalmi hibák, veszélyek és bűnök ellen (mint p. o. alkoholizmus, dorbézolás, korcsmázás, egy gyermek rendszer, ledérség, erkölcstelenség, vadházasság, uzsora, tuberkolózis és fertőző (vér) betegségek s a nemzetközi szociáldemokrácia ellen) küzdeni 8 úgy a községi tanácsban, mint egyéb alkalmas összejövetelen azokat szóvá tenni, gyakorlatias irányú indítványokat előterjeszteni, a hatóságok és közönség érdeklődését felkelteni s a lehetőség szerint alkalmas határozatokat és intézkedéseket eszkö zölni ki. Másrészt az elérendő kitűzött célok érdekében (mint vasárnapi munkaszünet és a vasárnap megszentelése, tanoncok, iparos- és kereskedősegédek, cselédek, munkások, elhagyott gyermekek, elhagyott nők, anyaságban lévő nők erkölcsi és anyagi védelme, a puritán és józan életmód, takarékosság stb. stb.) sikra szállani 8 hasonló módon járni el, mint fentebb van említve. (4. §. a) pont.) b) Ezen társadalmi kérdéseket igyekszik a községi Kálvin-Szövetség felolvasások, vallásos összejöveteleken (különösen szombat este és vasárnap, valamint ünnepnap délután) tárgyalni, azokra úgy az intelligens, m:nt a csekélyebb műveltségű osztályt meghívni, megnyerni, összetoborzani s a gazdagok és szegények, a műveltek és műveletlenek közötti ellentéteket eképen elsimítani. Szeretetvendégségek (ének, szavalat, bibliamagyarázat, felolvasással egybekötve) igen alkalmas módnak jelentkezik ezen munka keresztülvitelére. Ezen ÖBSzejövetelek s szeretetvendégségek igen alkalmasan rendezhetők kath. ünnepeken s azok előestéjén. (4. §. e) p.) c) A protestáns (közelebbről kálvinista) irodalomra, lapokra és művekre a hívek figyelmét felhivni igyekszik, azokat terjeszteni törekszik, különösen a Prot. írod. Társaság (Hornyánszky Viktor, Budapest, VI. Aradi-u. 14.), Kókay Lajos (Budapest, IV. Károly-u.), a Londoni Traktátus Társaság (Budapest, V. Hold-u. 3.), Urbán Reinhold (Eperjes) cég kiadványait, a bibliát és Kálvin életrajzát s" műveit. Vallásos képek, Kálvin s a reformátorok arcképei, feliratok, szobadíszek, képeslevelezőlapok terjesztése szintén ezen munkakörbe vág. (Ilyenek kaphatók a fentemlített cégeknél, Hornyánszkyt kivéve.) (4. §. d) p.) d) Gyermekek részére vasárnapi iskolák, ifjak részére ifjúsági egylet, leányok részére leányszövetség (varróka), létesítése s mindkét rendbeli ifjúság tagjaiból énekkar szervezése hathatósan támogatja a szövetség céljait. Saját, felnőtt tagjai részére igyekszik egyelőre ideiglenesen a parókhián, vagy iskoláiban, később alkalmas helyiségben otthont teremteni, olvasóteremmel, könyvtárral kapcsolatban, ahol állandó összejöveteleket lehet rendezni. (4. §. e) p.) (Folyt, köv.) Levél a szerkesztőhöz. Nagytiszt. Szerkesztő Uram ! Egyházi lapunk legutóbbi (február 7.) számának* vegyes közleményei között olvasám Intelem c. a. a barsi esperes ur körlevelének rövid kivonatát. Megértőm azt a nemes szándékot, raikép reménylené esperessége gyülekezeteit „a kálvinista szegénység“ nyomoraiból kiragadni, gyüjtvén mindegyik egyház a régi adózás gyakorlása mellett a kapott államsegélyből 8-10 év múlva olyan tőkét, mely örökös nyugalmat biztosít számukra. Ez a barsi esperes ur nagyon jó lelkű, jó gazda, de egyszersmind nagy idealista lehet. Legyen szabad fejére olvasni a törvénynek eme paszusát : „két év múlva . .. minden ezzel ellenkező gyakorlat megszüntetendő“. Vagy feltéve, de meg nem engedve — mivel nulla regula sine exceptione — csakugyan összehozzák azt a tőkét, legyen szabad ismét utalnom a törvény ama bekezdésére, mely azt mondja : „az egyháztagok külön megterheltetésével létesített alapok évi jövedelmei beszámíttatnak a segélyt igénybe venni kivánó egyházközségek egyházi adó összegébe“. Még erre is azt méltóztatik mondani, ja ez más tőke lesz, ezt mi mint építési plapot körül bástyázzuk presbiteri és közgyűlési határozatokkal. No hát erre majd elmondom én a mi esetünket, mert az én fejemre is rá olvasták már ezt a törvényt. Ez előtt úgy 15 évvel én is ilyen idealista voltam, telve nagy reményekkel, nemes ambícióval, hogy milyen gazdaggá teszem én az én kis gyülekezetemet. Könnyen ment az egész dolog, egyházi és polgári község ugyan az, nincs sem zsidó, sem görög, sem pápista, sem lutránus, még a polgári elöljáróság is ugyan az, ami az egyházi. Megtellett a községi magánpénztár vasutkisajátítási, vadászati bérlet, etc. bevételekből, ami kizárólag a még most is élő birtokosoké volt. Föloszthatták volna, mert hisz az Övéké volt s már akkor is lengedeztek szocialista szellők, „mondók, ne osszák fel kigyelmetek“ ; adjanak át egy summát az egyházhoz „közmunka“ címen. így is lett. 7500 korona átvándorolt az egyházhoz, megcsináltuk az alapító-levelet olyaténképpen, hogy kamatja közmunkául szolgál ugyan, még is mikor építés van erre fordítassék, ha valamikor maradék leszen, a tőkéhez csatoltassék, Beterjesztettük az egyházmegyéhez, az nem aoceptálta azon oknál fogva, hogy takaréki kamatra nem elég erős a tőke, vagy is nem ad annyit, mennyi a közmunkát fedezné. Kezelgettük magunk 7-es, majd 6-os kamat mellett. Háromszor eszközöltünk belőle nagyobb építkezést papiakon, iskolán és tanító lakon, közkasszánkat pedig Isten tudja hányszor segítette ki. Ma már ez a tőke felül van a 9000-en. És most mi történt. Bár magánpénzünk lévén, a hivatalos egyház soha számadásunkat meg nem nézte, * E levelet már február 12-én megkaptam, de mind eddig nem keríthettem rá a sort. Szerk.
