Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-21 / 8. szám
125 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 126 Messze-messze napkeletre volt hajdan egy város. Ur Kaszdim. Ebben a városban az emberek a napot, holdat, csillagokat imádták és nem az egy igaz Istent. De lakott itt egy kegyes, istenfélő és igaz ember, aki az egy Istent imádta, akinek Ábrahám volt a neve. Ennek az Ábrahámnak egyszer álmában megjelent az Isten és azt mondta neki : hagyd itt ezt a helyet, menj el atyádnak házából arra a földre, amelyet én mutatok meg neked. Én nagy nemzet attyává teszt ele, megáldom, felmagasztalom nevedet és megáldatnak benned a földnek minden nemzetsége. És Ábrahám engedelmes volt. Úgy tett, amint az Isten megmondotta volt. Mikor elérkezett Ábrahám arra a földre, melyet neki az Isten mutatott, ott megtelepedék, oltárt épített, hálákat adott Istennek gondviselő jóságáért. (Hol lakott Ábrabám ? Milyen ember volt ? Kit imádott egyedül ? Ki jelent meg neki álmában ? Mit Ígért neki ? Igen. a,,t Ígérte, hogy nagy nemzet osattyává teszi. Mit tesz ez? Nos, hogy az ő maradékai, hatalmas, nagy nemzetté lesznek, akiknek hirök, dicsőségük messze földre kiterjed. Engedelmes volt-e Ábrahám ? Mikor odaért uj helyére, mit csinált?) Mit gondoltok, jó volt-e Ábrahámnak elhagyni a a régi, apai hajlékot? A szülei házát? Sajnálta-e rokonait ott hagyni? Miért hagyta ott mégis? Mert engedelmes volt Isten parancsolata iránt. Mert bizott és hitt az Isten jóságában. Tudta, hogy nem ok nélkül szólította ki az apai házból. Mert érezte, hogy Isten gondviselő jósága, amint vele volt eddig, vele marad azután is. Lássátok, nekünk is úgy kell Isten parancsola tának engedelmeskednünk, mint Ábrabám tette. Akkor érezni fogjuk mindig Isten gondviselő jóságát, tapasztalni fogjuk, hogy ki Istenben bízik, meg nem csalatkozik. Ábrahám történetének folytatása a következő órának, illetve félórának tananyaga. (Folyt, köv.) Végh István ref. tanító. Könyvismertetés. Papi dolgozatok. Irta Jánosi Zoltán debreceni ref. lelkész. III. kötet. Közönséges egyházi beszédek. Ára kötve 6 korona. Debreczeu, 1909. Kiadja Hegedűs és Sándor könykiadó hivatala. 8-r. 253 1. Rendkívül érdekes és értékes egyéniség munkája e kötet. Immár a harmadik e nagy tehetségű lelkész papi dolgozataiból, melyek igy évről-évre egy kis papi könyvtárt tesznek ki. Amint látszik, Jánosi nemcsak bővében van az Istentől nyert talentomoknak, hanem szorgalmasan gyümölcsözted is azokat. És művei nem a harnari munka, a könnyű és felületes dolog eredményei, hanem jól átgondoltság és komoly tanulmány tűnik ki valamennyiből. Lehetnek, akik irányát nem helyeslik, nézeteit nem osztják, de azt nem tagadhatják meg tőle, hogy, amint egyik kiváló kritikusa Írja : „izmos, igazi tehetség, megáldva a szellem és szív gazdag erőivel“. Papi dolgozatainak első kötete halotti imádságokat, második kötete pedig szertartási beszédeket és alkalmi imádságokat foglal magában. E harmadik kötetével lép a szerző, mint homiléta, a világ elé. Ebből láthatjuk már határozottaban az Ő képességét, képzettségét, alkotó erejét. Ebben tűnnek fel még jellegzetesebben az ó' ragvogó tulajdonságai, de egyúttal itt lehet észrevenni jobban mutatkozó árnyoldalait is. Eredeti szellem, eget, földet vívó nagy szenvedelemmel. Belsejében folyton ég, lobog s bocsátja ki magából a magasan szálló tüzszikrákat, de egyszersmind a füstöt is, mint a vulkán. Művei valóban vulkanikus hatást tesznek az emberre. Félelmetesen szépek. Különösen e kötetbe foglalt beszédei, melyek a szociáldemokrata eszméktől izzó agy és szív csapongó megnyilatkozásai. Jánosi e/zel a kötetével egyedül áll még a magyar prédikáció-irodalomban. Van egy néhány beszédünk, mely a szocializmussal foglalkozik, de egy kötet ilyenekből nincs s főként nine* olyan hangú és szellemű, mint Jánosié. Újdonság e kötet, mely a legégetőbb kérdéssel foglalkozik. Ahogy ezt felfogja, ahogy ezt hathedrára viszi és ott fejtegeti, az bizony az eddigi tónussal nem igen harmonizál s inkább az ó-szövetségi haragvó és ostorozó prófétákra emlékeztet bennünket, mint a Mester és az apostolok méltóságos, szelíd tanításaira. De, habár érdesen is, egy erős individiiim, egy vasfő tűnik ki minden beszédéből. Belemarkol a kort mozgató ideákba; megrázza azokat, mint az erős Sámson a filiszteus palotát. Nem bánja, ha rá is omlanak. Mert neki a mai kor sötét, átkos, pusztulni való. Nyelve, mint a kalapács, tör, ront, zúz, dübörög, Hatalmas ember, akire épp annyi rettegéssel, mint csudálattal lehet tekinteni. így látszik a beszédeiben, holott azok, akik közelről ismerik, azt mondják róla, hogy érzékeny lelke és olvadó szive van, amellyel az egész világ ploretárjait szeretné keblére ölelni. Ezekért a nyomorult proletárokért él-hal. Ezek érdekében szólnak beszédei. Ezekért nevezi a Krisztust is „lázító forradalmárnak“ és „názárethi koIduskirályu-nak. Ezekért viszi harcba óriási olvasottságát és nagy tudását. Érdekes próféta, akivel érdemes bővebben megismerkedni 1 Könyve 25 beszédet tartalmaz. Egypárban Gerockot és Baur S.-t követi, de a többi egészen eredeti, Olyan originális szellem, mint az övé, nem szereti fölszedegetni mások gondolatainak a morzsáit. Különleges tud lenni, de másoló nem. Mindig markáns egyéni, ha szegletes is olykor. Csak kedvenc költőivel szemben engedékeny. Ezeket sűrűn idézi. Tele van a könyve Shakespere, Madách és Petőfi verseivel. Az igazság nála minden, meg a szabadság, egyenlőség, testvériség, melyet nem győz eléggé hangoztatni beszédeiben. Lobogó szenvedéllyel ostorozza az osztályrendszert, a rangkórságot ; emésztő sóvárgással emlegeti az első aranykor vagyonközösségét. Szóval egy vérbeli szociáldemokrata prédikátor, aki pl. ezeket mondja :
