Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-21 / 8. szám
119 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 120 jak a védelmi harcot, a szervezkedést, hogy megörülve ezen nesze semmi vívmánynak, eltérítsék figyelmünket az igazi veszélyről. Ez az egy évi moratorium csak arra való leszen, hogy próbát, kísérletet tegyen a klérus, hogy minő éberséget, ellenállást fejtünk ki, minő utakon-, módokon akarjuk folytatni a védekezést, hogy ahhoz képest szervezze a támadást és változtassa taktikáját. Bármiként hirdetik is a bulla felfüggesztését, az csak a papiroson és csak a látszat kedvéért van, mert gyakorlatban életbe léptetve és alkalmazásban van valósággal. Igen csekély százaléka lehet a plébánosoknak, amely a felfüggesztésre tekintettel várakozó álláspontra helyezkedett, a legtöbb mindent elkövet ezen pápai rendelet érvényesítésére, úgy annyira, hogyha ezen látszat-vívmány által magunkat félrevezetni engedjük és annak dacára is mindent el nem követünk ezen pápai jogtalan beavatkozás ellen, az év lejártával egy alattomosan becsempéezet és tényleg alkalmazásba vett rendelettel állunk szembe, melyet a talált helyzetre tekintetlel, könnyebb lesz hivatalosan is életbe léptetni. Ezen véleményemet igazolja az a másik esemény, mely a napokban pattant ki, hogy a katonaságnál már valóságban is életbe léptették a »Ne temere«-t. Ha igaz a M. Szó következő hire: hogy Sz. I. r. kath. soproni főhadnagy É. G. soproni ág. h. ev. leánnyal való eljegyzését felettes hatóságának bejelentette és a katonai parancsnokság utján a tábori püspök arról értesítette a vőlegényt, hogy az esküvőnek okvetlenül r. kath. templomban kell történnie, mert a házasság csak igy lesz törvényes. A parancsnokság nem tűr meg a maga kebelében konkubinátust.** A »Ne temere«-nek egy évre — jezsuita föntartásokkal — való fÖlfüggesztése nem nyugtathat meg bennünket. Ezért lehetetlen továbbra is várakozó álláspontra helyezkedni. Hisz a kikihivás megtörtént, a harc elől jogsink, állásunk veszélyeztetése nélkül ki nem térhetünk többé. Álljanak elő a vezérek mind és akik eddig mérsékletet, óvakodást, tartózkodást hirdettek, ne várjanak tovább, fújjanak bele a harci trombitába, de úgy, hogy hangja legyen erőteljes, bátor, nem tétovázó, mert ha a trombita bizonytalan hangot ad, kicsoda indul a harcba ? ! Vargha Kálmán ref. lelkész. * Tévedés ezt hinni. A római egyház csak azt a házaságot ismeri el — a maga szempontjából — érvényesnek, amelyben a házasfelek neki Ígéretet tettek, hogy a születendő gyermekek mind római katbolikusok lesznek és házasságukat r. kath. pap előtt kötik. így magyarázza - és jól magyarázza ezt az Alkotmány február 7. számában Túri Béla, mondván: „Az egyház a Ne temere dekrétumban azt az elvet állította fel, mint általános és egységes elvet, hogy a latin szertartásu katholikusra nézve csak a saját egyházi jóruma előtt kötött házasságot ismeri el házasságnak. Minden más fórum előtt kötött házasságot ő is olyannak tekint, amely egyházjogilag nem létezik ... A Ne temere a vegyes házasságot kötő félt is ezen alapelv szerint Ítéli meg ... A Ne temere tehát uj jogot alkotott. De ez nem jelenti azt, hogy egyszerre minden olyan utat is elvágott, ahol az egyházzal kién geszt elődhetik az, aki vegyes házasságra lépve, nem az egyház fóruma előtt kötött „házasságot“ ... És miben áll ez a kiengesztelés ? Abban, hogy a „vegyes vallásu akár polgárilag, akár nem katholikus lelkész előtt egybekelteknek, vagy ha a nem katholikus fél vonakodnék, a katholikus félnek módjukban és módjában áll a házasságot törvényesíteni, ha az egyházi fórumot felkeresik, s házasságukat a dekrétumnak megfelelőleg megkötik, vagy ha a házasság in radice szanáltatik . . . Legyen tehát vége a nagy hűhónak. A helyzet olyan lesz, mint volt. Akik a vegyes házaságoknál a kellő biztosítékokat megadják, ezentúl is az egyház fóruma előtt ünnepélyesen köthetnek házasságot, mert ezen a Ne temere nem változtatott. Akik nem adják meg a kellő biztosítékokat, azok eddig sem kötöttek a katholikus lelkész előtt (u. n. passiva assistentia mellett) házasságot, hanem mentek a protestáns lelkészhez, vagy csak az anyakönyvvezetőhöz s tilosán, bűnben, de érvényesen kötöttek házasságot. Ha az egyházzal ki akartak békülni, bűnüktől meg kellett szabadulni. Ezentúl az igy nem katholikus lelkész előtt kötött házasságot a kiengesztelődésen jolül érvényesíteni kell az említett módok egyikén. Aki tehát akarja, rendbe hozhatja a lelki ismeretét, törvényesítheti házasságát.“ . . . Szerk. ** A múlt vasárnap Sopronban voltam. Brunner ág. h. ev. esperes úrtól tudom, hogy ez a bir nem felel meg a valóságnak. A vőlegény a tábori püspöktől nem kapott semmi utasítást és az esküvő az ág. hitv. ev. templomban lesz. Ezért törlőm cikkírónak ehez fűzött sorait. Szerk. Országos protestáns theologus kongresszus. A kolozsvári református Theologus Kör február 3—5. napjain szép sikerű konferenciára látta vendégül a magyarországi protestáns theologiák ifjúságának küldötteit. Megelőzőleg a vendégek érkezése napján, azaz 2-án fényes ismerkedési estélyt rendezett, melyen az
