Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-07 / 6. szám

Huszadik évfolyam.

6. szám.

Pápa, 1909. február 7.

A lap szellemi részét illető közlemények

a szerkesztőséghez Kis József felelős Megjelenik mMen Yasámap.

:---- szerKesztő címére küldendők. ..

Az előfizetési díjak (egész évre 8 K, félévre 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János ... . főmunkatárs címére küldendők. —

P r o 1 ó g.

A zólyomi ref. templomalap javára rendezett hangversenyre irta: Szabó S. Zsigmond.

Csodás világ a ma. Fegyvert fegyverre ölt És küzdi a létért nagy ádáz harcait.

Mint kavargó méhraj, épp' úgy forrong a föld, S e kor kicsiny fia — rút szenvedélyt tanit.

Mi más volt a régi, a ködbe tűnt idő ! Eszményekért dobbant sok százezer kebel.

Most — fél, remeg szivem a napra nap ha jő, Oh, mert mindegyike egy szép álmot vesz el.

Boltives templomok máskor néma csendjét Szent zsolozsmák hangja, az visszhangozta he : Mostan gyülölségtől szított átkos eszmék, Gyilkos testvérharcok tüzével van tele.

Itt a hármas ormu bércfalak alatt is Nem tudtuk mind eddig, ki német és ki tót ? Nagy napoknak jöttén nem akadt egy hamis, Nem tűrte testében a cenket, lázítót.

De most hitünk, hazánk ellene egyre nő, Korbács ütése már élő húsúnkba vág;

Békén tűrte eddig keresztjét férfi, nő,

De a korbácsütést nem akarjuk tovább . . .

Nincs erő karunkban, azt gondoltuk eddig,

Azt hívők balgatag, hogy élni sincs jogunk. Mellyel megáldoznak, már a kést is fenik :

De élni akarunk és — élni is fogunk!

Lelki árvaságunk sivár pusztájából Boldog Kanaánba lesz-e, aki vezet?

Hiszem, támad férfi közel is meg távol,

Aki küzdelmünkhöz nyújt majd segélykezet ! . . .

Messze határoknak hithű magyar népe Halld meg kiáltásunk, esdve kérő szavunk. Szomjuzik a lelkünk hüs forrás vizére,

S vizet fakasztani magunk — gyengék vagyunk I

Nincs itt talpalatt föld távol nagy határba, Ahol imádságra mi megjelenhetünk;

Krisztusi hitünknek nincsen itt oltára: Templomot emelni — segítsetek nekünk I

Legyen itt is háza Istennek, Hazának!

Ármány, rút irigység soha meg ne rontsa,

S mig a Kárpátoknak szent bércei állnak : Álljanak falai a bűnt ostromolva.

Vegye védelmébe, aki gyenge, árva,

Kik sírva zokognak, vigasztalja őket,

Virágozzék benne a szeretet fája S legyen prófétája — boldog jövendőnek.

Ihletett ajkakról zengjen benne végig Áldás a hazára, a magyar királyra!

És a kerek földön harci tűz, ha fénylik Legyen majd a béke győzhetetlen vára! . . .

Téged is, nagy Isten leborulva kérünk !

Építsd fel hajiokod magaB sziklafokra

óh, váltsd szebb valóra sok szép reménységünk

Hisz »Te benned bíztunk eleitől fogva ! !«