Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-12 / 50. szám
871 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 872 mánytámogatással ég.a fővárosnak is tekintélyes anyagi támogatásával való iskolaalapításokkal szemben. Szólt a főgimnázium egykori tanárairól, akik bárom négyszáz forintos fizetésért oly kiválóan nevelő-munkát teljesítettek. Beszédének végén az iskolát támogatóinak további jóindulatába ajánlotta. Ezután Beöthy Zsolt egyetemi tanár, a főgimnázium volt növendéke mondott nagy lelkesedést keltett beszédet. Az anya és az iskola rokon fogalmának fejtegetéséből kiindülva, nagy szeretettel szólt az iskolának mint olyannak kiváló fontosságáról, magy társadalmi szerepéről, arról a kincsről és varázserőről, amely az iskolában rejlik. A volt növendékek nevében is vallást jött tenni arról, hogy az űnnepő főgimnázium mindenkor példásan teljesítette kötelességét, hogy az alapító Török Pálnak és Gönczy Pálnak célza tával a régi protestáns hagyományokhoz híven végezte feladatát. Megköszöni az iskolának azt a szellemet és eszményt, amelyet a növendékeibe beleoltott s amely most minden munkájukban előttük lebeg. Reámutatott a pátens korára, amelyben a kormány nemcsak a prot. egyházat, de az egyházban a magyarságot is támadta. Fenséges idő volt, — (ígymond — amidőn szívben és érzésben egy lett az egész nemzet, s ; mely érzésnek emléke a most ünneplő iskola is. Ragaszkodik a régi kálvinista hagyományokhoz, az általános felvilágosodás, az emberi haladás tekintetében. Az intézetnek össze kell kapcsolnia a múltat a jövővel, de úgy, hogy a jövővel ne tagadja meg a múltat és a múlttal ne legyen kerékkötője a jövőnek. Mind a két beszédet zajos helyesléssel fogadták. Majd dr. Vargha Gyula szavalta el az ünnepélyes alkalomra irt ódáját. Sárközy Aurél mint az intézet volt növendéke üdvözli a távollévő és a főgimnázium alapításakor működött tanárokat, a még életben lévő Vámossy Mihályt és Géresi Kálmánt. Még többen is kifejezték üdvözletüket. Az iidözlő beszédekre Kovácsy Sándor egyházi főgondnok válaszolt. A szép ünnepség az énekkar énekével és dr. Kenessey Béla püspök megható imájával ért véget. — Nyilatkozat. A Magyar Szó december 7-iki (279.) számában lapom december 5-ikí vezércikkét leközölte. Ez ellen nincs semmi kifogásom ; sőt örülök, hogy jónak, érdemesnek találta a fölvételre. Az ellen a „Többeknek“ szóló szerkesztői üzenet ellen azonban, amely mellett ezt megcselekedte, kifogásom van és pedig nem is egy. Nevezetesen : először, én elhiszem, hogy dr. Pályi Ede a maga álláspontját csakugyan olyan igaznak és helyesnek tartja, hogy ennek alapján mély en érzi, hogy mindaz, amit én Jeremiásról mondtam, egyenesen ő reá illik. Én azonban a cikk Írásakor ő reá egyáltalán nem gondoltam. Tehát eszem ágában se volt, hogy „Jeremiás neve alatt Pályit kell érteni“. E pontnál, hogy együgyünek ne láttassam, külön meg kell jegyeznem, hogy csak azért tartom szükségesnek ezt kijelenteni, mert tényleg akadt egy lelkésztárs, aki a „Többeknek“ szóló szerkesztői üzenetet betű szerint fogta fel. Másodszor, semmit se tudok arról, hogy Darányi Ignác, főldmívelésügyi miniszter úr politikai érdekből reá akarta volna venni a református lelkészt kongresszust arra, hogy átkozza ki Pályit. Harmadszor én Pályi ellen a modoráért szólaltam fel egy idézettel, mondván: „Sokat tanulhatnának elparasztosodott polemikusaink Saint-Beuwtől, aki az irodalmi méltóságot mindig összetudta egyeztetni a polémia férfias hangjával. Nem kivánom, hogy gla<?é keztyüs kézzel nyúljunk az irótollhoz. Szeretem az energikus, sőt az erős hangot is. De nem az a hang erős, amely kiabál, vagy inzultál, hanem ami a körülményekhez alkalmazva van.“ És amit e szavakban helytelenítettem és kívántam, ahhoz hozzá is járultak a jelenlevők; hozzá járult még maga dr. Pályi is. Hisz ekkor tett Ígéretet arra, hogy modorát meg fogja változtatni; hogy követni fogja a régi elvet: Svaviter in modo, fortiter in re. Negyedszer, arról se tudok semmit, hogy a Lelkészegyesület többsége ma már meg volna nyergeivé a klerikális kormány által. De igen csodálkozom azon, hogy ezt az izetlen vádat újra meg újra föltálalgatja a Magyar Szó. Kis József. — Földrengésjelző állomás Pápán. A Magyar Földrajzi Társaság Tudományos Bizottsága nevében Cholnoky Jenő egyetemi tanár kérvényt intézett Pápa városához. A nagy nevű professzor e kérvényben előadja, hogy a Földrajzi Társaság Pápán földrengésjelző állomást óhajt létesíteni. Pápa város ugyanis az egyik legfontosabb magyarországi földrengésvonal közelében fekszik. A Kis-Alföld keleti részén a földrengések centruma Komárom. Ezt kell körülhálózni állomásokkal. Egyik ilyen állomás Budapesten van az egyetemen, a másik Ógyallán, harmadiknak kínálkozik Pápa, mely annyira van nyugati irányban Komáromtól, mint keleti irányban Budapesttől. Azonkívül közel van ahhoz a vonalhoz, mely a Bakony északi lábánál húzódik végig s amely mindig nevezetes földrengési vonal volt. — Kollégiumunk hajlandónak nyilatkozott az állomás karácsonyi ajándék a Olcsó képes- és meséskönyvek. Remek kötésű zsoltárok és imakönyvek. Ifjúsági iratok. — Református egyházi irodalmi munkák nagy választékban. KIS TIVADAR könyvkereskedésében PÁPA, Főn. 21.
