Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-05 / 49. szám
845 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 846 tevékenységnek s amely a munkával való felelősség terheit is vállalja magára mind Isten, mind emberek előtt. Jézus is szívesen fogadott mindenkit, aki hallgatni akarta ót, de szükségesnek tartotta egy meghittebb körnek a szervezését is a 12 apostolban, hogy ezek által sugározzák szét világszerte az evangéliomnak boldog világossága. — E példa tanúság arra, hogy miként, minő szervezet által számíthatunk egyesületeinkben céltudatosan egységes, de senkit is el nem riasztó munkára. Minő legyen tehát a szervezete a mi egyesületeinknek ? Legfőbb a mozgató lélek, a titkár. Ilyenül csak olyan egyén választassák, aki ereje javát és ideje legbecsesebb részét az egyesületnek szentelni kész is, képes is. Kell, hogy ő legyen legjobban áthatva a Krisztus szeretetétől és az egyesület célja iránti égő lelkesedéstől. Ilyeneket faluyi is lehet találni épp úgy» mint városon, valami nagyvilági bölcseség nem is kell ehhez, csak természetes józan ész és meleg szív, amelyekkel a mi földmívelő népünket is bő mértékben megáldotta a Teremtő. Kezdetben, az alakulás vajúdásai közt talán a tanító vállalhatná e tisztet (a lelkészre csak végső szükség esetén gondolok), de később az ifjak közűi kell kinevelődnie a titkárnak, aki aztán felnőtt korában is megmaradhatna tisztében. Városon már több intelligenciát vár és követel a titkári állás, miután sokféle foglalkozású és sokféle meggyőződésű ifjakkal kell érintkeznie, de városon sem gondolok lelkészi jellegű egyénre a titkári állásnál, lehetne az iparos, kereskedő vagy tudományos képzettségű is; de már itt egész idejét munkába vevén az egyesületi élet, fizetéséről is gondoskodni kell, legalább a nagyobb városokban, a középponti jellegű helyeken ; ha egyebet nem, lakást okvetlenül adni kell számára, hiszen ő képviseli az egyesület szilárdságát és állandó jellegét. A titkáron kívül szükség van aztán az elnökre, akit a tekintélyesebb, de buzgó keresztyén férfiak közűi választana az egyesület, aki a titkárral egyetértve, kezeiben tartja az egyesületi munkának szétágazó szálait, és a külvilág előtt képviseli az egyesületet, valamint bent felügyel az anyagi és szellemi ügyekre. Szükséges az anyagi ügyek kezelésére a pénztáros; bár kisebb egyesületekben e tiszttel, valamint a könyvtár kezelésével a titkár is megbizható lenne, de mégis jobb, ha minél többen osztoznak a munkában s a felelősségben. Mert a főelv : »az ifjakat az ifjak által megnyerni«, vagyis, hogy magok az ifjak dolgozzanak az egyesületben. Hogy az intéző-bizottság hány tagból álljon, ez az egyesületi tagok számától függ. Nézetem szerint minél több tagot kell ennek számlálnia, de csak olyanok választassanak be, — s erre a titkárnak főgondja legyen — akik kellő biztosítékot is nyújtanak afelől, hogy keresztyén szellemben fogják vezetni az egyesület ügyeit. E bizottság tagjainak száma nem is határozandó meg fix összegben, mert arra alkalmas egyéneket egyszer nagyobb, máskor kisebb számban foglalhat magában az egyesület. Az angol-amerikai egyesületek jellemző vonása a szakosztályok szervezése s bennök rendesen négy szakosztály van, úgymint: a vallásos, szociális, értelmi és fizikai. Ez a szakrendszer nálunk nemcsak felesleges, hanem azzal a veszéllyel is járna, hogy gyengítené az összetartást, a minden ügyek iránt való érdeklődést s főleg a közös célnak, az evangélizálódásnak munkáját. Ami természetünknek megfelelŐ- leg teljesen elegendő volna, ha a fel-felmerülő szükségletek szerint kinevezett bizottságokra biznók valamely ügynek előkészítését; példáúl, ha egy szórakozó kirándulást terveznek, vagy koncertet, vagy nyilvános vallásos estélyt, ezeket egy ad hoc választott bizottság készítené elő. A munkának tagok között szétdarabolása, és pedig állandó szétdarabolása, a közös célt veszélyeztetné. íme, ilyennek képzelem én azt a keretet, amelyben a magyar ifjúság keresztyén egyesületi élete mozogna. Most már áttérek annak a munkának vázolására, amely ezt a keretet betöltené, Már nagyon rövid leszek, hiszen e munka sokváltozatú ugyan, de csak ugyanazon lélek megnyilatkozása s már előbb is esett szó róla itt-ott. Az egyesületi élet vezérelve ez legyen: lehetőleg minden tagot foglalkoztassunk, és pedig a munka az ifjú kedélyét és érteimét egyaránt művelje. Az ifjú kiváltsága az élet öröme s ehhez alkalmazkodjék az egyesületi élet, ahonnan tehát a nemes szórakozások, ártatlan testedző játékok nem tilthatók ki. Úgy kell venni az ifjút, amint van, nem az a feladatunk, hogy beleerőszakoljunk bizonyos érzelmeket; ez képmutatásra vezethetne, hanem az ő ifjúi lelkületét, egyéniségét kell nemesítenünk az egyesület által. Keresztyén otthont akarunk teremteni az ifjúnak, ezért minden munka jogosult, amely az ifjú testének, értelmének és érzületének javára válik. De a lélek, amely munkánkat áthatja, mindig az imádkozás lelke legyen. Összejöveteleink imádsággal kezdődjenek és végződjenek, de ezt az imádságot ne a vezető, hanem erre önkényt vállalkozó tagok mondják. Hadd szokja meg mindenki az Isten előtt való hangos beszédet s gyakorolja be azt a bátorságot, hogy vallásos érzelmeit mások jelenlétében is öntse imába. Tapasztalatom szerint erre
