Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1909-11-14 / 46. szám

801 amelyben megszületett. Hiszen könnyen kimutatható az ó-kori-, zsidó-, görög-, középkori-, germán világ­nézeteknek, fölfogásoknak nyoma, megvalósulása egyik vagy másik dogmának keletkezésénél. A dogmára lehet szükség; hiszen természetes dolog, hogy pozitív vallásoknak rendszerbe kell szedniök a maguk tanítását; de a dogma fogalmából a fejlődés fogalmát kizárni nem lehet. És ami még ennél is fontosabb: a dogmát, mint az emberi gondolkozás és igazság felé törekvő elme béklyóját, rabláncát oda állítani nem lehet. A dogmát nem tolhatjuk a krisztusi igazságot kereső emberi elme és Jézus Krisztus közé. A dogma igenis ott állhat, hogy vonalat adjon azok kezébe, támpontul szolgáljon azoknak, akik meg­nyugszanak abban a tanításban, amit az egyház ad, de az egyháznak nem tiltani, az egyháznak előmozdítani, elősegíteni kell azt, hogy vegyük kezünkbe a Bibliát, keressük meg Isten tanítását és merítsünk abból hitet, amelyik azután nem kölcsönkért, nem eltanult, nem gépiesen ismételt hit lesz, de élő valóság, lelkünk élő része, amely össze vau forrva velünk és amely azután cselekedeteinknek, küzdelmeinknek valóban diadalmas iránytűje, diadalmas vezetője lesz. Ahhoz, hogy a keresztyénség a mai kor nagy küzdelmeiben, a materializmus, a hitetlenség, az atheiz­­mus, a felkorbácsolt indulatok és szenvedélyek háborgó tengerében diadalmasan állhassa meg helyét : ahhoz nem gépies hitre, ahhoz nem lélek nélkül elrecitált formulákra, ahhoz élő hitre van szükség, amelyik vezette küzdelmeinket a múltban, amely felállította azokat a tantételeket amelyek akkori felfogásunknak lenyomatát, hű tükrét képezték, de amelyet mi csak akkor fogunk hozzájuk méltóan képviselni, ha mi meg a magunk lelkének benső szükségletei szerint a mai kor felfogásaihoz tudjuk magunknak krisztusi alapon ezt a tökéletesebb, magasabb hitet felépíteni. Áll ez, tisztelt közgyűlés, az egész protestáns társadalomra nézve. Mindenkinek, aki a lét problémáit gondolkozó és az igazságot kutató lélekkel keresi fel, mindenkinek hivatása az, hogy ezt a saját egyéni meg­győződését alkossa meg, és mindenkinek, ha egyszer ez a meggyőződés Krisztus tanain alapszik, krisztusi forrásból fakad, mindenkinek otthon kell magát érezni az egyházban. De kétszeresen áll ez azokra nézve, akiknek magasztos hivatása, hogy az egyházat e küzdelmekben képviseljék, vezessék, akiket Isten igéjének hirdetőjévé tett végzetük. Ha valahol, a lelkipásztornál nem szabad az egyéni hit erőforrására nyűgöt vetni. Az egyház nem állhat semmiféle dogmatikus, semmiféle theológiai irányzatnak szolgálatában ; se az egyiket, se a másikat 80? egyoldalulag ne karolja fel ; az egyház nyissa ki a maga kapuját minden szellemi irányzat számára, amely krisztusi alapon áll. Hiszen csak lüktetőbb, duzzadóbb, gazdagabb, tartalmasabb, erősebb és hatalmasabb lesz annak az egyháznak belélete- De annak a lelkipásztor­nak, aki a mai kor ezer kisértésének, ezer meg­próbáltatásának kitett gyermekei előtt hirdeti az Isten 'géjét, annak a lelkipásztornak, akinek a mai kor örvényei mellől kell a megtántorodó emberiséget visszavezetni, annak a lelkipásztornak a maga hivatása gyakorlatában ne gördítsünk útjába olyan akadályokat, ne rakjunk rá olyan béklyókat, hogy az eléje szabott formalizmus vagy kiölje leikéből azt az igaz hitet, amely erőforrás, amely nagy tettek rugója lehet, vagy ami még ennél is borzasztóbb, arra a lélekölő tudatra kárhoztassa, hogy kénytelen hazudni az Úr Isten szine előtt. Szabadítsuk meg a lelkipásztort minden olyan hitvallási formulától, amely ilyen kinos, ilyen fájdalmas helyzetet teremt számára. Én nem tehetek róla: én sokszor megborzadok arra a gondolatra, hogy mit állhat ki egy a lelkipásztori pályára nemes ideálizmussal lépő ifjú, akinek az egyéni felfogása dogmáink egy részét nem fogadja el. Mit állhat ki akkor, midőn a maga lelkipásztori tevékenységének legfenségesebb pillanatában ajkaira kell vennie az igazságokat, amik rá nézve nem igazságok, hirdetnie kell a legünnepélyesebb pillanatokban, a legünnepélyesebb formában, a leg­­magasztosabb kérdések körűi tantételeket, amelyeknek az ő belső hite, a belső meggyőződése ellentmond ? ! Oh, ha panaszkodunk sokszor, hogy terjed a közönyös­ség, hogy kevesen vannak azok, akik az ihlet szent tüzével, szent lelkesedésével élnek a maguk magasztos hivatásának : gondoljuk meg, hogy a múlt idők ezen elavult maradványaiban nagyon, nagyon sok mérget adunk be annak az ifjú léleknek, aki szent ideálizmus­sal jön erre a pályára és aki azután megbotlik abban a borzasztó zátonyban, hogy vagy le kell törnie a maga életpályáján, vagy bele kell mennie — mondom — a legjobb esetben is abba, hogy gépiesen, oda nem gondolva, lélek néikűl, üres szívvel hirdessen olyanokat, amiknek az ő benső, lelki meggyőződése ellentmond. Tisztelt Közgyűlés ! Mindezek közt a gondolatok közt olyan megkapoan jött most, amidőn az egész protestáns világ figyelme Genf felé fordult, a genfi egyház alkotmányának fölépítése. A genfi egyház büszkén vallja magát a 1536-ban alapított Kálvin féle egyház örökösének és folytatójának. És ebben a tudat­ban, hogy ő Kálvin örököse és Kálvin folytatója, ezt mondja : „Tanításának alapjává a keresztyén lelkiismeret DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP RÉGNER PÁL templom- és diszfestő PÁPA. IWST Templomok festéséről számos elismerő levél! Több kiállításon kitüntetve! ÜQ ... Több pápai templom restaurátora! Elvállal szobák, termek művészi festését! ... A-iapítatott i87i-ben. 'íjíií. Cim- és betüfestészet! Modern kivitel! Szolid árak ! ■ Alapítatott iS7i-ben

Next

/
Oldalképek
Tartalom