Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-07 / 45. szám
775 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP* 776 Sok-sok szenvedés, üldöztetés és támadás dacára fenn áll egyházunk, fenn áll ma is, mint az igaz evangéliomi hit hirdetője, a haladó művelődés és szabadelvű irányzat képviselője, de úgy is, mint mindig hazafias és magyar. A nép hitében és nyelvében mi vagyunk u magyar vallás. Ha visszatekintünk a szomorú, küzdelmes múlt századok harcaira, azt látjuk, hogy mindig ott voltunk, hol a szabadságért volt a küzdelem, hol a szabadságért folyt a vér. Ott voltunk elnyomatás és visszaszorítás s nem egyszer szenvedett jogfosztás dacára, ahol a magyar állam érdekeiért kellett sikra szállani, hol a magyar nemzeti jogok védelméért kellett küzdeni. Nehéz időket éltünk át, talán e küzdelmek számban meg is fogyasztottak, de meg nem törtek. Ma is a szabadelvű irány hívei és a szabadság harcosai, talán megfogyatkozott, soraiban állnak, mint egy ember, református egyházunk fiai, hirdetve és követve hazafias érzéstől áthatottan, az igaz evangéliom erejében bízva azt a hitet, melynek Kálvin János volt magyarázója <és hirdetője. Főtiszteletű és Méltóságos Konvent ! Igen tisztelt Vendégek ! Majdnem négyszáz-éves múltúnk nehéz küzdelmek harca volt. Hinni szeretném, hogy a küzdelemben megedzett erővel nézünk a jövő elébe. Jöjjenek bár — mitől félve tartok — újabb küzdelmes és nehéz napok, az igaz evangéliomi hit védbástyája mellett kitartva, szenvedhetünk még sokat, szenvedhetünk igazságtalan üldözést, szerzett jogaink megszorítását, megérhetjük a törvényileg biztosított »tökéletes egyenlőségnek és viszonosságnak« a mostaninál is hátrányosabb alkalmazását; azért, ha hitünkben híven kitartunk, ha összetartunk és belső villongások, személyi torzsalkodások és vetélkedések által ereinket nem fogyasztjuk meg, ha törvénnyel és királyi megerősítéssel is biztosított autonómiánkat nem engedjük meggyöngíteni s ha főként nem gyengítjük mi meg magunk a hivatalos egyház szerves erejét, tekintélyét és befolyását külső alakulásokkal; úgy még nem veszünk el, élni és haladni, fejlődni és erősödni fogunk az Isten dicsőségére, magyar hazánk nemzeti erejének fokozására, szolgálva mindig a haladó igazságot, a fejlődő műveltséget és szabadelvű törekvéseket, de mindig követve az igazi evangéliomi tant, Kálvin bölcs tanításait, az isteni igazságot, azt az igazságot, melyet Jézus Krisztus hirdetett, melyet emberi törekvésekkel és hozzátétellel meg nem hamisítottak, mely örök, mely változhatlan, melyet, aki követ, meg nem csalód hátik A magyarországi református egyház mai napra összehívott egyetemes konventjéuek díszülését ezennel megnyitottalak jelentem ki. Kálvin-üiiiiep az egyetemes konventen. A magyarországi református egyetemes konvent Budapesten, vasárnap délelőtt, a központi székház zsinati nagytermében ünnepelte meg Kálvin János születésének négyszázadik évfordulóját. A termet a hazai kálvinistaság előkelőségei jól megtöltötték. A világiak diszmagyarban, az egyháziak pedig papi ruhában jelentek meg. Az elnöki helyet báró Bánfy Dezső főgondnok foglalta el. A díszülést dr. Antal Gábor lélekemelő imája nyitotta meg. A tudós püspök imájában megemlékezett a hithősökről és különösen a négyszáz év előtt született Kálvin Jánosról, mint akinek élete és tettei példáúl szolgálhatnak a gyarló utódoknak. Az ima után báró Bánfy Dezső főgondnok nyitotta meg a díszülést. Magvas beszédében hangsúlyozta, hogy nehéz idők nehéz küzdelmei a magyar reformátusok számát fogyasztották ; de hazánk, egyházunk és vallásunk iránt való rajongó ragaszkodásukat meg nem törték s itt állnak ma is a nép hite és nyelve szerint a „magyar vallás“ hívei, mint a szabadelvű irányzat és a szabadság harcosai, hirdetve és követve, hazafias érzéstől áthatottan, az igaz evangéliom erejében bízva azt a hitet, melynek Kálvin volt a magyarázója és hirdetője. A nagy tetszéssel fogadott megnyitót lapunk vezető helyén szó szerint közöljük. Báró Bánfíy Dezső után dr. Kenessey Béla, az erdélyi református egyházkerület érdemes püspöke nagy tetszést arató beszéd keretében festette le a nagy reformátor egyéniségét és világtörténelmi jelentőségét, s a magyar protestáns küzdelmek ecsetelésével fejezte be szavait. Ezután gróf Dégenfeld József főgondnok, mint a magyarországi református egyetemes konvent által Kálvin János születésének négyszázados évfordulójának megünneplésére kiküldött bizottság elnöke a következő határozati javaslatot terjesztette elő : „A magyországi református egyház képviseletében az egyetemes konvent hálás kegyelettel ünnepli Kálvin János születésének négyszázados évfordulóját.
