Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-31 / 44. szám
761 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 762 szerető népeknek sokszor (nálunk is) inentődeszkája lett ? A kérdés szokatlanul érdekes. Mi a dolognak a magyarázata ? A nagyratermett lelkek keményen küzdenek. Magukért? Nem, hanem, hogy egy képet használjunk, azért, aminek ott keblükben oltárt emeltek. Ezek az emberek a kiosiny, köznapi dolgok felett sokkal magasabbra irányítják figyelmüket, a formát itt-ott mellőzik, különben is nekik a lényeg kell s ettől sokszor mi sem áll távolabb, mint a népszerűség, a tetszés. A nagy emberek lelkesedésének van hévmérője : az a munkásság, amelyet céljak megvalósítása érdekében kifejtenek. Ha ezt a hévmérőt, a munkásságot vesszük tájékoztatónak, látjuk, hogy Kálvin izzó melegséget hordott lelkében, ha arcát a küldetem sokszor komorrá tette is : közönséges halandónak egész életét igénybe venné mindannak az alapos áttanulmányozása, amit irt, alkotott. Beteges volt csaknem egész életén át, kiaszott teste törékeny, útja tövises. Maga mondja magáról halálos ágyán : „megfoghatatlan küzdelmek és harcok között éltem“. A családi élet is csak megpróbáltatást szerzett neki. Az a szegény asszony hosszü éveken át ott feküdt és mellette a genfi reformátor ott dolgozik, ír, kormányoz, tanácsol, szemeit a jövőre irányozza, magáról egészen elfelejtkezik, Miért ? Hogyan történhetik ez ? A benne égő tűz lelkének felsőbb erőket kölcsönöz s miközben közelségben érzé magát a Megnevezhetetlenhez, aki felé lelkének megmagyarázhatatlan sejdítései vonzották — csak egy volt törekvése : hogy küldetésének eleget tegyen. Felejthetetlen e sorok írója előtt az a kép, amelyen egy ihletett festő Kálvint utolsó órájában ábrázolja. A vézna, teltünően sovány embert, akinek az arcán már a halálos verejték ül, úgy támogatják fel az ágyban barátai, mert íme a genfi tanács és a consistorium tagjai előtt beszélni akar. Utolsó beszéde az okosságnak, az egyház jövőjéért való aggodalomnak megnyilatkozása. Miért tudott még akkor is, még ott a halálos ágyon is lelkesíteni, buzdítani ? Kétségtelenül, mert maga is lelkesült ideáljaiért, az a láng, mely egész életén át munkára, küzdelemre lelkesíté, csak akkor lobbant el, midőn a lelke is elszállt. Kálvin egész pályája a küzdelemnek szakadatlan láncolata. Miért ? Mert alkotásainak védelemre van szükségük. Kemény volt ? Mit ér az olyan fejsze, amelynek az éle puha vasból van ? Annak kell a legkeményebbnek lennie, aki az összeütközés homlokvonalában áll. Van-e azután mit osudálni azon, hogy a küzdő ábrázata szigorú, csapásai sujtók ? Az, aki a küzdelemben kemény volt, mint az acél, a barátságban, a vigasztalásban gyöngéd, mint maga az anyai szív. Olyan, mint a magas hegyek, amelyeknek külseje zord, de belsejében meleg források fakadnak. E soroknak céljuk a reformátor levelei által nyerni bepillanást a reformátor leikébe. Alkalmasak-e erre a levelek ? Kálvin igen szorgalmas levelező, gyorsan ír, nem korrigál, mintát nem tart szemei előtt, gondolatait úgy hirtelenében veti papirra s e gondolatok jellemzik azt a lelket, amelyben megfogamzottak. Bármennyi elveszett is ezekből, a fönnmaradt (mintegy nyolc száz) levelek bő anyagot szolgáltatnak a megismerésre. Minő természetű levelekből ismerhető meg az ember a legigazabban, a legőszintébben? Kétségtelenül azokban a bizalmas sorokban, amelyeket az ember bizalmas barátaihoz intéz. Az életnek ezernyi aprócseprő, nem lényeges dolgaiban, azok előadásában, az azokhoz fűzött gondolatokban jelenik meg az a valami, amit a lélek belső világának nevezhetünk. De jellemző az emberre nézve az is, hogyan tekinti a bajokat, még pedig a mások bajait. Mennyire akarja az ember a mások szenvedései között csak a maga személyét biztonságba helyezni. Önzésével szemben minő viszonyban áll részvéte, az az altruizmus, amely a társadalmi élet legerősebb összekötő kapcsa. Nagyon lényeges az ember benső qualitásáuak megállapításánál az is, hogyan viselkedik valaki azok irányában, akik rangban, gazdagságban, hatalomban fölötte állanak. El tudja-e hallgatni bizonyos személyes érdekek miatt az egyetemesebb, általánosabb igazságokat, vagy ellenkezőleg. Alapjában véve minden levélben van valami az egyéniségből, de azt hisszük, hogy barátainkkal, a szenvedőkkel, az előkelőkkel való viszonyunkban tükröződnek vissza a leginkább egyéni sajátságaink. Kálvin leveleit e három szempontba foglalva, nézzük, ki az, aki azokban megnyilatkozik ? . . . „Egy humanizmussal, részvéttel, barátsággal, szimpathiával teljes ember . . .“ Hegedűs Sándor síremléke. A kerepesi-úti temető árkádjaiban vasárnap délelőtt leplezték le néhai Hegedűs Sándor, volt keresk. miniszter síremlékét. — A kegyeletes emlékünnepet a Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézete rendezte, amelynek a megboldogult alelnöke volt. A leleplező ünnepségre nagyszámú és díszes közönség gyűlt egybe a családi sírbolt körűi, amely fölé most került a Ligeti Miklós szobrászművész tervezte emlékmű. Jelen voltak többek között: Kossuth Ferenc, kereskedelmi miniszter képviseletében Szterényi József, államtitkár, a dunántúli ref. egyházkerület küldöttsége Antal Gábor, ref. püspök vezetésével, Láng Lajos és Hieronymi Károly, volt kereskedelmi miniszterek, Nagy Ferenc és Schmidt József, volt államtitkárok és még igen sok előkelő állású férfiú. Az ünnepség 11 órakor kezdődött. A síremlék jobb oldalán Hegedűs Sándor családjának tagjai foglaltak helyet: Hegedűs Sándor özvegye, két fia: Hegedűs Loránd dr. és ifj. Hegedűs Sándor, leánya : Navratil Dezső dr. felesége, menye: Hegedűs Lorándné, öccse : Hegedűs István dr., egyetemi tanár, Navratil Imre,
