Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1909-10-03 / 40. szám

685 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 686 LXXVTL, CXLYI. zsoltárok. Hogy az ének­tanítás »módszeré«-nek szem előtt tartásával történt az énekek ilyetén furcsa beosztása: itt épen nem lehet elfogadható érv, mert pokolba az olyan módszerrel, melynek a gyakorlatban gyökere, eredménye nincs. Ez az énekbeosztás pedig a gyakorlatiassággal homlokegyenest ellen­kezik. Kaposmérő. Ladányi Ferenc ref. tanító. (Folyt, köv.) A ref. lelkészegyesület kongresszusa. Az Országos Református Lelkész-Egyesület szer­dán tartotta meg az idei nagygyűlését Debrecenben. Több mint ezer ref. lelkész jött össze az alkalomból a hires ősi kálvinista város vendégszerető falai között. A szépen fellobogézott utcákon lépten-nyomon festői diszmagyarban, avagy tógába öltözött lelkészeket látni. Reggel 8 órakor istentisztelet volt a református nagy templomban, ahol Kis József esperes tartott magas szárnyalása egyházi beszédet a lelki erőről és ezzel kapcsolatban Kálvin nagy lelki erejéről. Innen a csonka tornyu ref. templomba vonultak a lelkészek s itt kez­detét vette a lelkész egyesület kongresszusa. Dr. Balt­­hazár Dezső elnök nyitotta meg az ülést, nagy érdek­lődéssel és figyelemmel hallgat ott beszéddel. Kettős az erő, —- úgymond többek között, — amely egyesületünk tagjainak eme szokatlanul nagy számá t itt egybe gyűjtötte. Egyik tényezője a kegyelet, mely a reformáció kőszikla apostolának, Kálvin János­nak fényes emléke előtt, alázatos tisztelettel, termékeny felbuzdulással, tettre kész elhatározással kíván áldozatot hozni. Másik együtthatója az a nyomás, amely mind­nyájunk lelkét, hazánk, egyházunk és önmagunk aggasztó helyzetének láttán feszültségben tartja és nyugodni nem hagyván, tettre kényszeríti. Izgatók járnak körülöttünk, maga a helyzet a nagy izgató és azok, akik akár lé­nyükkel, akár mulasztásukkal felelősek a helyzetért. Az egyéni ráhatás scenirozó terén kívül az aggasztó helyzet mélyén rejlenek azok a sötét okok, amelyek másfélezer magyar kálvimsta lelkészt emésztő izgalom­ban tartanak. Ezeket az okokat meg kel! szüntetni, nem pedig az okozatot: lelkünk szomorú háborgását könnyed gyanúsításokkal megitélgetni, visszakorbácsolni. Ha bölcs orvosként nem a tünetet, hanem a betegség kútfejét fogják gyógyítani, akkor a békesség szelíd angyali nyugalmát csókolja ránk és akkor ezt az egész séges nyugalmat nem lehet tőlünk semmiféle mester ségesen beoltott láz deliriummal elriasztani. Az Országos Református Lelkész Egyesület hely­zetét az állami és benső egyházi viszonylatban kell megítélésünk tárgyává tenni. Helyzetünk a hivatalos szempontból tekintve sem az egyik, sem a másik vi­szonylatban nem javult. Jogbiztonságot az államtól, erkölcsi támogatást az egyháztól, illetve azok hivatalos felsőbbségeitől kértünk és vártunk. Nem kaptuk meg az egyiket Bem. Nem kaptuk meg annak a szellemnek természetszerű eredményképen, mely az illetékes ténye­zőket a konzervativizmus s ennek féltestvére, a reakció - létráján mindinkább alább alább vonja. A kormánykörök bizonyos rétegeinek magatartá-­­sán a legkevésbbé sem csodálkozhatunk. A nemzeti szabadelvüség fellegvára nem is várhat segítséget on­nan, ahol e kettős eszmény kiirtására készül keresztes háború. Az állampolgári jogunk, egyesületi szabadsá­gunk meggátolása, a kálvinista papság egyetemében rejlő történelmi tisztesség megcsúfolása egy láncszem abban a politikában, amely a lelki zsarnokság diplomá­ciai középpontjától nyeri az instrukciót. Egyesületünk­nek soha éem jutott volna eszébe, hogy erélyének, tö­rekvésének legkisebb hányadát is vonatkozásba hozza a politika területével ; viszont nem jutott volna egyhá­zunknak sem soha, ha egy ismeretes politikai koncep­ció, mint politikai tényezővel nem bánt volna vele s ilyen szempontból nem akarta volna a nemzeti és lelki­halál kitervezett utjából, mint akadályt elhárítani. Kí­vülről jövő kényszer sodor a politika nem vágyott területére, a kényszernek azonban engedünk, s annak keserűségeit elvisszük a nép legszélesebb rétegeibe is józanítani. Álláspontunk tiszta, a minden állampolgárt meg­illető egyesületi jog alapján szabad társadalmi testület akarunk lenni, cselekvésünkben minden egyházjogi és hatósági avatkozás nélkül. Ennélfogva alapszabályaink megerősítéséhez a hivatalos egyházi jog hatóságának semmi köze. Ilyen minőségünkben állunk a legtávolabb az egyházi rend gondolatától, amelynek körvonalai azonnal megjelennének, amint az egyház joghatósága az egyházi élet hivatalos szervévé avatna bennünket. Az egyesület jogi helyzetének megállapítását, szabad­ságának körülbástyázását bizonyára nem a konvent­­tŐl, hanem az alkotmányozó jogokkal egyesült és ki­zárólag felruházott egyetemes zsinattól fogná kérni. Addig is, mig ez elkövetkezl-étik, elismertetésünkért az állampolgári jogok alapján következetes kitartással fo gunk küzdeni és ha a kormány velünk szemben köve tett eljárásának iránytűjét az igazság magnessarka felé nem sikerül irányítani, sérelmeink orvoslásáért elfogunk zarándokolni a királyi trón elé, ahonnan sugárzott már mentő kegyelém, békítő igazság üldözött magyar ref. lelkipásztorra is. Ha a mi materializmusunk vétek, vétkes a törvény is, vétkesek a tövéDyhozók, mert a mi materializmusunk csak annak a valóságára törek­szik, amit a törvény biztosít. Ebből a biztosított jog­ból pedig nem engedjük magunkat kisemmiztetni a vizet prédikáló borivás szofizmusával, sem azzal a ránk oktroyálni akart szeméremmel, amely az üres táskáju koldus tragikumához vezet. . A megnyitó beszéd nagy hatással volt a kong­resszus tagjaira. Az elnök ezután üdvözölte a magyar kálvinistáknak Debrecenbe érkezett vendégét, Doumer-

Next

/
Oldalképek
Tartalom